JustMom

Anya vagyok. Otthon vagyok.

Pablo iskolába megy Spanyolországban

2019. január 17. 20:47 - Evi Hernaez

Amikor kicsi voltam, Anya mindig azt mondta, hogy nem ők öregszenek, hanem a gyerekek nőnek. Ez is egy olyan örök igazság, amit csak akkor értesz meg, amikor oda kerülsz:).

Jövőhét hétfőn iskolai nyíltnapra megyünk!!! Na jó, picit túlzok, hiszen nem is igazán iskola, hanem ovi, de szépen sorjában elmagyarázok mindent.

img_20181222_111125.jpg

Tovább
Szólj hozzá!

2019 az én évem lesz

2019. január 14. 09:50 - Evi Hernaez

Mint a múlthéten egy kis bejelentkezésemben megírtam, a december kemény volt. De végre vége az örökké tartó karácsonynak, és visszarázódunk a hétköznapokba. Rájöttem, hogyan kell magyar billentyűzetet használni a szép új laptopomon (Xiaomi Mi Air, melegen ajánlom mindenkinek, nagyon jó kis gép nagyon jó ár-érték aránnyal), amibe azért fektettem be, mert szeretném komolyabban felfedezni az írás világát, így már semmi sem állíthat meg, füstöl a klaviatúra, jönnek a cikkek.

Nem akarom megírni a tipikus 2019-es fogadalomlistát, nem untatok vele senkit. Meg igazából nem is fogadalmaim vannak, hanem új céljaim, amikért készen vagyok küzdeni.

img_2646.JPG

Tovább
Szólj hozzá!

Kutyával felnőni

2019. január 03. 12:33 - Evi Hernaez

Marvel, a nagytestvér

Marvel.

Boxer. 38 kiló.

Energiabomba.

Sokak szerint ijesztően nagy.

Van, hogy kikerülik az utcán.

Kantábriában harci kutyának minősül.(?!)

Mi csak nevetünk ezen a bekategorizáláson, hiszen a mi kutyusunk még egy legyet sem tud tisztességesen kinyiffantani. Komolyan mondom ám, tavaly nyáron bent volt a nappaliban egy. Addig vadászta, míg elkapta, aztán nézett ránk kétségbeesve, és végül kinyitotta a száját. A légy elrepült, és mondanom sem kell talán, hogy percekig fetrengtünk a röhögéstől...

A világ legédesebb négylábú tesója.

Pablo leghűségesebb testőre.

Vele teljes a családunk.

img_20181229_121625_1_edited_renamed_by_iws.jpg

Tovább
Szólj hozzá!

Spanyolország másik arca: Gyertek Santanderbe!

2018. december 27. 17:29 - Evi Hernaez

Olcsó úticél egy hétvégi kiruccanáshoz

Amikor azt mondom, hogy Spanyolországban élek, mindenkinek a pálmafás, mediterrán, örök nyár tengerpartok jutnak eszébe. Négy vagy öt éve felraktam Facebookra egy képet az akkori hatalmas havazásról, volt, aki nem értette, hogy hol vagyok. Magyar fejjel nehéz elképzelni, hogy Spanyolország bizony nem egy egynapos úttal átszelhető ország, hatalmas területén óriási domborzati, időjárási és kulturális különbségek vannak. Én pont ezért imádom! Néha fáj a szívem, hogy nem meleg tengerparton élünk, de lehet, hogy nem is tudnék hozzászokni, én igazi kárpát-medencei lyány vagyok, nekem kell a hideg, kell a zöld, az erdők, az évszakok.

santander_blog2.jpg

Tovább
Szólj hozzá!

Magyar-spanyol-baszk karácsony, ahogyan mi csináljuk

2018. december 27. 12:04 - Evi Hernaez

Szeretem a Karácsonyt.
Tizenkét éves voltam,amikor a kisöcsém először ünnepelte velünk. Akkor még öt hónapos csöppség volt, de nekem onnantól valahogy még különlegesebb lett az egész ünnep: a Mikulás és a Jézuska miatti kommandózás még jobban beragyogta. Az öcsikém nagyon sokáig hitte, hogy valóban ők hozzák az ajándékot, és amikor megtudta, hogy mégsem, az nekem is majdnem akkora csalódás volt, mint neki. Akkor megfogadtam, hogy ha egyszer anya leszek, mindent elkövetek, hogy a gyermekem higgyen ebben a csodavilágban.
Aztán az élet Spanyolországba sodort, itt találtam meg a szépszemű barna fiút, akinek tizennyolc hónappal ezelőtt megszültem életünk legfontosabb kincsét, Pablot.
Tavaly még pici volt, nem sokat értett az egész felfordulásból, de mostmár igazi kis örökmozgó totyogó, aki csillogó szemmel nézi a karácsonyi dekorációval díszített kirakatokat. Idén bizony már oda kell tennem magam.

Az apukája spanyol, az anyukája magyar, és Baszkföld fővárosában, Vitoriában nő fel. Három kultúra keveredik, három hagyományvilágot kell ötvöznöm a karácsonyi készülődés során: Mikulás, Jézuska, Télapó, Olentzero, Papa Noel és Három Királyok...innen szép nyerni.

blogkari2.jpg

Tovább
Szólj hozzá!

Többnyelvű baba nevelése

2018. november 27. 10:19 - Evi Hernaez

Bár Spanyolországba sodort az élet, magyar vagyok. Büszke vagyok a hazámra, az anyanyelvemre, a magyar hagyományainkra. Még csak halvány vágy sem volt Pablo, de azt már tudtam, hogy az én gyermekem igenis fog magyarul beszélni, bárhol nőjön is fel. Már a terhességem előtt sokat olvastam a többnyelvű, internacionális családba születő gyerekekről, és melengette  a szívemet a tudat, hogy majd egyszer mi is ilyen különlegesek leszünk. Mikel természetesen mindenben támogatott már az első perctől kezdve (így legalább lesz mégegy tolmácsa, amikor Magyarországra megyünk, ha már neki gyakorlatilag lehetetlennek tűnik a magyar nyelv legyűrése:) )

 ket2.jpg

Tovább
Szólj hozzá!

Bort inni és nem vizet prédikálni

2018. november 21. 21:26 - Evi Hernaez

Az utóbbi pár napban - Pablo Instás és Facebookos evős képeit látva - többen is gratuláltak, hogy mennyire jól csináltam a hozzátáplálást, mert öröm nézni, hogy a kisfiam mindent eszik, jóízűen, nem válogatva. Én mindegyik dicséretnél kihúztam magam, és büszkén veregettem meg a saját vállam, aztán viszont tovább gondolkodtam. :)

Pablo születése előtt -mint már írtam egy másik bejegyzésben- sokmindenről másképp gondolkodtam. Egyvalamit azonban az elejétől tisztán láttam: ennek a picike lénynek elsősorban én, az anyukája leszek a példa. Az apuka is nagyon nagyon fontos természetesen, de ez a kisfiú bizony tőlem fog tanulni gyakorlatilag mindent. Óriási felelősség ez. Sokszor nyomaszt is, álmatlan éjszakákon (amik nem miattam álmatlanokJ) gombóccal a torkomban szoktam gondolkodni, hogy mit hogyan kellene csinálni ahhoz, hogy Pablo a lehető legjobb módot tanulja meg. Mindenre.

eves6.jpg

Tovább
Szólj hozzá!

Bölcsi vagy nem bölcsi?

2018. november 15. 12:25 - Evi Hernaez

Többek között azért is szeretem a Facebookot, mert olyan ismerősökkel, távoli barátokkal is tarthatok rajta keresztül kapcsolatot, akikről egyébként valószínűleg semmit sem tudnék. Pedig annyira jó olvasni, látni például a régi osztálytársaim babáit, kutyusait, utazásait, tudni,hogy jól vannak, látni, hogy merre sodorja őket az élet.

Az egyik volt egyetemi csoporttársam Franciaországban él, egy tündéri fiúcska anyukája, és bár az egyetemen nem jártunk egy társaságba, de valahogy mégis írunk egymásnak néha. Nem sokat tudunk a másikról, nekem mégis jólesik, hogy nem tűnt el csak úgy, nyom nélkül az életemből.

Ő írt nekem pár napja, hogy szívesen olvasna arról a blogban, hogy hogyan alakult úgy, hogy Pablo bölcsibe jár, és hogyan áll egyáltalán a gyermekek intézményesítéséhez a spanyol társadalom. Itt van hát, Anikó, ez a cikk Neked (is) szól:). Köszönöm, hogy olvasol!

 

Pablo szeptember 4-én lett bölcsődés nagyfiú, ekkor már betöltötte a 15hónapot. Nulla segítségünk van a születése óta,ami nem panaszkodás akar lenni, hanem egy fontos adaléka annak, hogy miért is tölt már napi 4órát házon kívül.

img_20181114_173828_1.jpg

Tovább
2 komment

Az éjszakák hosszúak, az évek rövidek...

2018. november 05. 11:09 - Evi Hernaez

Mivel a nyáron végigturnéztam a rokonságot Pablo alvási szokásaival (vagy inkább nemalvási szokásaival), meg a Facebookom is tele a panaszkodós-röhögős, alvásról szóló mémekkel, cikkekkel, hozzászólásokkal, kézenfekvő hát, hogy ez legyen a mai bejegyzésem témája. Hátha kiírva magamból könnyebb lesz (nem).

 

Pablócicám (aki pár év múlva utálni fog a beceneveiért) hajnal 2 órakor született. Nem sírt fel, csak nézett rám kicsi, lila alienként (nekem senki ne mondja,hogy az újszülöttek szépek), pislogott a hasamon fekve ahonnan gyorsan elindult fölfelé, hogy aztán rámcuppanjon. (De csodás is volt az az aranyóra.) Onnantól kezdve, hogy megszületett, végig rajtam volt, a karomban, mellettem az ágyon, a kiságyba nem tettem bele a kórházban. Nekem valahogy ösztönös volt, hogy folyamatosan testkontaktban legyünk. Aznap éjjel aludtunk. Ő rajtam, én meg kimerülten öleltem az icipici testét, és szundiztunk. Emlékszem, mondtam is Mikelnek reggel, hogy hát nem is volt ez olyan gáz. :) Sőt,a második éjjel ugyanígy telt. A harmadikon pedig már itthon voltunk. Ééés kezdődött a buli!

 

alvo4.jpg

 

Tovább
Szólj hozzá!

Mindenki másképp csinálja.

2018. október 30. 19:08 - Evi Hernaez

Közeleg a Karácsony, engem pedig nyomaszt egy kicsit egy bizonyos téma. Merthogy a szeretet ünnepe, együtt a család, a barátok, mindenki szeret mindenkit. Mindenkit megszáll egyfajta meghittség. Itt nálunk az a szokás, hogy Szentestén a vacsora előtt,ami 10 óra körül kezdődik (ennyi év után sem szoktam még hozzá és rendszeresen éhen halok),a barátokkal kocsmatúrázunk és borozunk. Igen, Szentestén, igen, mindenki: fiatalok, öregek, babával, mindegy, csak pörgés legyen (imádlak,Spanyolország!). Szép szokás. Az elején furcsa volt, és két pohár bor között elcsukló hangon hívtam a legjobb barátnőmet, hiszen barátokkal voltunk, nekem pedig mindig borzasztóan hiányzik a fizikai jelenléte. Mára megszoktam, és várom. Vagyis vártam. Eddig. Idén furcsa lesz: Mikel legjobb barátnője pálfordult a nyáron, és már nem akar a barátunk lenni.

Tovább
Szólj hozzá!