Imádom az őszt, a legkedvesebb hónapom a szeptember már kislány korom óta. Talán azért, mert most lesz a szülinapom, talán azért, mert mindig szerettem az iskolakezdés nyugodt, nyári gondtalanság utáni lomha lassúságát. Nem tudom pontosan, de felnőttként is rajongok ezért a meleg színekkel és újrakezdésekkel teli hónapért.

Hosszú, nagyon tartalmas, de kiegyensúlyozott nyár van mögöttünk. Pablo szülihónapjával kezdtük, majd jött a júniusi országjáró nyaralás, ahol annyira csodásan éreztük magunkat! Júliusban Pabloval hazalátogattunk, az augusztus pedig nyugodtan, komótosan telt el a szép udvarunkon házi jégkrémet eszegetve. Voltunk sokfelé kirándulni, strandoltunk is néhányszor, de nem vittük túlzásba az ingereket: rengeteget játszottunk ezzel a tündéri kis hisztigéppel, olvastunk órákon keresztül, Marvellel sétáltunk a határban, finomakat főztünk. 

Az idő nagyrészében kettesben voltunk, csak Pablo és én, és bevallom, jól esik, hogy elkezdőött az ovi, és jövőhéttől lesz napi három órám arra, hogy csak én legyek. Hogy olyan dolgokat csinálhassak, amiket Pabloval nem tudok.

Rengeteget fejlődött, nőtt a nyáron, már nem baba, hanem igazi zsivány kisfiú, aki hangosan kacag a saját huncutságain és megismétel mindent, amit tőlünk hall. Tudok vele főzni, sütit sütni, sőt, kitakarítjuk együtt a házat: port töröl velem, porszívózik, felmosórongyot csavar- egyszerűen imád takarítani, és döbbenetesen profin csinálja kétéves létére. 

Könnyebb volt ez a nyár, mint a tavalyi, sokkal szabadabban mozgunk, és igazán szívből élveztem a vele töltött napokat.

De mostmár szükségem van egy kis időre, hogy én is újrakezdhessek.

Már elkezdtem a változtatásokat: korábban kelek, hogy jól induljon a reggel, Marvelre is több idő jusson, és ne kapkodva rohanjunk az oviba. Nagy lépés volt ez tőlem, eddig valahogy nem álltam készen rá; nem láttam át, hogyan lehet kivitelezni egy ennyire rosszul alvó kisgyerek mellett. De már nem félek attól, hogy felébred, amint kijövök mellőle: ez az élet rendje, ideje neki is alkalmazkodni hozzám egy kicsit. 

Tegnap elmentem az edzőterembe, ami az ovi és a házunk között van félúton. Elkezdem végre komolyan, és vége a kifogásoknak. Minta vagyok neki, tennem kell érte, hogy követendő példa is legyek. A nyáron elengedtem magam egy kicsit, visszajöttek a kilók, és bár nem érzem rosszul magam a bőrömben, itt az idő, hogy elérjem a célomat. Személyi edző segítségét kértem, hétfőn kezdünk együtt. Talán majd beszámolok a fejleményekről, de ebben is változás történt a nyáron.Rájöttem, hogy közösségi média-függő lettem. A Facebook eddig is az életem része volt, de ami igazán beszívott, az az Instagram. Nemsokára megjelenik a Pöttyöslabdán a cikkem, amiben részletesen beszámolok arról, hogy mi az, ami miatt hirtelen felindulásból töröltem az összes profilomat. Itt kérek elnézést minden követőmtől, hogy szó nélkül eltűntem, de tudtam, ha nem teszem meg, soha nem kerülök ki az ördögi körből. 

Továbbra sem félek írni az életünkről és megmutatni magunkat. Továbbra is teszek fel Pabloról képeket, és a jövőben is jórészt vele lesz tele a blogom. Azt viszont már nem tudtam elviselni, hogy minden az Insta körül forgott. Jobb ez így. Nem hasonlítgatom magam más anyukákhoz, és a felszabadult időt azzal töltöm végre, ami eljuttathat oda, hogy valóban úgy érezzem, helyem van a sikeres szuperanyukák között. 

Többet és rendszeresebben fogok írni. Ez az egyik új projektem. A közel egyéves blogom létezése során volt már néhány ilyen fellángolásom, ami után persze elaludt a tűz. Sajnos a nagy elhatározások embere vagyok, könnyen vágok vele új dolgokba, de sokszor elfogy a kezdeti lelkesedésem. Ennek megváltoztatásán igen komolyan dolgozom magamban. Most azonban egy olyan szakaszába léptem az életemnek, ahol igenis nagyobb hangsúlyt fog kapni a blogom. Nagy terveim vannak az írással és ez a platform tökéletes arra, hogy tanuljak és gyakoroljak. A Pöttyöslabdának írni továbbra is imádok, célom, hogy valóban színvonalas cikkekkel legyek jelen ebben a szuper magazinban. 

Ismeritek a Kultúrtapas oldalt? Az online magazin célja, hogy a spanyol kultúra szenvedélyét adja át az olvasóknak. Hamarosan az én írásaim is helyet kapnak az oldalon, büszke vagyok rá, hogy a főszerkesztő, akinek munkáját évek óta csodálom, felfigyelt rám. 

Továbbra is az írás lesz a fő profilom, mert jelenleg azt látom maximálisan összeegyeztethetőnek Pabloval. Amíg ilyen picike, csak napi bő három órát van oviban, és egyből felébred, ha a délutáni alvásánál kijövök mellőle, nem tudom, honnan szakíthatnék időt a nagy álmom megvalósítására: egy webshop nyitásán dolgozgatunk Mikellel szépen, komótosan. Még csak az ötletelési és tanulási fázisban vagyunk. Semmi konkrétat nem tudok mondani, hiszen nincsenek letisztult vonalak sem, de hatalmas lehetőséget érzek benne, és valami legbelül azt súgja, hogy ez lesz a járandó utam a jövőben. Nem kapkodom el, mert szeretném nagyon jól csinálni. Nagyon lelkesítő ez az új távlat az életünkben.
Ez tehát az aktuális helyzet velem. Továbbra is minden a legnagyobb rendben van, egy olyan szakaszában vagyunk a családi életünknek, amit elképesztően élvezünk. Pablo egy csoda, bearanyozza a mindennapjainkat. 

Köszönöm, hogy megvártatok!

Csodaszép szeptembert Nektek is!

Évi