JustMom
https://justmom.blog.hu/atom
blfr3@https://blog.hu
©2024 blog.hu
https://justmom.blog.hu/2021/02/13/a_vallalkozasepites_lelektani_oldala_kisgyerek_mellett
A vállalkozásépítés lélektani oldala kisgyerek mellett
2021-02-13T18:33:02+01:00
2021-02-13T18:33:02+01:00
Evi Hernaez
https://blog.hu/user/1166827
<p>A legutóbbi bejegyzésemben elmeséltem, hogy novemberben megfordult velem a világ. Megtaláltam az utam- és most tényleg, nem úgy, mint ahogyan eddig, amikor szárnyat próbálgattam-, rájöttem, hogy hatalmas lehetőségeim vannak copywriterként érvényesülni ebben az új digitális világban. Azóta több megbízás is rám talált, pedig még se weboldalam, se kész portfólióm nincsen. </p>
<p>Ez a folyamat persze mindannyiunkra kihat, folyamatosan tanuljuk az új élethelyzettel járó változásokat. </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/img_20210201_102526_edited.jpg" alt="img_20210201_102526_edited.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p>Pablo már lassan négy éves nagyfiú. Megnyúlt, hirtelen vékony lábai és keskeny csípője lett, eltűntek a párnácskák az arcáról, hosszú nyakú, állandóan dumáló kis pasi vált belőle. Ez a korszak is csodálatos, és mennyivel könnyebb, te jó ég! Rengeteg érzés kavarog bennem, amikor az eddigi utunkra gondolok, és minden nap hálát adok a sorsnak, hogy megélhettem. Bármilyen gyötrelmes is volt az első két és fél év, nem csinálnám másképp, hiszen akkor ma nem az a Pablóm lenne, aki van, és akire annyira nagyon büszke vagyok. </p>
<p>Szimbiózisban éltünk, mert sokkal nagyobb szüksége volt rám, mint amire készültem. Két és fél évig ő volt a minden, és nemcsak a szívem, hanem az agyam sem tudta őt elengedni. Hogy ott aludjon a bölcsiben? Hogy más vigyázzon rá egy egész napot? Hogy ne én altassam el? Elképzelhetetlen volt. Igen, sokszor fojtogató is, de valahogy így alakult, és egyáltalán nem bánom. </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/img_20210211_125228_edited.jpg" alt="img_20210211_125228_edited.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p>Ez a kötelék az, ami november óta folyamatosan "lazul". Mostmár el tudom képzelni, hogy a következő tanévben néhány napot napköziben maradjon. Két hónapja szinte rendszeresen Mikel altatja el este, mert nekem akkor kezdődik a munka. Már megérti, ha azt mondom, hogy játsszon egy kicsit egyedül, vagy nézze nyugodtan a tévét, amíg Anyának megbeszélése van. És tudjátok mit? Mostmár egyáltalán nincs lelkiismeretfurdalásom azért, mert ezt az időt nem vele, hanem magammal töltöm. Felnőtt nőként. Dolgozó nőként. Nem pedig "csak" anyaként. Persze az együtt töltött idő szent és sérthetetlen, a délutáni sétáinkra még telefont sem szoktam vinni, mert csak rá akarok koncentrálni. De végre meg merem engedni saját magamnak, hogy ne csakis Pablo és az ő igényei, szükségletei töltsék ki a mindennapjaimat.</p>
<p>Erre mindannyiunknak meg kellett érni. Biztos vagyok benne, hogy egy évvel ezelőtt megviselte volna a változás. Most pedig kísér az utamon. Szinte hihetetlen, és igazából nem is tudom, milyen szavakkal fejezzem ki, de valahogy azt érzem, hogy támogat. </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/img_20210209_205434_edited.jpg" alt="img_20210209_205434_edited.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p>Úgy, ahogyan az apukája, akinek pedig szintén új ez az egész szituáció. Nem zökkenőmentes a váltás, hiszen meg kell szokni, hogy hét közben sajnos alig tudunk beszélgetni, mert amikor ő hazaér, nekem akkor kezdődik a "buli" a számítógép előtt. De igyekszik, igyekszünk, hogy minél hamarabb megtaláljuk az egyensúlyt. Rengeteget segít, hogy mivel Mikel vezetett rá, hogy mi is az a copywriting, tisztában van a háttérmunka fontosságával. Tudja, hogy mennyi időre van szükségem, tudja, hogy milyen feladatokat kell kipipálnom. Ez azért jó, mert egyrészt nem kérdőjelezi meg a latopnál töltött órákat, másrészt tartja bennem a lelket, amikor úgy érzem, hogy kevés vagyok én ehhez az egészhez. </p>
<p>Igazi csapat vagyunk mi együtt. És nem is tudom elképzelni, hogy ezt az utat hogyan lehet máshogy végigjárni. </p>
<p>Nemcsak a fiúkban, hanem bennem is munkálkodik a folyamatos alkalmazkodás az új életemhez. Furcsa dolgozó nőként gondolni saját magamra, az meg, hogy vállalkozó lettem, na az egy teljes őrület. Soha nem gondoltam volna, hogy képes leszek rá. És lehet, hogy csúnya leírni, de szárnyal az önbizalmam. Valahogy másképp öltözök fel reggelente. Magassarkút húzok, blúzokat veszek fel, profibban siminkelem a szemem, pedig a napok nagy részében a kutya sem látja, hiszen nincs minden nap megbeszélésem:). De annyira jó érzés!</p>
<p>Másképp látom magam. Talán az is sokat jelent, hogy nincs időm és energiám észrevenni a plusz kilóimat, a maszk miatt megviselt arcbőrömet. Nem ostorozom folyamatosan magam, hogy mi az istenért nem vagyok képes igazán odatenni magam a fogyókúrában, nem aggódok, ha a ruhák két napig sincsenek kiszedve a szárítógépből. </p>
<p>Emelett pedig minden reggel meglepődök, hogy 6 teljes, megszakítás nélküli órával hogyan bírom végigtolni a napot úgy, mint régen tízzel sem. Valamire csak jó volt az a brutális első másfél év, amíg Pablo 20 percenként ébredt:). Soha nem gondoltam volna, hogy valaha megtalálom benne a pozitívumot, pedig határozottan létezik: a testem alkalmazkodott, és sokkal szívósabb lett:). </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/img_8958_edited.jpg" alt="img_8958_edited.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Így vagyok tehát mostanság, ezeket élem meg, miközben építgetem a szövegírói vállakozásom a majdnem négyéves kisfőnököm mellett. </p>
<p>Milyen kiszámíthatatlan az élet! Ha egy éve valaki azt mondja nekem, hogy képes leszek heti hat napon hajnal kettőig tanulni és dolgozni, kinevettem volna. Most pedig nemhogy nem nevetek, hanem megyek előre, mint egy tank, energiával és önbizalommal telve. </p>
<p>A blogon is sokat gondolkodom mostanában, és arra jutottam, hogy nem változtatok rajta semmit. Az elnevezés már nem aktuális, de az anyaság mindig is az lesz. Pablo már nem baba többé, kihívások és élmények azonban ígyis vannak bőven. Folytatom tehát úgy, ahogyan eddig: őszintén és kendőzetlenül.</p>
<p>Köszönöm, hogy tovább jöttök velem az úton!</p>
<p>JustMom Évi </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fjustmom.blog.hu%2F2021%2F02%2F13%2Fa_vallalkozasepites_lelektani_oldala_kisgyerek_mellett%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fjustmom.blog.hu%2F2021%2F02%2F13%2Fa_vallalkozasepites_lelektani_oldala_kisgyerek_mellett%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fjustmom.blog.hu%2F2021%2F02%2F13%2Fa_vallalkozasepites_lelektani_oldala_kisgyerek_mellett%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A vállalkozásépítés lélektani oldala kisgyerek mellett"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://justmom.blog.hu/2021/02/13/a_vallalkozasepites_lelektani_oldala_kisgyerek_mellett#comments"><img class="item_ctp" src="https://justmom.blog.hu/rss/image/post/id/16426006" border="0" /></a><br /></p>
0
JustMom
https://justmom.blog.hu
https://m.blog.hu/ju/justmom/image/img_20210201_102526_edited.jpg
https://justmom.blog.hu/2020/12/27/alommunka_es_kicsi_kisgyerek_otthon-_megfernek_egymas_mellett
Álommunka és kicsi gyerek otthon- megférnek egymás mellett?
2020-12-27T13:22:39+01:00
2020-12-27T13:22:39+01:00
Evi Hernaez
https://blog.hu/user/1166827
<p>Több, mint nyolc hónappal ezelőtt elbúcsúztam az online világtól. Letöröltem az Instagram és Facebook appot a telefonomról (sőt, Instán az egész profilomat) és heteken keresztül teljesen kizártam a külvilágot. Nem voltam megzuhanva, nem volt magánéleti válság a háttérben, egyszerűen csak elegem volt az állandó jelenléttől, és szerettem volna befelé figyelni. </p>
<p>Az idei év olyat hozott az életünkbe, amire senki sem volt felkészülve. Nem nagyon maradt más választási lehetőségünk, mint gyorsan akklimatizálódni és a lehető legjobbat kihozni a helyzetből. Nem kerestem konkrét opciókat, csak sodródtam az árral és élveztem, hogy a kisfiammal lehetek egészségben, boldogságban, nyugalomban. </p>
<p>Rengeteget tanultunk 2020-ban. Mikel is. Pablo is. És én is.</p>
<p>Pablo egy 3,5 éves nagyfiú, akinek be nem áll a szája. Oviba jár, minden gondolata a dínók körül forog, és olyan személyisége kezd kibontakozni, amire napról napra büszkébb vagyok: magabiztos, tündéri kis pasi, aki elvarázsolja az egész kerületet. A hentes a haverja, a zöldséges lány a tenyeréből eszik, a kenyeres is odáig meg vissza van érte. Beszél és beszél és beszél. Az oviról, a barátairól, a mesékről, amiket olvasunk és nézünk, és amit a legjobban imádok: a fantáziavilágról, ami abban a kis konok fejében él. Imádom, ahogy szövi a történeteit, ahogy kérdez és kérdez, újra és újra, ötvenhatszor ugyanazt. A fürdetést már rendszeresen zombi üzemmódban csinálom, mert annyira lefáraszt az állandó dumálás. Ugyanakkor olyan boldog és kiegyensúlyozott vagyok, mint talán még soha. Az élet mindig is csodaszép volt vele, de mostmár könnyű is lett: mennyivel jobb, hogy el tudja mondani, ha valami baj van, hogy megérti, amit mondunk neki. Végre hatalmasakat alszik, sőt, képzeljétek, reggelente ébresztenem kell!:)</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/pablomosoly.JPG" alt="pablomosoly.JPG" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Mikel januárban kezdett egy Social Media Marketing mesterképzést azért, hogy felmérje az online lehetőségeiket a céggel. Már az első óráról lelkesen jött haza, és idővel feltűnt, hogy az eddigi képregényes youtube videók helyett egyre többször szól marketinges anyag a telefonján. Csillogott a szeme, olvasott, tanult, informálódott. Vagyis helyesbítek, jelen időben is érvényes az utolsó mondat: a lendülete nemhogy nem fogy a hónapok múlásával, hanem egyre csak sokszorozódik. A boltjuk eladása idén rekordokat dönt, amiben hatalmas szerepe van: olyan ügyesen kezdte el kezelni az online felületeit, hogy nagyon beindult az eladás a weboldalukon. Tele van kreatívabbnál kreatívabb ötletekkel, a korábbi munka utáni fáradtsága tovatűnt. </p>
<p>A lelkesedése pedig akkora hatással volt rám, hogy villámcsapásként jött a felismerés: szövegírói vállalkozást kell indítanom. </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/vallalkozasinditas2.jpg" alt="vallalkozasinditas2.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>A blogom neve nem véletlenül justmom. Amikor elindítottam, még nyakig benne voltam az anyaságban: minden Pablo körül forgott. Nem vágytam el itthonról, nem érdekelt más téma, egyszerűen csak élvezni akartam azt a kiváltságot, hogy itthon lehetek a kisfiunkkal. Teljessé tett a meleg családi otthon fenntartása, a főzés, a tiszta ruhák, a boldog, kiegyensúlyozott kisemberke, aki annyira nagyon rám volt csimpaszkodva éveken keresztül. Büszkén hirdettem, hogy igenis lehet valaki csak anya. Csodálatos "hivatás", fantasztikus- és sokszor nagyon nehéz- kihívás. </p>
<p>Nem kerestem a változást, a váltást. Szinte észrevétlenül jelent meg az életemben, szépen, lassan, lépésről lépésre. Eleinte nem is vettem észre, hogy valami nagyon nagy dolog előtt állok, hiszen nem tudatosan kerestem a kitörést a háztartásbeli anya munkakörből.</p>
<p>Mi történt hát mégis?</p>
<p>Pablo nagyságrendekkel önállóbb. Szintet léptünk. Továbbra is egy extrémen bújós kis szeretetgombóc, aki csak velem hajlandó aludni (épp ma reggel mondta, hogy ő bizony soha nem fog nélkülem). Ölel, puszil, naponta többször elmondja, hogy mennyire szeret és hogy én vagyok a legjobb anyuka a világon. Ugyanakkor kacagva rohan az oviba a barátaival és huncutkodik az unokatesóival, amikor nem vagyok vele. Megértünk rá, hogy ne legyünk annyira összenőve. Ő is és én is. Könnyen elengedem, mert már nem a babát látom benne. Igazi önálló, stramm (kis)nagyfiú ő. Aki anya nélkül is tökéletesen elboldogul. </p>
<p>Kilenctől egyig van oviban. Még nem áll készen az egész napos bulira, mert itt nincs kötelező alvás a menzaebéd után, neki pedig még bőven szüksége van a sziesztára. Eddig mereven elutasítottam annak még a gondolatát is, hogy ne hozzam el a délelőtti tanítás után, és úgy gondoltam, ez évekig a napirendünk lesz. Most viszont úgy érzem, hogy szeptembertől -természetesen ha ő is szeretné és a délutáni alvása változik- készen állok arra, hogy napközis legyen. Amivel rengeteg időm szabadul fel.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/vallakozaskisgyerekmellett.jpg" alt="vallakozaskisgyerekmellett.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>A másik kulcs az elengedés mellett az, hogy végre alszok. Úgy érzem, újjászülettem. Nemcsak a szemem körül látszik, hogy végre pihenhetek, hanem visszatért a kreativitásom is. Megsokszorozva, felturbózva, nyugtalan izgatottsággal körítve: írni akarok, dolgozni, ügyfelekkel tárgyalni, weblapot csinálni, könyvelővel tanakodni, mégjobban megismerni saját magam- és a határaim. Forr a vérem, minden szabad percemben tanulok, informálódok, agyalok a feladatokon és a lehetőségeken. </p>
<p>Rengeteg munka vár rám, és valószínűleg lesznek kiborulós időszakaim is. Ám úgy érzem, hogy ennek van most itt az ideje. Szépen lassan sodródok az élettel, nem görcsölök, nem kapokodok. Egyszerűen csak hallgatok a megérzéseimre, és hagyom, hogy kiteljesedjek valamiben, amire soha nem gondoltam úgy, mint életem hivatására. Lassan tényleg el kell hinnem, hogy jó vagyok benne: egy hete megérkezett a két első igazi megbízásom is- anélkül, hogy mentem volna érte. Jelnek veszem, és boldogan állok a kihívás előtt.</p>
<p>2021-ben elindul az Evi Hernaez<small></small> Copywriting. A justmom blogon innentől kezdve arról olvashattok, hogy milyen vállalkozást alapítani külföldről, kicsi gyerek mellett, segítség nélkül. Lesz egy másik, szakmai blogom is, meg szakmai profilom. </p>
<p>Köszönöm, hogy az új utamon is velem tartatok. Olyan Évisen szórakoztató és őszinte leszek, ahogyan eddig is:)</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/vallalkozasinditas.jpg" alt="vallalkozasinditas.jpg" class="imgnotext open-in-modal" />(Ez az egyik nyers kép, ami a weboldalamhoz készült.)</p>
<p>-Not-JustMom Évi</p>
<p> </p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fjustmom.blog.hu%2F2020%2F12%2F27%2Falommunka_es_kicsi_kisgyerek_otthon-_megfernek_egymas_mellett%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fjustmom.blog.hu%2F2020%2F12%2F27%2Falommunka_es_kicsi_kisgyerek_otthon-_megfernek_egymas_mellett%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fjustmom.blog.hu%2F2020%2F12%2F27%2Falommunka_es_kicsi_kisgyerek_otthon-_megfernek_egymas_mellett%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Álommunka és kicsi gyerek otthon- megférnek egymás mellett?"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://justmom.blog.hu/2020/12/27/alommunka_es_kicsi_kisgyerek_otthon-_megfernek_egymas_mellett#comments"><img class="item_ctp" src="https://justmom.blog.hu/rss/image/post/id/16315742" border="0" /></a><br /></p>
0
JustMom
https://justmom.blog.hu
https://m.blog.hu/ju/justmom/image/pablomosoly.JPG
https://justmom.blog.hu/2020/03/27/_tul_leszunk_rajta
Túl leszünk rajta!
2020-03-27T00:09:09+01:00
2020-03-27T00:09:09+01:00
Evi Hernaez
https://blog.hu/user/1166827
<p>Karantén, nemtudomhanyadik nap. Már nem számolom. Nem azért, mert bele vagyok betegedve, hanem egyszerűen csak semmi értelme. Nem mindegy, hány napja nem élhetjük a normális életünket? Nem mindegy, mennyi ideje vagyunk bezárva? Nem tudjuk pontosan, hogy mikor lesz vége.</p>
<p><em><strong> De vége lesz.</strong> </em></p>
<p>És hogy mitől vagyok olyan biztos benne? Mert a mai öt perces kutyasétáltatás közben megvilágosodtam: két és fél évig az tartotta bennem a lelket, hogy egyszer úgyis újra aludni fogok. Hogy egyszer végetér a szenvedés, a módszeres kínzás. Hogy egyszer eltűnnek a fekete karikák a szemem alól, megszűnik a tompa fejfájás, elillan a fülzúgás, és nem fogok random szédülgetni. És tudjátok mit? Túl vagyunk rajta. Szinte észrevétlenül. De "hála" ennek a rohadt koronavírusnak, ma rádöbbentem, hogy mennyire magától értetődően érkeztünk ebbe az új korszakba. És mennyire méltatlanul nem is említettem Nektek, akik végigkísértétek a "szenvedésemet". </p>
<p>Elmesélem hát most, gyorsan egy rövidke kis bejegyzésben, hiszen annak idején megígértem, hogy nem fogok az alvásról, vagyis inkább a nemalvásról írni többet. Megszegem másodjára is, de hát ilyen az élet: nem tudjuk, merre visz az utunk. </p>
<p>Mivel nagyon sok új olvasóm, követőm lett az utóbbi időszakban (köszönöm Nektek is, hogy itt vagytok!), gyorsan összefoglalom, hogy honnan is indultunk. </p>
<p>Pablo a kezdetektől borzasztóan alvó baba volt. Vagyis idővel rájöttem, hogy ő teljesen normálisan működik, csak én nem voltam felkészülve arra, hogy a valóság az bizony ilyen is lehet. Küzdöttem a kiságyba "szoktatással", hónapokig rágódtam, hogy vajon nagy hibát követek-e azzal, hogy vele alszok, sokszor kérdőjeleztem meg az igény szerinti szoptatás létjogosultságát, nyeltem a kéretlen tanácsokat, a beszólogatásokat a család azon részétől, akik szerint a kötődő, válaszkész nevelés egy hippi agymenés, mentem tönkre fizikailag. Nem ragozom tovább, <a href="http://justmom.blog.hu" target="_blank" rel="noopener noreferrer">ebben a bejegyzésben</a> leírtam mindent, ami a szívemet nyomta. Nagyon- nagyon nehéz időszak volt, életem egyik legnehezebbje.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/img_20200326_235148.jpg" alt="img_20200326_235148.jpg" class="imgnotext open-in-modal" />Tavaly szeptemberben még mindig tartott a szenvedés, de akkor kijöttek Pablo nagyörlő fogai is, én pedig úgy éreztem, eljött az én időm. Egészen addig nem tudtam megtenni azt a lépést, amire mindenki biztatott, és amiről legbelül én is tudtam, hogy megváltás lesz: a leválasztást. Novemberre vérteztem fel magam kellő tudással és bátorsággal, Karácsonykor már boldogan és kiegyensúlyozottan ünnepeltünk egy nagy hullámvölgy után. Leírtam részletesen a folyamatot, <a href="https://justmom.blog.hu/2019/12/19/a_szopizas_vege" target="_blank" rel="noopener noreferrer">ebben a bejegyzésben</a> elolvashatjátok. </p>
<p>Azóta pedig minden megváltozott, főleg az utóbbi néhány hétben (ismét csak köszi, Koronavírus!). Mostmár nem álmodik olyan intenzíven, nem ébred reggel 6- kor, hogy "Kész vagyok, menjünk reggelizni...":D, nem dobálja magát órákon keresztül. A délutáni alvások is normalizálódtak, nem kell veszekedni vele, nem kell felemelnem a hangom. Sőt, mostmár ott is hagyhatom, képes egyedül sziesztázni!</p>
<p><img class="imgnotext open-in-modal" alt="img_20200326_234741.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/img_20200326_234741.jpg" /></p>
<p>Az elalváshoz még szüksége van rám. Vagy az apukájára. De nem kell órákig dúdolgatni, feneket paskolni, fehérzajt járatni. Olvasunk mesét, megszeretgetjük egymást, lekapcsoljuk a villanyt, még sutyorgunk egy kicsit összebújva, és jobb esetben tíz perc után mélyen szuszog. Persze van, hogy negyvenöt perc után sem, de ennyi év elteltével birkatürelmemmel tűröm, hogy megérkezzen végre a szemére az álom. Ami előbb vagy utóbb, de mindig gond nélkül eljön. </p>
<p>Nem tudunk még egymás nélkül aludni. Se ő, sem én. Bújik hozzám egész éjjel, valamilye mindig hozzámér, félálomban is a karomba mászik, a kezével meg a pólómba, és így szundizik tovább. Imádom. Az illatát, a meleg kis testét, a mélyen alvó arcocskáját. A napom fénypontja, amikor magamhoz szoríthatom, és álomba simogatom. </p>
<p><img class="imgnotext open-in-modal" alt="img_20200326_235440.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/img_20200326_235440.jpg" />Nem mondom, hogy nem inogtam meg soha. Sőt, azt se mondom, hogy ha újraélhetném, mindent ugyanígy csinálnék. De az, hogy most ilyen édes szeretetgombócom van, aki ölel, puszil, bújik, amikor együttfürdéshez készülődve leveszem a pólómat boldogan, szinte átszellemült arccal felkiált, hogy "A cicijeim!", aztán pedig megpaskolgatja őket kacagva, hogy "Mizu Teták", na az minden egyes átszenvedett éjszakát megért. </p>
<p>Nagyon hosszú volt, nagyon rossz volt, amíg benne voltam, voltunk. Nem láttam a végét, nem tudtam, hogy valaha lesz-e jobb, és ha igen, vajon olyan lesz-e, mint régen, amikor még normálisan pihenhettem.</p>
<p>Több napja már hatalmasakat alszunk. Este 11-kor bezuhanok mellé -mert lehet, hogy be vagyunk zárva a négy fal közé, de igyekszünk maximálisan kihasználni minden itthon töltött időt, és bizony nincs megállás, estére jól elfáradunk minden nap- és reggel 8-ig alszok, ébredés nélkül. El sem hiszem, hogy elérkezett ez az idő. Ma döbbentem rá, hogy milyen észrevétlenül kúszott be a mindennapjainkba a normalitás. </p>
<p>Így fog a szabadság is. Most nagyon nehéz. Home office, gyerekszórakoztatás, egész nap és éjjel együtt, apa itthon, nem mehetünk sehova, bizonytalanság, kilátástalanság, néha sírás...</p>
<p><img class="imgnotext open-in-modal" alt="kotodo_neveles_2_edited.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/kotodo_neveles_2_edited.jpg" /></p>
<p>De túlleszünk rajta. Mint minden rossz időszakon az életben. Hogy mikor, fogalmam sincsen. Szerintem még hónapok, mire végigsöpör a világon a koronavírus- járvány, és talán évek is eltelnek, mire felépülünk a következményeiből. És/ vagy megtanulunk vele élni. DE meg fogjuk tanulni. És egyszer csak egy rossz emlék lesz, amit majd elmesélhetünk a gyerekeinknek. </p>
<p>Higgyetek benne. Így lesz, ígérem. Itt vagyok példának. Annak idején minden második mondatom az volt, hogy " Ennek soha nem lesz vége". </p>
<p>De vége lett, elmúlt, és már megkockáztatom, hogy akár egy kistesóra is beneveznék...</p>
<p>Így leszünk túl ezen a kényszerpihenőn is. A koronavírus pedig majd jól bekaphatja. Mert erősebbek leszünk, mint előtte. </p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fjustmom.blog.hu%2F2020%2F03%2F27%2F_tul_leszunk_rajta%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fjustmom.blog.hu%2F2020%2F03%2F27%2F_tul_leszunk_rajta%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fjustmom.blog.hu%2F2020%2F03%2F27%2F_tul_leszunk_rajta%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Túl leszünk rajta!"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://justmom.blog.hu/2020/03/27/_tul_leszunk_rajta#comments"><img class="item_ctp" src="https://justmom.blog.hu/rss/image/post/id/15561778" border="0" /></a><br /></p>
0
JustMom
https://justmom.blog.hu
https://m.blog.hu/ju/justmom/image/img_20200326_235148.jpg
https://justmom.blog.hu/2020/03/10/koronavirus_eszak-_spanyolorszagban_1_nap_iskola_nelkul
Koronavírus Észak- Spanyolországban - 1. nap iskola nélkül
2020-03-10T16:30:32+01:00
2020-03-10T16:30:32+01:00
Evi Hernaez
https://blog.hu/user/1166827
<p>Közel 5000-en olvasták el néhány óra alatt az tegnap esti helyzetjelentésemet. Mivel ekkora az érdeklődés, nagy a felelősség is rajtam, és az első, tulajdonképpen még sokkban írt bejegyzésem után kötelességemnek érzem, hogy tudósítsak a jelenlegi, valódi helyzetről.</p>
<p>Nincs pánik. Ettől függetlenül viszont nem tudom azt mondani, hogy mindenki teljesen nyugodt.</p>
<p><img class="imgnotext open-in-modal" alt="ad-1238795_1280.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/ad-1238795_1280.jpg" /></p>
<p><em>Nem tudom könnyű szívvel azt javasolni, hogy nyugodtan induljatok neki a már lefoglalt dél-spanyolországi nyaralásaitoknak</em>, hiszen az Olaszországban ragadtak most nagyon nagy bajban vannak: az Utazómajom utazási portálon jönnek a frissebbnél frissebb bejelentkezések, melyek szerint a Konzulátus nem segít a hazajutásban, viszont Szicíliáról például már minden fapados járatot töröltek, rengetegen maradtak a szigeten, ahonnan nincs se vonat, se busz Magyarországra.</p>
<p>Tegnap egyik pillanatról a másikra, körülbelül kettő óra leforgása alatt egy tollvonással zártak be minden iskolát nálunk. Estére Madrid tartományban szintén, majd ma délelőtt La Rioja is bejelentette a kéthetes kényszerszünetet. </p>
<p>Nem ítélkezem, mindenkinek joga van eldönteni, hogy mer-e kockáztatni, de én két hete nem szálltam fel a Ryanair Santander- Budapest járatára, hogy egy három éve vágyott és jól megérdemelt csajos hétvégét csapjak a gyerekkori barátnőmmel. Mindketten nagyon készültünk rá, Pablo és a barátnőm kislánya között három hónap van csupán, elképzelhetitek, mennyire ránk fért volna egy igazi lazítós kikapcsolódás, de nem. Nem mertem. Mert féltem attól, hogy ottragadok valahol a családom, vagyis főleg a kisfiam nélkül. Nem volt olyan elrugaszkodott a jövőbelátásom: másfél héttel később Olaszországból se ki, se be. </p>
<p>Spanyolországban is ez lesz-e? Fogalmam sincsen, nem kapunk élő tudósítást a parlamentből, ahol válságülésezik a kormány. Nem tudjuk, hogy mik lesznek a következő lépések. Nem tudjuk, mire számítsunk.</p>
<p><img class="imgnotext open-in-modal" alt="coronavirus-4833754_480.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/coronavirus-4833754_480.jpg" /></p>
<p>Vitoriában nincs hisztéria az utcákon. Csodaszép napra ébredtünk, három év után először aludtam nyolc órát egyben (haha), és olyan, mintha semmi sem történt volna. Ugyanúgy csicseregnek a madarak, ugyanúgy megy az árufeltöltés, ugyanannyi ember volt tegnap délután Mikelék boltjában, mint egy teljesen átlagos napon. </p>
<p>Mi a város szélén lakunk, ám mivel halaszthatatlan dolgom volt a belvárosban, és Pablot nem tudom senkire sem bízni, villamosra szálltunk, és berobogtunk. </p>
<p>Sehol semmi jele a pániknak. Még egy szájmaszkos embert sem láttunk. Volt nálunk kézfertőtlenítő (ami egyébként mindig van), és többször áttöröltük vele a kezünket az egy órás kiruccanás alatt, de tényleg semmi de semmi problémával nem találkoztunk. A tömegközlekedés működik, a boltok nyitva, a kávézók teraszán nyugodtan kávéztak az emberek.</p>
<p>Nem vásároltam be továbbra sem, mert egyszerűen nem tudom, mit vegyek. Beszéltem a hentesünkkel és a zöldségessel, ahová járunk, mindketten megerősítettek abban, hogy ha bármi akadozást látnának a beszállításban, egyből szólnak (megvan a telefonszámom nekik). </p>
<p><img class="imgnotext open-in-modal" alt="cold-1947995_480.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/cold-1947995_480.jpg" /></p>
<p>Még mielőtt valaki felelőtlenséggel vádolna bennünket, felhívom a figyelmet, hogy NINCS TELJES KARANTÉN. Nem kérték, hogy maradjunk otthon. Ha kérik, akkor természetesen betartjuk a szabályokat. Mert csakis így lehet kimászni ebből a rettenetes helyzetből, amibe a világ került. </p>
<p>Kritikaként megkaptam az előző cikkem alatt, hogy milyen jogon írogatok erről, ha tegnapig nem vettem komolyan. Nos, úgy gondolom, hogy az emberek nagyrésze egyáltalán elképzelni sem tudja, hogy milyen egy hirtelen iskolabezárás. Hogy milyen egy karantén. Hogy milyen, amikor egyik pillanatról a másikra ráül a fekete felleg a városra vagy akár az országra, ahol élünk, és mindenki lélegzetvisszafojtva várja, hogy továbbhaladjon. Fogalmunk sincs róla, mert szerencsére soha nem éltük át. Nevettünk rajta, vagy éppen már hónapok óta pánikoltunk? Mindkettő reakció teljesen jogos, az ismeretlennel nagyon nehéz szembenézni. </p>
<p>Mit tudunk tenni, ha bekövetkezik az, ami nálunk is? Nyugodtan nagy levegőt veszünk, és betartjuk azt, amit a hozzáértők kérnek. Vitoriában nincs oktatás. Ez van, nagyon sok családnak nehéz két hét lesz, de mindenki érdeke, hogy higgadtan megoldjuk ezt a váratlan szituációt.</p>
<p>Készüljünk a még rosszabbra? Nem tudom. Én személy szerint továbbra sem rohanok boltba. A szokásos heti nagybevásárláskor egy zsugorral több tejet teszek a kosárba, és talán lencsét, babot és csicseriborsót is többet veszek, mint amennyit szoktam, de se lisztet, se konzerveket nem kezdek felhalmozni.</p>
<p>Olvasom a híreket, és komolyan veszek minden felhívást, amit a kormány intéz hozzánk. És ha bejelentik, hogy karantén van, akkor bizony karantén lesz. Összeszorítjuk a fogunkat, és kibírjuk. Mert mindenki érdeke, hogy Európa gyorsan túllegyen ezen a krízisen. </p>
<p> Képek forrása:</p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fjustmom.blog.hu%2F2020%2F03%2F10%2Fkoronavirus_eszak-_spanyolorszagban_1_nap_iskola_nelkul%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fjustmom.blog.hu%2F2020%2F03%2F10%2Fkoronavirus_eszak-_spanyolorszagban_1_nap_iskola_nelkul%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fjustmom.blog.hu%2F2020%2F03%2F10%2Fkoronavirus_eszak-_spanyolorszagban_1_nap_iskola_nelkul%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Koronavírus Észak- Spanyolországban - 1. nap iskola nélkül"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://justmom.blog.hu/2020/03/10/koronavirus_eszak-_spanyolorszagban_1_nap_iskola_nelkul#comments"><img class="item_ctp" src="https://justmom.blog.hu/rss/image/post/id/15513754" border="0" /></a><br /></p>
0
JustMom
https://justmom.blog.hu
https://m.blog.hu/ju/justmom/image/ad-1238795_1280.jpg
https://justmom.blog.hu/2020/03/09/koronavirus_eszak-_spanyolorszagban
Koronavírus Észak- Spanyolországban
2020-03-09T21:38:54+01:00
2020-03-09T21:38:54+01:00
Evi Hernaez
https://blog.hu/user/1166827
<p>Egészen máig én is azok csoportjába tartoztam, akik szerint túl van tolva az egész koronavírus- hisztéria. Soha nem vitattam, hogy ez egy komoly betegség, és nem gondolom, hogy az, hogy leginkább idősek halnak bele, elhanyagolhatóvá teszi. Lehet, hogy mi, harmincnéhány évesek és a két és fél éves fiunk nem tartozunk a veszélyeztetett kategóriába, de vannak idős hozzátartozóink, és úgy általában: egy nyolcvanéves élete ugyanolyan fontos, mint egy húszévese, nem?</p>
<p><img class="imgnotext open-in-modal" alt="virus-4898571_1280.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/virus-4898571_1280.jpg" /></p>
<p>Nem emiatt voltam tehát ilyen "felelőtlenül" (?) komolytalan. Egyszerűen csak úgy éreztem, hogy túlzás a nagybevásárlás, túlzás szájmaszkért százezer forintot kiadni (ismerek olyat, aki vett). Nem mentem spájzot feltölteni, hiszen egyrészt fogalmam sincsen, hogyan kell kikalkulálni a felhalmozandó élelmiszereket, másrészt kilencven százalékban friss alapanyagokból főzök minden nap itthon, még a reggeli muffint is én csinálom. Nem tudom, mennyi tésztát, babkonzervet, lencsét, krumplit, ásványvizet kellene venni ahhoz, hogy valameddig kihúzzuk. Meg különben is: mennyi időre kellene készülni?</p>
<p>Nevettem a pánikvásárlókon, nevettem az apokalipszist vizualizálókon. </p>
<p>Aztán hirtelen nálunk, Vitoriában, Baszkföld 250 ezer lakosú fővárosában is megjelent a koronavírus, és néhány nap alatt már 146 fertőzést regisztráltak. Tegnapról mára 46-tal nőtt a fertőzöttek száma, és 7 halottról beszélnek a híradóban. </p>
<p>Délben gyanútlanul ültem az autóban Pablo iskolája előtt. Kocsival mentem, mert esett az eső, és hogy ne kint ázzak, inkább olvasgattam a telefonomon: épp egy koronavírusról szóló beszélgetés hozzászólásait görgettem, és belém villant, hogy lehet, tényleg komolyabban kellene venni...</p>
<p>Amikor kinyitották az ajtót, hogy mehetünk a csoportszobákhoz, az egyik anyuka telefonnal a kezében felkiáltott: BEZÁRJÁK AZ ÖSSZES ISKOLÁT VITORIÁBAN. </p>
<p>Ekkor elkezdtek özönleni kifelé a gyerekek, nem tudtunk tovább foglalkozni a témával, de az autó felé sétálva már érkezett is a cikk linkje a szülős WhatsApp csoportba: </p>
<p>az egyik iskolában két tanárál koronavírust diagnosztizáltak, ezért azonnal bezárták. Válsággyűlést hívtak össze a politikusok, és az egészségügyi felelős elrendelte az összes oktatási intézmény bezárását a városban.</p>
<p>Mire hazaértem, megjött a hivatalos email az iskolától: mától egészen március 23-áig nem vihetjük oviba és iskolába a gyerekeket. Első körben. Aztán majd látjuk, hogy hogyan alakul.</p>
<p><img class="imgnotext open-in-modal" alt="coronavirus-4817431_1280.png" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/coronavirus-4817431_1280.png" /></p>
<p> </p>
<p>Nem túlzok, szinte sokkot kaptam. Elöntött a pánik, amikor Mikel hazaért, remegő kézzel cseteltem a magyar családommal és barátaimmal. Hogy mi a fenét csináljak. Hogy ideért. Hogy úristen, egyik pillanatról a másikra bezárták az iskolákat. MENJEK VÁSÁROLNI?!</p>
<p>Mikel az ő megszokott higgadtságával és intelligenciájával közölte, hogy nyugodjak meg, semmi értelme mérgezett egérként visítva rohangálni, a boltok ki fognak nyitni, nem áll meg az élet. Megebédeltünk, bár nem sok hal ment le a torkomon, majd akármennyire feldúlt voltam is, Pablonak aludni kellett. És mivel lemerült a telefonom, én is bealudtam mellette.</p>
<p>Nagyon jól jött ez az áldásos alvás, mert mire felébredtem, már egyből nem láttam olyan sötéten az eget Vitoria felett. Elképesztőnek tartom, hogy többezer gyerek maradt iskola nélkül, de hatalmas szerencsénk van, hogy meg tudjuk oldani a fiunk felügyeletét. Felhívtam az oktatási felelőst az iskolában, ahol teacher assistant vagyok, és azt mondták, ne menjek be. A tanároknak kötelező, de én külsős vagyok, fölöslegesen ülnék ott. A többi szülő miatt viszont fáj a szívem: ahol nincsen nagyszülői segítség, ott hogyan oldják meg vajon ezt a két hetet? Áprilisban csak 5 nap (!!!) iskola lesz a szünetek miatt, hogyan lehet ezt menedzselni? Elképzelni sem tudom, de komolyan. Újfent hálát adok a sorsnak, hogy úgy döntöttünk, nem állok vissza a mókuskerékbe dolgozni, amíg Pablo elég nagy nem lesz.</p>
<p>Hosszú két hét lesz, az biztos, főleg úgy, hogy jövőhéten Mikel üzleti útra Portugáliába utazik néhány napra. Nem tudom, mikor lesz magamra időm, de ez legyen a legnagyobb bajom.</p>
<p><img class="imgnotext open-in-modal" alt="stamp-114438_1280.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/stamp-114438_1280.jpg" /></p>
<p>Vitoriában nincs pánik. Megy minden a megszokott ritmus szerint, csak annyi a különbség, hogy fogalmunk sincs, mi lesz. Félve olvasom a Lombardiáról szóló híreket, nem tudom, mit várjunk, nem tudom, hogyan és egyáltalán mire készüljünk. Ez egy kicsit nyugtalanít, de igyekszem higgadt maradni. Ez a legjobb, amit tehetek, akármennyire nehéz is. </p>
<p>Hiszem, hogy az egyik legjobb helyen vagyunk a járvány átvészeléséhez: a baszk egészségügy világszínvonalú, ha itt nem tudják megfelelően kezelni, akkor sehol. Nem lesz baj. Nem lesz baj. Nem lesz baj. </p>
<p> </p>
<p>Update: Mikel soha nem beteg, tegnap óta folyik az orra, köhögcsél és hőemelkedése is van. Felhívta az ügyletet, azt mondták, hogy ha felmegy a láza és rosszabbodik az állapota, azonnal menjen be, de egyébként ne aggódjon, influenzaszezon van, ráadásul az időjárás sem kedvez a megfázásoknak: egyik nap 5 fok, másiknak nap 15 van. </p>
<p>Nem lesz baj. Nem lesz baj. Nem lesz baj.</p>
<p>Update 2: Madrid tartományban is bezártak minden oktatási intézményt. </p>
<p>Nem lesz baj. Nem lesz baj. Nem lesz baj. </p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fjustmom.blog.hu%2F2020%2F03%2F09%2Fkoronavirus_eszak-_spanyolorszagban%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fjustmom.blog.hu%2F2020%2F03%2F09%2Fkoronavirus_eszak-_spanyolorszagban%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fjustmom.blog.hu%2F2020%2F03%2F09%2Fkoronavirus_eszak-_spanyolorszagban%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Koronavírus Észak- Spanyolországban"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://justmom.blog.hu/2020/03/09/koronavirus_eszak-_spanyolorszagban#comments"><img class="item_ctp" src="https://justmom.blog.hu/rss/image/post/id/15512812" border="0" /></a><br /></p>
0
JustMom
https://justmom.blog.hu
https://m.blog.hu/ju/justmom/image/virus-4898571_1280.jpg
https://justmom.blog.hu/2020/02/03/kotodve_neveles
Kötődve nevelés
2020-02-03T00:13:57+01:00
2020-02-03T00:13:57+01:00
Evi Hernaez
https://blog.hu/user/1166827
<p style="text-align: justify;">A blog az én naplóm, és bár sokkal kevesebbszer írok bele, mint amennyiszer igazán szeretnék, de jó az a biztonságos tudat, hogy évek múlva, ha majd egyszer visszaolvasom, meleg szívvel emlékezhetek azokra a dolgokra, amiket érdemesnek és/vagy fontosnak tartottam lejegyezni ide. Szeretem visszaolvasni a saját írásaimat, mert segítenek, hogy ne felejtsek. Hogy emlékezzek az anyává válás nehéz hónapjaira, a bizonytalanságokra, az útkeresésekre. Hogy megerősítsenek abban, hogy igenis jól csinálom.</p>
<p style="text-align: justify;"><img class="imgnotext open-in-modal" alt="kotodo_neveles_edited.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/kotodo_neveles_edited.jpg" /></p>
<p style="text-align: justify;">Kettő éve ilyenkor még csak 7 hónapja voltam anya, dúlt a háború a spanyol sógornőm és köztem. Vagyis részemről nem volt háború, mert egész egyszerűen elzárkóztam attól, hogy bármilyen formában részt vegyen az életünkben, hiszen támogatást nem kaptam tőle, csak beszólásokat. Elkerülni persze teljesen nem tudtam, hiszen soha nem állnék Mikel és a családja közé, ráadásul ők már tíz éve az én családom is, nem olyan könnyű teljesen elhatárolódni. De nagyon bántott. Mármint tényleg. Semmi sem volt jó, a hordozást konkrétan kinevette, a blw-től a hideg rázta, a szoptatást szerinte már kilenc hónap után abba kellett volna hagynom. Az egyik legfájóbb mondatát míg élek, nem fogom elfelejteni, beégett:</p>
<p style="text-align: justify;">"Ez a gyerek (mármint Pablo) túl sokat van kézben. Majd meglátod, mik lesznek a következményei..."</p>
<p style="text-align: justify;">Mint minden elsőgyerekes anyának, nekem sem volt fogalmam arról, hogy milyen lesz élesben a gyereknevelés. Voltak elképzeléseim, elveim. Aztán lett egy fiam. Aki nem úgy működött, mint ahogy azt elvárták volna tőle. Nem csak evett és aludt. Nem volt el bárkinél. Nem lehetett vele bármerre menni, mert ő nem a tipikus bármikor bárhol ringatás nélkül elalvó baba volt. Tudjátok, mennyire nehéz volt, <a href="https://justmom.blog.hu/2018/11/05/szep_almokat_anyad" target="_blank" rel="noopener noreferrer">írtam róla</a> nagyon- nagyon sokszor. Minden egyes fogát megszenvedte, lázasan üvöltött éjszakákon keresztül minden fogáttörés előtt. Csakis velem tudott megnyugodni, szopizva elaludni. </p>
<p style="text-align: justify;"><img class="imgnotext open-in-modal" alt="kotodo_neveles_1_edited.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/kotodo_neveles_1_edited.jpg" />Mikellel egészen különleges a kapcsolatuk. Rajonganak egymásért. Imádom nézni őket, amikor játszanak, olvasnak, vagy csak kézenfogva sétálnak és közben az élet nagy dolgairól beszélgetnek. Mikelnek végtelen türelme van, és látszik rajta, hogy valóban jól érzi magát a kisfiával. Pablo pedig issza a szavait, szívja magába, amit Apa tanít neki, mint egy kis szivacs.</p>
<p style="text-align: justify;">Mi vagyunk az ő világa. Apa és Anya. És basszus, ez így van jól, nem? Viszonylag hamar felismertük, hogy a mi kicsi fiunk nem olyan, mint a négy unokaöcsink. Hogy fölösleges hasonlítgatni, hiszen csak a szakadék nő a sógornőm és közöttem a különbségek hangsúlyozása miatt.</p>
<p style="text-align: justify;">A kezdeti néhány hónapos bizonytalankodás után hamar mertünk úgy nevelni, ahogyan a szívünk diktálta. Nem hagytuk sírni, hogy erősödjön a tüdeje, vagy hogy szokja, hogy ne manipuláljon bennünket (?!). Nem hagytuk a babakocsiban, ha sírt, hanem ha kellett, egész nap magunkon hordtuk. Állandóan öleltük, simogattuk, pusziltuk, és nem törődtünk az olyan abszurd megjegyzésekkel, hogy elkapatjuk, vagy túl anyás lesz. Azon is csak nevettünk, hogy azzal, hogy vele alszok, tönkreteszem a házasságunkat. Nem, nem volt minden rózsás minden egyes pillanatban, mi is megküzdöttünk a kisgyerekes szülők hullámvölgyeivel, de nincsen gond, ezt egészen hangosan ki merem jelenteni. Igaz, hogy 15 hónapos korában bölcsibe írattam, de a napi két- három óra különlét kellett ahhoz, hogy segítség híján magamra is jusson egy kis időm. </p>
<p style="text-align: justify;"><img class="imgnotext open-in-modal" alt="img_20190603_103653_edited.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/img_20190603_103653_edited.jpg" /></p>
<p style="text-align: justify;">Kétéves koráig nagyon ritkán nézett tévét, és egészen pici korától olvasunk neki. És beszélünk. Állandóan beszélünk. Mindent, mindig. Az egyik ismerősöm a nyáron azt kérdezte tőlem: "Ti ugye sokat beszélgettek Pabloval? Látszik rajta.". Az ő kislánya egy hónappal fiatalabb Pablonál, azóta is összefacsarodik a szívem, amikor arra gondolok, hogy mi lehetett a kérdésének az alapja.</p>
<p style="text-align: justify;">Na de mindegy, nem mások kritizálása a célom, se a saját szuperszülőségünk hangsúlyozása.</p>
<p style="text-align: justify;">Egyszerűen csak annyit akartam ezzel mondani, hogy ma történt valami, ami bebizonyította, hogy igenis jó úton haladunk. Baromi melós ez a kötődve, válaszkészen nevelés, és sajnos a mai napig rengetegen nincsenek tisztában azzal, hogy mi van e fogalom mögött. Tévesen azzal azonosítják, hogy az így nevelt gyerekek akaratos kifőnökök, akiknek ki van nyalva a feneke, és minden rájuk van hagyva. </p>
<p style="text-align: justify;">Ennél nagyobbat nem is tévedhetnének.</p>
<p style="text-align: justify;"><img class="imgnotext open-in-modal" alt="img_20190319_045347_201.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/img_20190319_045347_201.jpg" /></p>
<p style="text-align: justify;">Hogy mi a kötődő nevelés?</p>
<p style="text-align: justify;">Ma játszóházban voltunk Pablo kisbarátnőjével és a szüleikkel. Pablo boldogan ugrott a labdamedencébe, majd keservesen sírni kezdett. Nem tudjuk, hogy rosszul lépett, vagy ráugrott valamire, de nagyon fájlalta a bal lábát, bicegni kezdett, és onnantól kezdve csak a karomban akart lenni. Hazajöttünk aludni egyet, bár nagyon aggódtam, de mivel nem dagadt és rá tudott állni, úgy voltam vele, hogy várunk egy picit, nem megyünk ügyeletre influenzás emberek közé, ha egy mód van rá. Az alvás után is bicegett, ígyhát elmentünk a kórházba, ahol alaposan megvizsgálták. Mivel a röntgenszobában megmakacsolta magát, és remegve kérte, hogy vigyem ki, ezért nem tudtak felvételt csinálni róla, így nincs kizárva hát, hogy valami nem oké a kis talpával. Habár a doki 99%-ra mondta, hogy nincs törés, csak nagyon megzúzódhatott, néhány nap múlva tudhatjuk csak pontosan, hogy biztosan nincsen baja. </p>
<p style="text-align: justify;">Hazajöttünk, vacsora, fürdés, meseolvasás, majd jött a szokásos elalvási rituálé. Amit ma picit ingerülten kezdtem, hiszen én is fáradt voltam az izgalmak miatt. Vannak napok, amikor nagyon vágyom rá, hogy bárcsak megtanulna magától elaludni, és ne kelljen a fenekét paskolgatva mellette lennem, amíg álomba nem szenderül, miközben annyi minden mást csinálhatnék helyette. Közben persze imádom minden percét, mert csodálatos látni, ahogyan ellazul, ahogyan biztonságban érzi magát velem, mellettem, az otthonában, az ágyikójában. Csak na, vannak napok. És ez a mai is ilyen volt. Aztán elszállt minden ilyen gondolatom:</p>
<p style="text-align: justify;"><img class="imgnotext open-in-modal" alt="kotodo_neveles_2_edited.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/kotodo_neveles_2_edited.jpg" /></p>
<p style="text-align: justify;">Amikor már azt hittem, majdnem alszik, egyszercsak kinyitotta a szemét, megsimogatta az arcomat, és azt mondta érthetően, teljes mondatban az én két és fél éves, kétnyelvű pici fiam, akiről azt hittem, hogy majd sokkal később fog elkezdeni beszélni: <em>"Gracias Mama por ayudarme. Estoy mejor."- "Köszönöm, hogy segítettél Anya. Már jobban vagyok."</em><em></em></p>
<p style="text-align: justify;">Na ez a kötődő nevelés. Ez az álmatlan éjszakák, a hordozás, az állandóan kézben levés, az együttalvás, a szopizás, a puszik, a simogatások, a szeretet kimutatása nap mint nap.</p>
<p style="text-align: justify;">Anyás? Elkapattuk?</p>
<p style="text-align: justify;">Tudjátok mit? Lehet. </p>
<p style="text-align: justify;">De minden egyes pillanata megérte. </p>
<p style="text-align: justify;">Köszönöm, hogy elolvastatok. Megyek, hozzábújok, megsimogatom, belesúgom a fülébe, hogy ő a mindenem, és boldogan elalszok mellette. És nem érdekel, hogy ennyi idősen már régen egyedül kellene aludnia...</p>
<p style="text-align: justify;">Justmom Évi</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fjustmom.blog.hu%2F2020%2F02%2F03%2Fkotodve_neveles%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fjustmom.blog.hu%2F2020%2F02%2F03%2Fkotodve_neveles%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fjustmom.blog.hu%2F2020%2F02%2F03%2Fkotodve_neveles%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Kötődve nevelés"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://justmom.blog.hu/2020/02/03/kotodve_neveles#comments"><img class="item_ctp" src="https://justmom.blog.hu/rss/image/post/id/15452016" border="0" /></a><br /></p>
0
JustMom
https://justmom.blog.hu
https://m.blog.hu/ju/justmom/image/kotodo_neveles_edited.jpg
https://justmom.blog.hu/2020/01/13/magyar-e_a_fiam_azert_mert_en_az_vagyok
Magyar-e a fiam azért, mert én az vagyok?
2020-01-13T09:31:37+01:00
2020-01-13T09:31:37+01:00
Evi Hernaez
https://blog.hu/user/1166827
<p>Olyan sokminden kavarog bennem így, a sohavégetnemérő spanyol karácsony után. Már eltelt egy hét, de még mindig emésztem ezt a közel egy hónapos időszakot, pedig összességében sokkal jobban sikerült, mint azt vártam. Viszont annyi kérdés merült fel bennem idén, hogy nem tudom, megtalálom-e rájuk a választ valaha.</p>
<p>Igyekszem olyan gyermekkort biztosítani a kisfiamnak, amire egyszer majd meleg szívvel gondolhat vissza. Az otthon illataira, anya konyhájának ízeire, az ágyacskája puhaságára, az összebújós olvasásokra apával, a nagy kacagásokra, a sétákra, a kirándulásokra, a szeretetre és az összetartozásra. És természetesen az ünnepekre: a családi körben megült születésnapokra, a iskolai rendezvényekre és az elmaradhatatlan karácsonyra. </p>
<p><img class="imgnotext open-in-modal" alt="img_2949_edited.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/img_2949_edited.jpg" /></p>
<p>Büszke vagyok a magyarságomra, ennek ellenére nagyon örülök, hogy Spanyolországba sodort a sors. Úgy érzem, hogy itt vagyok igazán önmagam, ez az a hely, ahol teljesen boldog vagyok. Nemcsak azért, mert az én szép szemű spanyol macsóm idevalósi, és mert itt született meg a kisfiunk. Nem.</p>
<p>Spanyolország nekem maga a csoda. A nyelv, a kultúra, az emberek, a hatalmas ország nemzeti sokszínűsége, a táj, a tenger, az óriási hegyek, a méltón híres gasztronómia, a világ legjobb borai, az egészségügy, a gyermeknevelés, az életvitel, minden. Egyszerűen nincs olyan dolog, amiről panaszkodhatnék, számomra minden csodálatos, és hálás vagyok ennek a fantasztikus földnek, hogy befogadott. </p>
<p>Spanyolul élek, spanyolul étkezem, spanyolul (és angolul) dolgozom, spanyolul beszélgetek a fiam barátainak anyukáival, spanyolul álmodok.</p>
<p><strong>De mindig magyar leszek</strong>. Ahogy telnek az évek, sajnos egyre távolabb kerülök, ám azt hiszem- vagy legalábbis remélem-, hogy ez egy teljesen természetes folyamat azok életében, akik elhagyják a szülőföldjüket. Az ízek átváltoznak, a túró rudi édessége elhalványodik, március 15-e és október 23-a mindegy, milyen napokra esik, hiszen minket már nem érint. Beilleszkedünk, beolvadunk, átvesszük új otthonunk szokásait. Vegyes nemzetiségű gyermekeink lesznek, akikhez magyarul beszélünk, nagyiékat és az unokatesókat rendszeresen hívjuk, évente egyszer igyekszünk hazalátogatni, Bogyó és Babócát nézünk, Halász Juditot hallgatunk a kocsiban, Benedek Elek összes meséje a polcon sorakozik a régi középiskolás történelemkönyvek mellett, hogy majd ha oda kerül a sor, legyen miből mesélni.</p>
<p><img class="imgnotext open-in-modal" alt="img_20200113_003638.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/img_20200113_003638.jpg" /></p>
<p>Igyekszem, tényleg nagyon igyekszem, pedig mennyire nehéz is néha magyarul magyarázni Pablonak, amikor mindenki spanyolul beszél körülöttünk.</p>
<p>Az állandó önostorozás az anyaság velejárója: jól csinálom? Elég jól csinálom? Valóban úgy csinálom, ahogy neki a legjobb? <em>Fogja valaha magyarnak érezni magát?</em> Érteni fogja, hogy milyen hagyományt kapott, hogy milyen súly ül a vállán? </p>
<p>Baszkföld kellős közepén, a fővárosban élünk. Vitoria egy sokszínű város, az egyik legélhetőbb, amit valaha ismertem. Kisgyerekkel egyszerűen elképesztően ideális: nagyon magas színvonalú óvodák, iskolák, alternatív oktatási intézmények, döbbenetesen jól átgondolt és kiépített infrastruktúra, tömegközlekedés, hatalmas parkok, EU-szabvány játszóterek, művelődési központok, uszodák, tökéletesen ideális ahhoz, hogy olyan szellemben neveljük fel Pablot, ahogyan mindig is szerettük volna. Egy dolgot leszámítva: a baszk (vagy más néven euszkéra) az egyik hivatalos nyelv, az iskolában elkerülhetetlen, a három oktatási nyelv egyike. Pablohoz az oviban csak baszkul beszélnek, és büszkeséggel kijelenthetem: a két és fél éves gyerekem tökéletesen megérti ezt a nyelvet is.</p>
<p><img class="imgnotext open-in-modal" alt="img_20200113_003727.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/img_20200113_003727.jpg" /></p>
<p>Az örömöm azonban nem felhőtlen, mert december közepén olyan dologra döbbentem rá, amit éveken keresztül kategorikusan tagadtam: a fiam apukája<em> spanyol</em>, én <em>magyar</em> vagyok, ő viszont -akármennyire kézzel-lábbal hadakoztam is ellene, bizony lehajtott fejjel be kell ismernem,- <em>baszk</em>. Évekig dühösen veszekedtem azokkal a magukat baszknak valló ismerősökkel, akik nem beszélik a nyelvet: ha nem beszéled a kultúra saját idiómáját, mégis hogy a fenébe érezheted magad egy bizonyos népből valónak?! Hogy jelentheted ki, hogy te baszk vagy, ha nem érted, mit kántálnak a függetlenedésért küzdő fanatikusok, akik rendszeresen utcára vonulnak? Hogy mondhatod, hogy te büszke baszk vagy, ha nem tudod eredeti nyelven elénekelni a népdalokat?</p>
<p>Aztán karácsonyra készülve jó nagy pofont kaptam: hiába magyarázom az én félig magyar fiacskámnak, hogy a Jézuska hozza az ajándékokat, ha itt Baszkföldön az <a href="https://justmom.blog.hu/2018/12/27/magyar-spanyol-baszk_karacsony_ahogyan_mi_csinaljuk" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Olentzero</a> érkezésére készül minden kisgyerek...Ha azt akarom, hogy felhőtlen legyen az ünnepe, bizony be kell állnom a sorba, akármennyire fáj is, hogy neki a Mikulás nem hoz csomagot a kiscsizmákba, a Jézuska csengettyűje pedig nem szól december 24-én. Ezt persze tudtam már az első karácsony előtt is, amikor még csak fél éves volt. Azt viszont nem tudtam, amit ez a gondolatmenet vezetett fel egy pénteki konyhában borozós vacsora során: Mikel csak addig érvelt, amíg beláttam, hogy mivel ebben a kultúrában és harmadrészt ezen a nyelven nő fel, az én pici fiam baszk, ha tetszik nekem, ha nem. Nem a származása jogosítja fel ennek a címnek a viselésére, hiszen nem egy igazi hét baszk vezetéknevű családból származik, nem a Pireneusokban nő fel egy istenhátamögötti <em>caserioban.</em></p>
<p> </p>
<p><em>De nemcsak azért lehet valaki magyar, mert magyar családba született, ugye?</em></p>
<p> </p>
<p>(Ez a kép Badacsonyban készült két évvel ezelőtt.)<img class="imgnotext open-in-modal" alt="img_20200113_003816.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/img_20200113_003816.jpg" /></p>
<p>Pablonak a baszk népviselet a fekete nadrág, fehér ing az iskolai ünnepségeken, Szent István ünnepe neki augusztus 4-e, Vitoria hatalmas városi bulija. A Gesztenyesütő járja körbe az iskolákat, nem a Mikulás, és a már említett Olentzerohoz megyünk elvinni a ajándéklistát karácsony előtt. Baszk gyerekdalokat énekel, azokra táncol a városi rendezvényeken, baszkul szurkol a kosárlabdázó unokatesójának, hiszen ezen a nyelven kántál a tömeg. </p>
<p>Hiába sütök kürtőskalácsot, hiába kapjuk a hazai kolbászt és a csokinyuszit. Neki ezek csak történetek, csak megkóstolt, különleges ételek. Hiába mesélem el neki Magyarország történetét, ő nem érzi, amit én érzek, amikor meghallom a Himnuszt. Hiába hallgatok Magashegyi Undergroundot, Rúzsa Magdit vagy Lagzi Lajcsit (nem!:D), neki nem lesz ugyanaz. Nem lesz olyan magyar, mint amilyen én vagyok. Sőt, még csak félig annyira sem...</p>
<p>Borzasztóan nehéz volt ezt megemésztenem, elfogadnom, mert nagyon földhözragadt és hagyománytisztelő ember vagyok. Ennek ellenére nem vagyok keserű, hiszen annyira szép ez a sokszínűség! Hiába vagyok fiatal, a világ ilyen mértékű diverzitásához még én sem tudok hozzászokni, de azt hiszem, az egyetlen nézőpont, ami jó lehet az ilyen sokhazájú gyerekek esetében az az, ha lehetőségként gondolunk a rengeteg kultúrára, ami körülveszi.</p>
<p><img class="imgnotext open-in-modal" alt="img_20200113_001637.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/img_20200113_001637.jpg" /></p>
<p>Akcentussal fog magyarul beszélni? Spanyol állampolgárság szerepel az útlevelében? Baszknak fogja vallani magát, ha felnőttként megkérdezik tőle, hol nőtt fel? Csodálatos ez a világ, amiben ma élünk. Lehetőségek tárháza, amikkel meg kell tanulnunk együtt létezni, és a lehető legtöbbet kihozni belőlük. </p>
<p>Ugye milyen könnyű?</p>
<p>Hát nem. Nagyon nem. Pedig istenbizony nagyon pozitív és támogató vagyok. Tényleg örömmel tekintek a jövőbe, és augusztusban már Pablo is a baszk népviseletben fog vonulni a baszk zászló mögött, de fáj. Nagyon fáj, hogy nem nem mondhatom azt, hogy a fiam magyar. Hiszen nem az. Az anyukája magyar. Ő pedig csak magyar származású. Ami bizony nem ugyanaz. </p>
<p><img class="imgnotext open-in-modal" alt="img_20200113_003553.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/img_20200113_003553.jpg" /></p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fjustmom.blog.hu%2F2020%2F01%2F13%2Fmagyar-e_a_fiam_azert_mert_en_az_vagyok%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fjustmom.blog.hu%2F2020%2F01%2F13%2Fmagyar-e_a_fiam_azert_mert_en_az_vagyok%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fjustmom.blog.hu%2F2020%2F01%2F13%2Fmagyar-e_a_fiam_azert_mert_en_az_vagyok%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Magyar-e a fiam azért, mert én az vagyok?"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://justmom.blog.hu/2020/01/13/magyar-e_a_fiam_azert_mert_en_az_vagyok#comments"><img class="item_ctp" src="https://justmom.blog.hu/rss/image/post/id/15399934" border="0" /></a><br /></p>
0
JustMom
https://justmom.blog.hu
https://m.blog.hu/ju/justmom/image/img_2949_edited.jpg
https://justmom.blog.hu/2019/12/19/a_szopizas_vege
A szopizás vége
2019-12-19T00:26:55+01:00
2019-12-19T00:26:55+01:00
Evi Hernaez
https://blog.hu/user/1166827
<p>Sokadik nekifutásra írom ezt a bejegyzést. Nem találtam a hangomat, nem tudtam, mit meséljek el, vagy hogy elmeséljem-e egyáltalán... Aztán kaptam egy levelet egy nagyon régi ismerősömtől, amin először megdöbbentem, majd felháborodtam, végül pedig lenyugodva beláttam: a blogommal vállaltam, hogy beengedem a külvilágot az életembe. Így hát elmesélem ezt a nehéz szakaszt is belőle, mert talán segít. Nem magamutogatásból, habár ennél személyesebb írásom talán soha nem lesz. Hanem azért, amiért eddig is írogattam az anyaság témakörében: talán valahol, valakinek segíteni fog. Talán magára ismer, talán erőt ad neki, vagy talán éppen ennek hatására dönt úgy, hogy márpedig ő ebből nem kér (azért őszintén szólva remélem, ilyen nem lesz, de ha mégis, akkor is igyekszem pozitív maradni és a jó oldalát nézni).</p>
<p><img class="imgnotext open-in-modal" alt="img_2851_edited_edited.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/img_2851_edited_edited.jpg" /></p>
<p>Még a nyáron megígértem, hogy nem írok többet a nemalvásunkól. Sajnálom, hogy meg kell szegnem az ígéretem, de most még egyszer utoljára beszélni fogok róla, mivel kikerülhetetlen. </p>
<p>A szoptatás elkötelezett híve vagyok. Sokszor hangoztatott, mára már szinte hitvallássá vált mondatom: <span style="text-decoration: underline;"><em>Az információ hatalom</em></span>. Mindig igyekeztem nem ítélkezni- néha sikerült, néha sajnos nem-, de nem hiszek a szoptatással kapcsolatos (az esetek nagyrészében sajnos) igaznak hitt tévhitekben. </p>
<p>Iszonyatosan sokat küzdöttem, küzdöttünk mindhárman, hogy Pablo anyatejes baba lehessen, pedig amíg a kezemben nem tartottam, fogalmam sem volt arról, hogy a szoptatás ennyire fontos szerepet fog betölteni az életemben. Mondhatnak bármit a tápszergyártók sztármarketingesei, az anyatejnél nincs jobb a világon. Személyreszabott, csak a fiamnak készült, minden szükséges vitaminnal, tápanyaggal, antistesttel. A legjobb, amit adhatok neki. (Figyelem, NEM a tápszert adó anyák fölött ítélkezem. Ez az én történetem, az én gondolataimat osztom meg, és ha ettől valaki rosszul érzi magát, azért nem vállalok felelősséget, mert nincs miért magamra vennem.)</p>
<p>Fogalmam sem volt, hogy az anyai ösztön azt fogja kihozni belőlem, hogy foggal körömmel küzdeni fogok a fiam anyatejes táplálásáért. Tele voltam kétséggel, kérdéssel, a második mellgyulladásnál láztól szédülve keringtem a városrészünk gyógyszertárjai között, mert nem tudtam dönteni, hogy vegyek-e mellszívót, vagy nem. Végül nem vettem, mert szerencsére volt egy jól tájékozott, határozott segítségem - 2000km-re, de hála az égnek még telefonon keresztül is a sarkára állt, ha kellett, és tartotta bennem a lelket. És "fogta a kezem". Majdnem egészen a végéig. </p>
<p>Ahogyan Mikel is mindenben mellettem állt. Brutális fájdalmak között szoptattam hetekig, mire rájöttek az orvosok, hogy baktérium került a mellbimbómba, amit csak antibiotikum kúrával lehet helyrehozni. Az én drága férjem sírva kérte, hogy hadd menjen el tápszerért, mert nem bírja nézni a szenvedésem, de mégis támogatott a harcomban, amit nem is a baktériummal vívtam igazán, hanem saját magammal. Képtelen voltam feladni. Két év után sem tudom megmondani, hogy miért nem. Azt hiszem, fel sem fogtam, hogy van más választásom. Talán ez volt a szerencsénk. </p>
<p>Olyan hét hónapos lehetett Pablo, amikor először mondtam azt, hogy végre igazán, teljes szívvel élvezem a szoptatást. Imádtam, ahogy nagyokat nyel, imádtam, ahogyan napról napra egyre nagyobbra nő belőlem, ahogy fodrozódik a combján a sok hurkácska, amikért annyira odáig meg vissza voltam. Imádtam, ahogy elaludt szopizás közben, ahogy álmában is keresett a pici kis cseresznyeajkaival.</p>
<p> <img class="imgnotext open-in-modal" alt="img_20180706_130408_edited_1.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/img_20180706_130408_edited_1.jpg" /></p>
<p>Sajnos azonban a nemalvást nem tudtam megszokni. Brutális volt az első másfél év, hónapokon keresztül volt, hogy húsz percenként ébredt. Egy hét-nyolc ébredéses éjjel már jónak számított, a szervezetem egészen edzetté vált, és egy idő után már beérte ennyivel is. De szenvedtem. Nem is igazán fizikailag, hanem lelkileg viselt meg borzasztóan ez az időszak. A kétségek, a folyamatos megoldáskeresés, az állandó önostorozás. Nagyon sokszor kerültem nagyon mélyre... Többször is nekifutottam az éjszakai cicielvételnek, de mindig arra jutottam, hogy csak magammal tolok ki, ha elveszem az egyetlen dolgot, ami képes enyhülést nyújtani neki a fogzás miatti szenvedésben. Féltem, hogy ha véget vetek neki, azzal az egész szoptatást megkockáztatom, és ugye senki nem garantálta, hogy a részleges elválasztás után Pablo jobban fog aludni.</p>
<p>Sodródtam hát az árral, a második szülinapja körül már voltak egészen jó éjszakáink is. És persze egészen durvák is, lázzal, fájdalmas őrjöngéssel, az egyetlen eszközöm a megnyugtatására a cici volt. </p>
<p>Szeptember végén hintázás közben annyira kacagott, hogy végre bele tudtam nézni a szájába: kint voltak a felső nagyörlők hegyei is. Elsírtam magam, ugráltam örömömben: vége!!! Vége a huszonhét hónapig tartó kegyetlen fogzásnak, vége a szenvedésnek, végre nem fog krokodilkönnyekkel sírva arcot dörzsölni éjszakákon keresztül. </p>
<p><img class="imgnotext open-in-modal" alt="img_20190224_193625_edited.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/img_20190224_193625_edited.jpg" /></p>
<p>És valahogy akkor ott, szeptember végén megkönnyebbülve elengedtem a szoptatást. Nem tudtam, pontosan mikor akarom leválasztani, de végre nem éreztem önzőnek magam a meghozandó döntésem miatt. Végre mertem elkezdeni stratégián gondolkodni. Informálódni kezdtem a kíméletes leválasztásról, és nagyjából összeállt a fejemben, hogy hogyan is szeretném csinálni. Egyre könnyebb szívvel gondoltam az "elválásra", és egyre türelmetlenebbül vártam a megfelelő időpontot. Ami elég hamar el is érkezett.</p>
<p>November elején újabb nehéz éjszakák jöttek, fogalmam sincs, miért, de rengetegszer ébredt Pablo nagyon sok egymást követő éjszakán. És nemcsak az ébredések voltak kimerítőek, hanem az is, hogy mivel csak a bal mellemből szopizott már három hónapos kora óta, volt, hogy egész éjjel rajtam lógott és nem tudtam fordulni sem. Az egyik reggel nem tudtam felemelni a karomat, annyira beállt a folyamatos baloldali fekvéstől. </p>
<p>És akkor azt mondtam, hogy elég volt, nem csinálom tovább. Se fizikailag, se lelkileg nem bírtam tovább. Kétségbeesve álmodoztam egy szabad estéről, vagy csak egy olyan elalvásról, amikor nem kell ott lennem mellette. A születésétől kezdve minden egyes alkalommal ott voltam, talán egyszer-kétszer aludt el Mikellel néhány kivételes estén. És akkor sem azért, mert nem voltam otthon, hanem mert éppen annyira apás korszakát élte, hogy képes volt cicisztrájkolni is érte.</p>
<p>Elég volt. A WHO minimum kétéves korig ajánlja az anyatejes táplálást, onnantól kezdve pedig azt tanácsolja, hogy addig csináljuk, amíg a kicsinek ÉS az anyának is jó. Két és fél évig bírtuk úgy, hogy mindkettőnknek örömet okozott. </p>
<p>Imádom a fiamat. Olyan mélyen, olyan erősen imádom, hogy embert nem szerettem még így. Bármire képes lennék érte. Bármire gondolkodás nélkül. Több, mint két évig én sem álltam készen arra, hogy kicsit jobban elengedjem magamtól. Nemcsak ő volt anyás, hanem én Pablos. Volt, hogy megkaptam, hogy ez a majomszeretet nem normális dolog, de nem érdekelt mások véleménye. Az én fiam, az én vérem, én tudom, hogy mennyire van szükségünk egymásra. Egészen novemberig ő volt nekem még a levegő is.</p>
<p><img class="imgnotext open-in-modal" alt="img_20181209_121506_edited.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/img_20181209_121506_edited.jpg" /></p>
<p>Akkor azonban valami megváltozott. Tudtam, hogy megérti, tudtam, hogy el tudom neki magyarázni, hogy miért kell elengednie éjszaka. Napokig készültünk rá, és akkor az egyik este nagy levegőt vettünk, és belevágtunk. Azért használok többesszámot, mert egészen eddig az elhatározásig Mikel sem állt készen arra, hogy teljes mellszélességgel mellettem álljon és bevállalja az esetleges éjszakázásokat. Rengeteget beszélgettünk az egész folyamatról, és bevallotta, hogy azért nem támogatott igazán a leválasztásban, mert érezte, hogy még nem vagyok rá képes. Most azonban látta a kemény elhatározást a szememben, és kőkeményen beleállt a helyzetbe.</p>
<p>Nagyon nehezen ment. Sokkal-sokkal nehezebben, mint azt vártam. Ezerszer megbeszéltem Pabloval, hogy Teta (spanyolul így hívják a cicit) éjszaka alszik, mert anya nagyon fáradt, és ki kell pihennie magát. Beleszőttem dalba, kitaláltam mesét róla, még egy könyvecskét is kinyomtattam, amit vagy tízsszer megmutattam neki elalvás előtt.</p>
<p>Az első éjszaka nem ment rosszul. Talán egyszer sírt, de gyorsan megértette az új helyzetet. A második éjjel már nem volt ilyen egyszerű, szó szerint kirugdosott az ágyból, hogy Mikellel akar aludni. Aztán rá egy órára újra értem visított. Aztán mikor felfogta, hogy mégsincs teta, akkor megint az apjáért. Ez így ment kb. két hétig. Mikel tényleg fantasztikusan állta a sarat! Szegénykém hulla fáradt volt, de egyszer sem mondta, hogy nem csinálja tovább. Esténként szorosan ölelt, mikor végre le tudtam menni Pablo mellől, miután elaludt. Tartotta bennem a lelket úgy, hogy alig aludt heteken keresztül. Igazi apa és csodálatos társ, életem egyik legnagyobb boldogsága, hogy neki szülhettem gyereket.</p>
<p>A kevés alvás mindenkit megviselt. Én élvezhettem volna a nagy ágyat egyedül, annyi sok hónap után, de egyszerűen nem tudtam elaludni Pablo nélkül. Órákig forgolódtam, míg végre sikerült. Nem tudom, mikor fogom megszokni, ha egyáltalán sikerül-e valaha. Annyira hiányzott a szuszogása, a meleg kis teste, hogy nem tudtam ellazulni.</p>
<p><img class="imgnotext open-in-modal" alt="img_20180901_102333_1_edited.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/img_20180901_102333_1_edited.jpg" /></p>
<p>A nappalok borzasztóak voltak. Szavakkal még nem tudja kifejezni, de éreztem, hogy Pablo mérges rám. Brutális hisztiket vágott le, szinte nap mint nap konfliktussal indult a reggel. Nem mosolygott, amikor érte mentem az oviba, a szívem szakadt meg. Az óvónéniknek szóltam, hogy mi történik éppen nálunk, hogy tudjanak róla biztos ami biztos. Két hét után mondta Ainhoa, hogy látszik Pablon, hogy valami nem oké, nem szokott ilyen kis akaratos lenni, meg direkt elengedni a füle mellett kéréseket. Alapvetően aranyos kis konformista mosolygép ,akinek a megszokott rutin nagy biztonságot ad. Na most lázadt ellene mindenhol. </p>
<p>A délutáni alvásoknál pedig egyszerűen nem engedett el. Mivel Teta csak éjszaka nem volt, így kihasználta a nappalokat, folyamatosan komfortszopizott. Borzasztóan elegem lett az egészből. Minden porcikám tiltakozott a szopizás ellen. Az egyik este néhány pohár bor mellett elmondtam Mikelnek, hogy megszületett a döntésem: teljesen leválasztom Pablot. Egy héttel későbbre terveztem a huszárvágást, mert vendégeket vártunk hétvégére, de amikor másnap reggel hatkor a folyosón visítva őrjöngött Pablo, hogy apával akar aludni, de nem, mégis anyával, akkor szépen lementem csinálni egy kávét magamnak, és leragasztottam a mellemet. </p>
<p>Kész. Nem bírtam tovább. </p>
<p>A szakértők nem tanácsolják, hogy így válasszuk le a kisgyerekeket. Azt mondják, hogy nem szabad hazudni nekik, igenis el kell magyarázni az ő szintjükön, hogy mi miért történik. Ez a gondolatmenet hónapokon keresztül rabságban tartott, hittem, hogy meg lehet így oldani. Amikor azonban láttam, hogy csak egyre rosszabb a helyzet, akkor megkeményítettem a szívemet, és magamat helyeztem előtérbe. Igenis leragasztottam, egyik pillanatról a másikra, mert vagy ez, vagy világgá szaladtam volna. </p>
<p>És bejött! Hihetetlen, de egyetlen egyszer sem sírt. Azt mondtam neki, hogy teta beteg, le kellett ragasztani, és nem fog többé szopizni belőle. Amikor először meglátta, csalódott és aggódó arcocskát vágott, egy picit bele is haltam. De olyan gyorsan beletörődött, hogy el sem hittem. Este pedig simán elaludt, velem! Az éjszaka még messze nem volt tökéletes, de én már ennyivel is beértem annyi hét után.</p>
<p>Aztán viszont jött a feketeleves: nappal az istenért sem akart aludni. Pedig mindenhogy próbáltuk. Ennek viszont az lett az eredménye, hogy délután esett kelt, mindenért földhözvágta magát. Borzalom volt. Nem mertem elindulni vele itthonról, mert bár mások véleményét letojom, de féltem, hogy nem tudom betenni az autóba vagy a biciklibe, és akkor ottmaradunk, ahol vagyunk. Nagyon kétségbe voltam esve, sírtam esténként Mikelnek, hogy szeretném visszakapni az én édes kis szeretetgombócomat, aki mindenkit elvarázsol.</p>
<p>És ma már csak nevetek magamon, hiszen öt nap volt! Összesen öt nap, én pedig már a világvégét láttam, teljes letargiában voltam, mardosott a bűntudat, kerestem a kiskapukat, a visszautat. Aztán egyszercsak öt nap keserves tiltakozás után hozzámbújt ebéd után, és veszekedés nélkül elaludt. És ez azóta is így van, már nem számolom a napokat, de jó soknál tartunk. Tegnap éjszaka pedig nem ébredt egyszer sem! Reggel 8-kor pedig ébresztenem kellett. Még mindig a hatása alatt vagyok, el nem tudjátok képzelni, mekkora dolog ez a mi életünkben!</p>
<p>Boldog vagyok. El nem tudom mondani, mennyire boldog. Imádtam, hogy szopizott, nagyon büszke vagyok magunkra, hogy két és fél évig átélhettük ezt a csodát. Kemény volt, de csodálatos. A legjobb, amit a pici fiamnak adhattam, én pedig rengeteget tanultam magamról. </p>
<p><img class="imgnotext open-in-modal" alt="img_20190323_112630_edited.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/img_20190323_112630_edited.jpg" /></p>
<p>A legjobb viszont az, ami most van. Nem egyszerűen csak elalszik hozzámbújva. Teljes testével hozzámtapad, kéri, hogy öleljem át, odateszi a pofikáját az arcom mellé, és azt mondja: <em>Besitos, Mami (Puszikák, Anya!).</em> Pici puszikkal halmozom el a homlokát, a lehunyt szemeit, az orrocskáját, a két szemöldöke közötti puha kis gödröt, a fülét, a fejét, mindenét, és közben olvadok: az én édes kisfiam megértette, hogy anya nemcsak cici. Hogy anya melegét úgy is érezheti, hogy nem szopizik közben. Amióta leválasztottam, nagyságrendekkel bújósabb, pedig előtte sem volt elutasító. Most ölel, simogat, puszilgat, az oviban búcsúzáskor a karjaimba ugrik, rámhajtja a fejét és másodpercekig csak szorít, majd ad egy nagy cuppanós puszit, és boldogan szalad a csoportszobába. Túlvagyunk rajta!</p>
<p><strong>Megtanulta, hogy máshogy is szerethet engem. </strong></p>
<p>Annyi mindent köszönhetek a kötődő nevelésnek és a szopizásnak. Nem a könnyebbik út, az biztos. De most látom az első igazi bizonyítékát annak, hogy megéri merni hallgatni az ösztöneimre, és megadni neki mindent, amit csak tudok. Továbbra is így igyekszem terelgetni az életben: nekem mindig ő lesz az első, feltételek nélkül. </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p>Köszönöm, hogy elolvastátok a történetünket. Most az egyszer elmeséltem, és továbblépek. Megyek tovább ezen a csodálatos, de néha bizony fájdalmas úton a kicsi fiammal, aki bizony nem baba többé.</p>
<p> </p>
<p>JustMom Évi</p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fjustmom.blog.hu%2F2019%2F12%2F19%2Fa_szopizas_vege%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fjustmom.blog.hu%2F2019%2F12%2F19%2Fa_szopizas_vege%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fjustmom.blog.hu%2F2019%2F12%2F19%2Fa_szopizas_vege%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A szopizás vége"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://justmom.blog.hu/2019/12/19/a_szopizas_vege#comments"><img class="item_ctp" src="https://justmom.blog.hu/rss/image/post/id/15350226" border="0" /></a><br /></p>
0
JustMom
https://justmom.blog.hu
https://m.blog.hu/ju/justmom/image/img_2851_edited_edited.jpg
https://justmom.blog.hu/2019/11/25/lanyos_jatekok_fiuknak
Kisfiúk, festett körmök, játékkonyhák és babakocsik
2019-11-25T11:32:52+01:00
2019-11-25T11:32:52+01:00
Evi Hernaez
https://blog.hu/user/1166827
<p style="text-align: justify;">Mindjárt Karácsony! </p>
<p style="text-align: justify;">Hektikus viszonyom van nekem ezzel a csodálatos ünneppel: hol utáltam, hol imádtam eddigi életem során. Mióta Pablo velünk van, azóta izgalommal várom, de vannak részei, amiket legszívesebben átugranék. Bárcsak lehetne...</p>
<p style="text-align: justify;">Az egyik ilyen az Mikel munkabeosztása: kereskedelmben dolgozik, az év legforgalmasabb időszaka a Black Friday és a Három Királyok közötti másfél hónap. Nálunk, Spanyolországban december 26-án nem ér véget a karácsony, akkor kezdődik csak az igazi őrület- az ajándékot a legtöbb családban Gáspár, Menyhért és Boldizsár hozza január 5-én éjjel. Véget-nem-érő-karácsony, higgyétek el, a jóból is megárthat a sok. A spanyol családunkkal alapvetően jó a viszonyunk (bár én vagyok a bolond hippi, aki hordozza, hosszan szoptatja és nem pürével eteti a gyerekét, amit bizony még több, mint két év után is nehezen tolerálnak). Sajnos azonban úgy alakult, hogy egy helyen ünneplünk. Karácsonyi vacsora, ottalvás, másnap reggeli, ebéd, vacsora, Szilveszter vacsora (mert itt az is családi ünnep), január 1-je reggeli, ebéd, vacsora, január 6-a, Három Királyok családi ebéd: mind mind ugyanott, ugyanazokkal a rokonokkal. Nem panaszkodom, csak annyit mondok inkább, hogy embertpróbáló...</p>
<p style="text-align: justify;"><img class="imgnotext open-in-modal" alt="img_20171120_181140_edited.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/img_20171120_181140_edited.jpg" />( A képen Pablo fél éves volt. Az arckifejezése ellenére élvezte a karácsonyi sürgés-forgást.)</p>
<p style="text-align: justify;">Hálás vagyok az életemért, és tudom, hogy nagyon szerencsés vagyok, hogy szerető emberek vesznek körül. Néha azonban nehéz, ha csúnya is bevallani, ha nem. Szeretném, ha minden zökkenőmentesen menne, és igyekszem lenyelni minden beszólást, minden gúnyos félmondatot, de amikor az anyai kompetenciámban kontárkodnának bele, azt nehezen tudom mosolyogva tolerálni. Örülök, hogy velük ünnepelhetek, de borzasztóan hiányzik a magyar családom- éppen ezért a legszívesebben átugornám ezt a néhány hetet, ami tele van feszültséggel, stresszel, zabálásokkal- és Mikelt alig látjuk. Szombatonként is talpal a boltban. Kárpótlásul év közben igazán nem lehet okunk a panaszra, de hiányzik, hogy együtt hangolódjunk a Szentestére, az ajándékozásra. </p>
<p style="text-align: justify;">Idén sem lesz felhőtlen az ajándékbontás: hiába kértem, amikor megszületett Pablo, hogy beszéljük meg, mit vegyenek neki a nagy alkalmakra, valahogy mindig becsúszik néhány nemkívánt játék, amiknek az árát sokkal jobb dolgokra is lehetne költeni. </p>
<p style="text-align: justify;"><img class="imgnotext open-in-modal" alt="img_20191029_115046_edited.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/img_20191029_115046_edited.jpg" />A család azonban hagyománytisztelő, "a nőnek a konyhában a helye" gondolkodással. Se Mikel, se én nem értünk egyet ezzel. Igen, hagyományos családmodellben és -dimanikával élünk, de ez nem azt jelenti, hogy a fiam nem játszhat "lányos" dolgokkal. Sőt! Amikor körmöt festek és odajön, bizony az övét is pirosra pingálom, amikor rúzsos a szám, puszit adok az övére, és kacagva nézegeti a piros kis ajkait a tükörben. Imád főzőcskézni, a konyhában sok órát töltünk együtt. Nemrég a macijával játszott, és megszopiztatta, majd kérte, hogy kössem fel a hátára, ahogy én vittem őt, amikor még bírtam. </p>
<p style="text-align: justify;">Sok cifra dolgot éltem meg már anyaként és kellőképpen vastag már a bőr a arcomon ahhoz, hogy szemrebbenés nélkül átlendüljek az anyukás fórumok hülyeségein, de amikor olyan hozzászólásokba botlok, hogy <em>"apa nem engedi, hogy kifessem a fiunk körmét, mert az buzis(!)</em>", vagy a mama nem hajlandó fröccsöntött hatodik traktor helyett egy rég vágyott babát venni, mert az nem fiúknak való, na akkor nekem is felszalad a szemöldököm. Úgy meg pláne, hogy az életben is megkapom: idén azért nem lesz egy nagy családi ajándék, hanem sok kis hülyeség, mert Pablo ne játsszon kiskonyhával. Az lányoknak való...</p>
<p style="text-align: justify;"><img class="imgnotext open-in-modal" alt="img_20190828_121420_edited.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/img_20190828_121420_edited.jpg" />Néha beleállok az ilyen eszmecserékbe, és elmagyarázom, hogy egyrészt a homoszexualitás nem attól lesz, hogy egy fiú babázik, hanem genetikailag kódolt, másrészt pedig engem aztán abszolút nem érdekel, ha a fiam meleg. Nekünk, a szüleinek az a fontos, hogy boldog, kiegyensúlyozott felnőtt legyen. </p>
<p style="text-align: justify;">És tudjátok mit? Igenis meg fog kapni minden olyan "lányos" játékot, amilyennel a begyöpösödöttek szerint nem szabadna játszania. És hogy mik ezek? </p>
<p style="text-align: justify;">1. Babakocsi<br /> Az első igazán lányos játéka egy kicsi babakocsi volt. Az egyik kis játszótársánál látta a parkban, teljesen rápörgött és boldogan tologatta. Gyorsan vettem is neki egyet amikor olyan tizenöt hónapos lehetett, miután megtanult járni. Nemrég ajándékoztuk tovább, mert már kicsi neki, de több, mint egy évig a kedvenc játékok egyike volt. </p>
<p style="text-align: justify;"><img class="imgnotext open-in-modal" alt="babakocsi_edited.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/babakocsi_edited.jpg" /></p>
<p style="text-align: justify;">2. Baba</p>
<p style="text-align: justify;">Babakocsiba baba dukál, tavaly karácsonyra hozott is neki a Jézuska egy kicsi cumis babát. Nagyon cukin elszöszöl vele, bár mostmár a babakocsi helyett a traktorban kap helyet szegény nyúzott kiscsaj. Ki mondta, hogy babázni csak a lányoknak lehet? </p>
<p style="text-align: justify;"><img class="imgnotext open-in-modal" alt="img_20191004_174318_edited.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/img_20191004_174318_edited.jpg" /></p>
<p style="text-align: justify;">3. Plüssmaci</p>
<p style="text-align: justify;">Nagy becsben van Coccolino, akit még a nyáron kapott Szeghalmon Adri anyukájától. Eteti, szopiztatja, büfizteti, altatja, hordozza, traktorba ülteti őt is, jön velünk az oviba és a kirándulásokra is. Nagyon örülök neki, hogy ilyen szimulációs játékokat is játszik, azt jelenti, hogy neki természetes ellátni egy babát. Apától is ezt látja, miért lenne hát baj, hogy babusgat egy plüss állatkát? Nemhogy a kárára válna, hanem rengeteget tanul is belőle. Hogy aztán ha a sors úgy akarja, olyan fantasztikus apuka legyen belőle, mint amilyen az övé. </p>
<p style="text-align: justify;"><img class="imgnotext open-in-modal" alt="maci_edited.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/maci_edited.jpg" /></p>
<p style="text-align: justify;">4. Kiskonyha</p>
<p style="text-align: justify;">Hány világhírű séfről hallunk mostanában egyre többet a tévéből, az újságokból? Ugye, hogy a nagyrészük férfi? Tényleg akkora probléma, ha egy kisfiú főzőcskézik a mini főzőkészletével? Nem értem az ellenzőket, pedig nagyon sokan vannak. Döbbenetesen sokan. Én személy szerint bámulattal nézem azokat a gyerekeket, akik 8-10 évesen magabiztosan dobnak össze egy ebédet a konyhában. Pablo rendszeresen süt- főz velem, igaziból, de emellett a kis sarokjában imád az edénykéivel kotyvasztani. A család nem partner abban, hogy együtt vegyünk neki konyhát, egyedül kell hát cselekednem:)</p>
<p style="text-align: justify;"><img class="imgnotext open-in-modal" alt="img_20190823_120658_edited.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/img_20190823_120658_edited.jpg" /></p>
<p style="text-align: justify;">5 . Babaház</p>
<p style="text-align: justify;">Hely hiányában ez sajnos nem lesz a játékkészlet része. Talán az udvarra majd csinálunk egyet, de idebent tényleg nem fér egy olyan, amilyet igazán szeretnék. Pedig mennyire szeretnék! Persze nem egyszerre mindent, hanem mondjuk jövőre, de szerintem egy babaház csodás ajándék lehet kislánynak és kisfiúnak egyaránt. Fiúknak szinte tiltólistás játék, amit ugyanúgy nem értek, mint a kiskonyha elutasítását. Mi rosszat tanulhat egy babaháztól? Én csak a pozitívumokat látom benne, sokkal hasznosabbnak tartom, mint egy gyerekméretű, elképesztően drága távirányítós autót vagy egy ötvenedik kistraktort. Nemrég egy fórumon az egyik apuka teljesen kikelt magából, hogy az ő fia bizony ne játsszon babaházzal, amikor azonban megkérdezték tőle, hogy miért van ennyire ellene, nem tudott értelmes magyarázatot adni. </p>
<p style="text-align: justify;"><img class="imgnotext open-in-modal" alt="img_20191115_181129_edited.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/img_20191115_181129_edited.jpg" />A hagyományok, a társadalmi elvárások és az előítéletek gúzsba kötnek bennünket. Óriási hiba, hiszen a szemellenzős butaság miatt a gyermekeinket már kicsi korban beállítjuk a sorba, és nem hagyjuk, hogy szabadon alakuljon a személyiségük. Fiú de balettezni akar? A kedvenc játéka egy Barbie baba? A fáramászás helyett inkább főzögetni szeret? Mi ezzel a baj? Ha egy lány játszik "fiús" játékokkal, arra azt mondjuk, hogy milyen belevaló kiscsaj és hadd csinálja csak. Ha egy fiú teszi ugyanezt, akkor bekapcsol a vészjelző, csikorognak a fékek: pánik önti el főleg az apukák agyát, és kényszeresen focizni és autóversenyezni viszik a kicsiket. </p>
<p style="text-align: justify;">Örülök, hogy az én férjem egyáltalán nem így gondolkodik, és hogy nem kell még itthon is harcolnom az elvárások ellen. </p>
<p style="text-align: justify;">Ne féljetek a lányos játékoktól, nem lesz homoszexuális a gyerek tőlük! (Ha az, az már rég eldőlt, úgysem tudtok tenni ellene.) Hadd babázzanak és főzzenek, az egyetlen "kockázat", hogy egyszer majd csodás családapa lehet belőlük. Ha ők is akarják. </p>
<p style="text-align: justify;">Köszönöm, hogy elolvastatok! Megyek játékkonyhát rendelni:)</p>
<p style="text-align: justify;">JustMom Évi</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fjustmom.blog.hu%2F2019%2F11%2F25%2Flanyos_jatekok_fiuknak%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fjustmom.blog.hu%2F2019%2F11%2F25%2Flanyos_jatekok_fiuknak%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fjustmom.blog.hu%2F2019%2F11%2F25%2Flanyos_jatekok_fiuknak%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Kisfiúk, festett körmök, játékkonyhák és babakocsik"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://justmom.blog.hu/2019/11/25/lanyos_jatekok_fiuknak#comments"><img class="item_ctp" src="https://justmom.blog.hu/rss/image/post/id/15323002" border="0" /></a><br /></p>
0
https://justmom.blog.hu/media/image/img_20190823_120658_edited.jpg
JustMom
https://justmom.blog.hu
https://m.blog.hu/ju/justmom/image/img_20171120_181140_edited.jpg
https://justmom.blog.hu/2019/11/08/kell-e_fogorvos_egy_keteves_gyereknek
Fogorvosnál egy kétévessel
2019-11-08T14:21:58+01:00
2019-11-08T14:21:58+01:00
Evi Hernaez
https://blog.hu/user/1166827
<p style="text-align: justify;">Hűséges olvasóim már tudják, hogy anyaként az abszolút és teljes példamutatásban hiszek. Meg vagyok győződve róla, hogy nem elég, ha csak szavakkal fejezzük ki az elvárt dolgokat a gyerekeinknek. Ha mi szülőként épp az ellenkezőjét csináljuk, az égvilágon semmi értelme nincsen annak, amit mondunk. Ez az állítás mindenre igaz, a helyes táplálkozástól a képernyőzésen keresztül az emberi kapcsolatainkig minden- minden minta a gyermekeinknek. Ha mi állandóan telefont nyomkodunk, hogyan várjuk el tőlük, hogy ne érdekelje őket? Ha mi nem eszünk gyümölcsöt, ők hogyan fogják azt alapvető élelmiszerként kezelni és fogyasztani? A sor végtelen, nem is folytatom. Azt hiszem, ez a szülőség egyik alapköve. Amivel sajnos sokan egyáltalán nincsenek tisztában (de erről majd egy másik cikkben írok). </p>
<p style="text-align: justify;"><img class="imgnotext open-in-modal" alt="fogak_3_edited.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/fogak_3_edited.jpg" /></p>
<p style="text-align: justify;">Másik vesszőparipám pedig az az állítás, miszerint <em>"A tudás hatalom"</em>. Nem könyvből nevelem a fiamat, de rengeteget olvasok, kutatok azért, hogy megfelelő, korszerű információkat alapul véve döntsek minden kérdésben. Sorolhatnám a példákat, de csak kettőt emelek ki: </p>
<p style="text-align: justify;">1. A szoptatás azért sikerült, mert a gyakorlott és tájékozott barátnőm elküldte nekem a Szoptatás női művészete című kiadványt, utána pedig olyan szakmailag bizonyított és alátámasztott cikkeket nyomott a kezembe, amiknek egyszerűen nem lehetett nem hinni. </p>
<p style="text-align: justify;">2.Meggyőződésem, hogy a fiam azért ilyen jó evő kiskrapek, mert a BLW hozzátáplálási módot választottam, és szinte szakértővé műveltem magam a témában. </p>
<p style="text-align: justify;">És hogy hogyan jön ez a hosszú bevezetés a címben feltett kérdéshez?</p>
<p style="text-align: justify;">Hát úgy, hogy bár abszolút szükségtelennek látszik egy kétéves gyereket fogorvoshoz vinni, mégis megtettem, két okból: az egyik a példamutatás. Azt akarom, hogy Pablo komolyan vegye az orvosi kontrollvizsgálatokat, hogy ne csak legyintsen rájuk felnőttként, hogy ne csak akkor kérjen segítséget, amikor már nagy a baj: évente fogorvos, vérkép, tüdőszűrés, ajánlott védőoltások (természetesen gyerekként az összeset megkapja). Semmibe nem telik elmenni évente egyszer, mégis hatalmas jelentőséggel bír ez az alapvető szokás. Nekem például az éves fogorvosi vizsgálat sajnos egyáltalán nem volt egyértelmű egészen négy évvel ezelőttig, amikoris már tényleg nem halogathattam tovább. Azóta két implantátum boldog (és sokkal vékonyabb pénztárcájú) tulajdonosa vagyok, amiket megspórolhattam volna, ha időben megyek el szakemberhez.</p>
<p style="text-align: justify;"><img class="imgnotext open-in-modal" alt="fogak_edited.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/fogak_edited.jpg" /></p>
<p style="text-align: justify;">A másik ok pedig az, hogy a legújabb szakmai ajánlások alapján már az első fogacskák megjelenésétől kezdve rendszeresen kell fogat mosni és fogorvoshoz járni. Számtalan tudományosan alátámasztott cikk látott napvilágot az utóbbi években, melyek bemutatják a korai intézkedések fontosságát. </p>
<p style="text-align: justify;">A mosoly számomra nagyon fontos. A mosoly a lélek tükre- tartja a mondás, és milyen igaz! A szép mosoly pedig lehetetlen szép fogak nélkül. Sokan legyintenek rá, hogy ugyanmár, genetika az egész, de ez hatalmas tévedés- bizonyított tény, hogy a fekete gyerekfogak egyáltalán nem csak az öröklött tényezőkön múlnak, sőt! Az állandó cukros gyümölcslevek fogyasztása, a túlzott csoki-és sütievés, a nem megfelelő szájhigiénia sokkal nagyobb ludas, mint a genetika. Igenis mosni kell már az első fogacskákat is, és nem, nem elég, ha a gyerek kezébe adjuk a fogkefét- 8 éves korig ajánlott a szülőknek átsikálni a kicsik fogsorát minden reggel és este. </p>
<p style="text-align: justify;">A legújabb kutatások szerint fluortartalmú fogkrémet kell használni és nem kell megvárni, amíg a kicsi megtanul köpni. Én ebben hiszek, bár már többen nekem estek, hogy a fluorral megmérgezem a fiamat. Nem tudom, nekem a mai vezető gyerekfogorvosok szava többet ér, mint azké, akik 30 éve diplomáztak és azóta nem voltak egyetlen továbbképzésen sem. </p>
<p style="text-align: justify;"><img class="imgnotext open-in-modal" alt="fogak4_edited_1.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/fogak4_edited_1.jpg" /></p>
<p style="text-align: justify;">Egy héttel ezelőttig Pabloval fürödtem. Hogy miért? Mert egyrészt imádom, másrészt víz- és időtakarékos mószer a tisztálkodásra, harmadrészt pedig azért, mert így le tudtam fogni, hogy megmossam a fogait. Merthogy közel másfél éven keresztül tiltakozott hol erősebben, hol gyengébben. Volt, hogy végigvisította, volt, hogy síkideg voltam a végére, volt, hogy a fenébe kívántam az egészet, de nem, nem engedtem belőle. Kegyetlennek tűnhet lefogni szerencsétlen gyereket, de másképp nem működött. Hiába mostuk az apjával a fogunkat előtte, hiába tudja már Mikel is a Kicsi Gesztenye Klub Fogmosó dalát magyarul(!), hiába ígértem fűt-fát. És igen, mivel ennyire mindennapos harc volt, csak este mostam neki, pedig reggel is kellett volna. Egy hete viszont mint akit kicseréltek: egyszercsak simán tátott szájjal kivárta, hogy megmossam az időközben összes kibújt fogát! Mindet! A hátsókat is! És nem sírt, nem tiltakozott, nem jött a szokásos szájzár. Még mindig nem tértem magamhoz! Ezt meglovagolván pedig időpontot kértem egy gyerekfogorvoshoz. </p>
<p style="text-align: justify;">Szerdán voltunk, és még mindig a hatása alatt vagyok. Azért is akartam ilyen hamar vinni, hogy ne rossz emléke fűződjön hozzá. Nem tudom, sikerült-e elérni, mert bár a dokinéni és az asszisztens is elképesztően aranyos volt, az én stramm kiskölköm mégsem akart feloldódni. Kétségbeesett arcocskával bújt hozzám, zavarba jött, nyúlkált a pólómba, pedig már régóta csak és kizárólag itthon kér szopizni, elalvás előtt. Próbált menekülni, mondta, hogy Anya, ki, ki, én meg csak öleltem és égett a fejem. Egészen kettő másodpercig, amikoris a doktornő mondta, hogy nyugodjak meg, hozzá vannak szokva, nincs semmi baj, kivárják. Lufit fújtak neki, énekeltek(!), rajzoltak, képeket mutattak, beleültettek engem a székbe, épp csak fejen nem álltak, fantasztikus volt látni azt a profizmust, elhivatottságot és türelmet! Meghatódtam tőle, komolyan mondom. Huszonöt percig ment a show, amikoris Pablo végre hajlandó volt kinyitni a száját, és végre meg tudták nézni a fogacskáit. Persze nem olyan vizsgálat volt, mint amilyet a felnőtteken végeznek: mégcsak bele sem nyúltak a szájába. </p>
<p style="text-align: justify;"><img class="imgnotext open-in-modal" alt="fogak6_edited.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/fogak6_edited.jpg" /></p>
<p style="text-align: justify;">De ez elég volt ahhoz, hogy a doktornő lássa a harapását, a fogak felszínét, megszámolja őket, és megdicsérje, hogy milyen ügyes fiú volt. Pablo szereti, ha dicsérik, Mikellel rendszeresen ujjongunk, ha valamit megcsinál a kérésünkre. Olyan édes tud lenni, amikor látszik, hogy büszke magára:) Tegnap is ez volt a doktornő szavai után, megzabáltuk a félszeg kis mosolyával.</p>
<p style="text-align: justify;">És én is nagyon büszke voltam, mert a doktornő kijelentette: ennek a fiúnak bizony nincsen cumija, és a cumisüveget se nagyon ismeri. Pont. Nem kérdés volt, hanem kijelentés. Azt mondta, hogy látszik a harapásán és az állkapcsán, hogy szopizott. Itt kijavítottam, mondtam, hogy szopizik még mindig. Kérdezte, hogy hogy eszik Pablo, mondtam, hogy mindent, mint a nagyok, szépen rágva, direkt szoktuk gyakorolni, van, hogy keményebb héjú kenyérből csinálok neki szendvicset uzsira vagy vacsira, és azt játszuk, hogy az arca jobb majd bal oldalára teszem az ujjam, és ott kell rágnia a falatot. Jó kis gyakorlat, pofonegyszerű, és nagyon hasznos, egy fogorvosos videóban láttam. A dokinéni gratulált, azt mondta, hogy a két lehető legjobb dolgot csináltam: szoptattam és darabosan tápláltunk hozzá. Ez az alapja a helyes állkapocs-fejlődésnek. A szopómozgás és a rágás. </p>
<p style="text-align: justify;"><img class="imgnotext open-in-modal" alt="fogak2_edited.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/fogak2_edited.jpg" /></p>
<p style="text-align: justify;">Mivel mindent rendben talált, és látta, hogy elég tájékozott vagyok, így egy év múlva kell mennünk újra, majd ha elkezdenek kipotyogni a tejfogacskák, akkor félévente, hogy ellenőrizze, jól helyezkednek-e a csontfogak. </p>
<p style="text-align: justify;">Csudijó kis élmény volt még akkor is, ha Pablo nem nagyon akart együttműködni. Ismét megerősítést kaptam abban, hogy jó úton haladunk, hogy igenis megéri a sok olvasás és több helyről tájékozódás, az pedig csak hab a tortán, hogy mostmár nyugodt lehetek, orvos igazolta, hogy minden rendben a fiam fogaival. </p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Ti szoktátok fogorvoshoz vinni a kicsiket? Tudtátok, hogy a tejfog lyukassága továbbterjedhet a maradó fogakra? Érdemes nem félvállról venni a fogacskák töméseit:).</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Köszönöm, hogy elolvastatok!</p>
<p style="text-align: justify;">JustMom Évi</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fjustmom.blog.hu%2F2019%2F11%2F08%2Fkell-e_fogorvos_egy_keteves_gyereknek%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fjustmom.blog.hu%2F2019%2F11%2F08%2Fkell-e_fogorvos_egy_keteves_gyereknek%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fjustmom.blog.hu%2F2019%2F11%2F08%2Fkell-e_fogorvos_egy_keteves_gyereknek%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Fogorvosnál egy kétévessel"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://justmom.blog.hu/2019/11/08/kell-e_fogorvos_egy_keteves_gyereknek#comments"><img class="item_ctp" src="https://justmom.blog.hu/rss/image/post/id/15296026" border="0" /></a><br /></p>
0
JustMom
https://justmom.blog.hu
https://m.blog.hu/ju/justmom/image/fogak_3_edited.jpg
https://justmom.blog.hu/2019/10/02/oviba_szoktatas_baszkfoldon
Oviba szoktatás Baszkföldön
2019-10-02T11:31:08+02:00
2019-10-02T11:31:08+02:00
Evi Hernaez
https://blog.hu/user/1166827
<p>A szeptember egy szempillantás alatt elrohant. Annyi új dolgot tartogatott nekünk, hogy csak kapkodtam a fejem: új ovi, új barátok, új tanítónénik, új szokások, új munka, új tervek, új kirándulások, és még egy évvel idősebb is lettem!</p>
<p>Nem volt könnyű hónap, de olyan sokminden történt, hogy nem volt időm átadni magam a nehezebb pillanatoknak, amikből azért volt néhány, főleg az elején: az ovis beszoktatás nem ment annyira simán, mint ahogyan azt vártam. Azt azért elárulom, hogy gyorsan happyend lett a vége, de volt néhány kemény óránk.</p>
<p>Miután szeptemberben minden egyes csatornán a bölcsi- ovi- és sulikezdés folyt, ígérem, csak most az egyszer elmesélem, hogy nálunk, Spanyolországban hogyan szokott be a kisfiam az oviba. Jövőre nem fogok erről írni, cserkészbecsszó!</p>
<p><img class="imgnotext open-in-modal" alt="img_20190904_102559_edited.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/img_20190904_102559_edited.jpg" /></p>
<p>Egy <a href="https://justmom.blog.hu/2019/01/17/pablo_iskolaba_megy_spanyolorszagban" target="_blank" rel="noopener noreferrer">régebbi bejegyzésemben</a> leírtam, hogyan működik a rendszer Baszkföldön, és hogy milyen <em>oviskolák</em> (<small><em>Lili barátnőm találta ki ezt a szót, miután minden egyes alkalommal bénázunk magyarul beszélgetve. Nem óvoda, de nem is iskola. Itt iskolának hívják, de ha egy magyar embernek azt mondom, hogy a kétévesem iskolába jár, igencsak furcsán nézhet rám, ezért használom az ovi szót rá. Ez viszont nem fedi a valóságot, hiszen ide fog járni tizennyolc éves koráig. Maradjon tehát oviskola.) </em></small>közül választhattunk. Sikerült bekerülnünk az általunk leginkább vágyottba, izgalommal vártuk tehát a szeptembert.</p>
<p>Még május végén volt egy nagy tájékoztató gyűlés, amin megismerhettük a tanítónéniket, megtudtuk, melyik csoportba fog járni Pablo, elmondtak minden fontos információt, ami az ovikezdéshez nélkülözhetetlen. Nagyon elégedett voltam, tökéletes működő rendszerbe kerültünk be egy igazán színvonalas intézménybe. Akkor megkaptuk a beszoktatás részletes menetrendjét, a leendő tanítónénik ellentmondást nem tűrő profizmussal állták az aggódó elsőgyerekes szülők kérdésit: "<i>De mi lesz, ha Juankának nem elég két hét? Mi lesz, ha nagyon sír? Mi lesz, ha nem tudom itthagyni?</i>" Én bevallom, belül mosolyogva hallgattam a kétségbeesett arcú szülőtársaimat, hiszen egy év bölcsődei tapasztalattal a hátunk mögött nem gondoltam, hogy bármilyen probléma lesz. Pablo stramm kisfiú, imád társaságban lenni, és bízik bennem. Nem fél az idegenektől, ártatlan gyermeki kíváncsisága hajtja előre az ismerkedésben.</p>
<p><img class="imgnotext open-in-modal" alt="csoportszoba_edited.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/csoportszoba_edited.jpg" /></p>
<p>Szeptember 6-án kezdtük, egy szerdai napon. Összesen tizennyolcan vannak, de három kicsi csoportba osztották be őket: hatan voltak egészen egy hétig. Az első napon csak negyed órát voltunk, kézenfogva fedeztük fel a csoportszobát. A második napon a szülők már kimentek tíz perc után, a gyerekek pedig negyed órát játszottak nélkülünk. A harmadik napon már csak beadtam és jöttem is el, háromnegyed órát maradt a csoportszobában. És akkor leesett neki, hogy ez bizony állandó dolog lesz. A negyedik napon annyira sírt és kapaszkodott belém, hogy alig tudtam átadni az óvónéninek...</p>
<p>Könnyeimet nyelve álltam az épület előtt az órámat nézve, és negyvenöt perc után úgy öleltük egymást, mint akik évek óta nem találkoztak. A következő napon megismétlődött ez a szörnyület, akkor már egy órát maradt, én pedig hazatekertem, hogy ne az oviskola előtt járkáljak, mint egy ketrecbe zárt anyatigris. Majdnem elütött egy autó, mert nem láttam a könnyektől. </p>
<p>A hatodik napon azonban megtört a jég, bár pityeregve hagytam ott, de már nevetve rohant a karjaimba az egy óra játék után. Ekkor már nyolcan voltak, úgy cserélték meg a csoportban a gyerekeket, hogy "újak" is legyenek meg "régiek" is, nem volt tehát ismeretlen kicsi a végére, mindenki találkozott mindenkivel. Pablo persze itt is becsajozott, kijövetelkor azt hajtogatta, hogy Miren, Miren, Miren. <em>(Mirent felvettük a jövendőbeliek (mostmár igen hosszú) listájára, aranyos kislány, az anyukája is szimpatikus, áldásomat adom hát rájuk-is.:)</em></p>
<p><em><img class="imgnotext open-in-modal" alt="elso_nap_edited.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/elso_nap_edited.jpg" /></em></p>
<p>Zsírozottan működő, jól átgondolt rendszer, kettő és fél hét alatt van idejük nyugodtan megismerni egymást. A második héttől elkezdték a napi rutint is, énekkel köszöntötték egymást reggel körben ülve, tízóraiztak, mesét meséltek. Mivel az egyik magyar legjobb barátnőm kisfia is most kezdte a bölcsit, van összehasonlítási alapom. Nem mondom, hogy az egész rendszer rossz, hiszen nem ugyanazokkal a kihívásokkal kell megküzdenie egy magyar gondozónéninek, mint egy spanyolnak, de úgy látom, hogy itt valahogy sikerül nyugodtabban, kiegyensúlyozottan megoldani ezt a csöppet sem könnyű néhány hetet. Tudom, hogy nem ugyanaz tizennyolc picit terelgetni, mint huszonötöt, és itt nem is egész napra maradnak a gyerekek, ezért talán könnyebb a mi helyzetünk.</p>
<p>9.10 és 9.30 között van nyitva az ajtó, ekkor vihetjük őket¹.12.30-ra megyek érte, negyed óránk van a kapuzárás előtt. Utána azok a gyerekek, akik nemcsak délelőtt vannak, ebédelnek, majd az egyik teremben leterített matracokon alszanak, ha akarnak. Ez Magyarországon határozottan jobban működik: az ilyen pici gyerekek nagyrészének még igenis szüksége van minőségi pihenésre napközben is, nekem sokkal szimpatikusabb, hogy saját kis ágyikóban, saját ágyneműben fekszenek. Itt valahogy nem alakult ki kultúrája ennek; a gyerekek lefekszenek egymás hegyére hátára, ha úgy tartja kedvük, és alszanak, ha tudnak. Mivel haza tudom hozni a délelőtti műszak után, fel sem merült bennem, hogy otthagyjam aludni, de ha rá lennénk kényszerítve, mint a spanyol és magyar anyukák jelentős része, el sem tudom képzelni, hogy az én legendásan rosszalvó Pablom hogyan venné ezt az akadályt. Biztosan alkalmazkodna, de ezt nem fogom megtudni, mert nem lesz napközis. Terveink szerint mindig itthon fog ebédelni, a délutáni órákra pedig visszaviszem. </p>
<p><img class="imgnotext open-in-modal" alt="puszi_edited.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/puszi_edited.jpg" /></p>
<p><small><em>(A képen a kijövetel utáni elmaradhatatlan pusziküldés Apának:))</em></small></p>
<p>Merthogy délután is van iskolaidő, csak most még nem kötelező. Jövő évtől viszont az lesz, 12.30-kor elhozom, 15.00-re vinnem is kell majd vissza. Ebbe belefér egy ebéd, egy gyors összebújós szieszta, és jöhet az újabb adag játék. Nekem picit szívás, mert kettértöri a délutánom, de majd akkor fogok edzeni járni. Pont belefér majd abba a másfél órába, és így kifogásom sem lesz. </p>
<p>Az első évben még nincsen semmi "komoly" foglalkozás, angolt jövőre kezdenek tanulni olyan játékos keretek között, ahogyan én tartok most órákat egy másik iskolában: mesét olvasnak majd, báboznak, énekelnek angolul. Eddig nem akartam Pablohoz angolul beszélni, éppen elég neki a kettő nyelv itthon, de most, hogy felvettek teacher assistantnek, gyakorolnom kell itthon: kacagva hallgatta tegnap az angol dalocskát, amit éneklek a gyerekeknek. </p>
<p>Heti kétszer van plastica, vagyis festés, rajzolás, gyurmázás, ragasztás, hétfőn és szerdán rá kell adnom a köpenykéjét, mielőtt bemegy a csoportszobába. Zabálnivaló benne. </p>
<p><img class="imgnotext open-in-modal" alt="iskolakopeny_edited.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/iskolakopeny_edited.jpg" /></p>
<p>Kedden és csütörtökön psicomotricidad, vagyis őrültködés van a soron: ilyenkor az övék a mindenféle matracokkal és akadályokkal telepakolt tornaterem, és hadd szóljon! Olyan fáradtan ért haza kedden, hogy fél perc alatt elaludt ebéd után. Imádom ezeket a foglalkozásokat, ez való az ilyen picikéknek: jól kitombolják magukat úgy, hogy fejlődik a finommotorikájuk, a lábboltozatuk (zokniban vannak), a mozgáskoordinációjuk. </p>
<p>Már megtanulták a csoport napirendjét, tudják, mikor mi következik: éneklés, kézmosás, peluscsere, wc-re ülés, ha van kedvük, tízórai, elbúcsúzás. Elképesztően fontos, hogy jól átlátható rendszer legyen a kis életükben, Pablot kiegyensúlyozza a kiszámíthatóság. </p>
<p>Pénteken Pablo Bagollyal a nyakában repült a karomba: innen tudom, hogy a héten mi vagyunk a sorosok a tízóraiban. Naponta egy kenyeret (itt nem kilós veknik, hanem bagettszerű hosszú kenyerek vannak) vagy kettő csomag rizspufit kell vinnünk, ezt kapják meg 10.30 körül. Nagyon megörültem, amikor a szülői értekezleten elmondták, hogy idéntől nincsen keksz. Eddig azt kellett vinni, de mostantól csak sósat kapnak délelőtt. Imádom ezt az intézményt, mindenre odafigyelnek! A menzáról egyébként csak jókat hallottam, nagyon fontosnak tartják az egészséges étkezést. </p>
<p><img class="imgnotext open-in-modal" alt="bagoly_edited.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/bagoly_edited.jpg" /></p>
<p>¹Kiegészítésképpen írom ide, hogy van lehetőség hamarabb vinni a piciket. A múlthéten állásajánlatot kaptam, amit rövid gondolkodás után elfogadtam, mert ennél ideálisabb lehetőség nem jöhetett volna szembe velem: teacher assistant lettem egy állami iskolában, négy- és ötéves gyerekeknek tartok angolórákat úgy, hogy az angoltanárnéni mellett vagyok. Pablo ovisidejében, hiszen ugyanaz az rendszer, csak másik intézmény. 11.45-kor végzek, az értemenetellel nincs gond, reggel viszont hamarabb kell vinnem. 7.30 és 8.55 között van felvigyázás, némi havidíjért cserébe bevihetjük őket. A saját nevelőnénije a felelős a custodiaban levő gyerekekért, három csoport picikéit gyűjtik össze egy teremben kilenc óráig, akkor pedig mindenki átmegy a saját csoportszobájába. Örülök neki, hogy nem engedik őket össze nagyobb gyerekekkel, hiszen csak kétéves minik még. 8.45-re viszem hetente kétszer. </p>
<p><img class="imgnotext open-in-modal" alt="pizza_edited.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/pizza_edited.jpg" /></p>
<p><small><em>(Itt a nagyon sírós délelőtt után délután együtt csináltuk a vacsorát. Látszik, hogy azért nem volt ő annyira elkeseredve. Igyekeztem kárpótolni, amennyire csak lehetett: ő készítette a pizzát. Én meg takarítottam utána:))</em></small></p>
<p> </p>
<p>Nem volt olyan zökkenőmentes a beszokás, mint ahogyan a tavalyi bölcsis év után vártam, de szerencsére nagy drámákat sem kellett megélnünk. Megszakadt a szívem a magyar barátnőmékért, náluk a kisfiú és a szülők is megszenvedték a hetekig tartó beszokást. Nálunk csak néhány nap sírás volt, gyorsan túllettünk rajta, és azóta is imádjuk az<em> oviskolát</em>: Pablo azért, mert nagyon jó buli, én pedig azért, mert életem legféltettebb kincse szerető kezekben, jó szakemberek között tölti a délelőttjeit. Más a spanyol rendszer, még nagyon sok új dolog vár rám, hiszen én nem ilyen szisztémában nőttem fel. Furcsák a szokások, az órarendek, a foglalkozások, de örülök neki, hogy a kisfiam egy ilyen intézményben szocializálódik.</p>
<p>A végén pedig hadd dicsekedjek egy picit: a tanítónéni azt mondta, Pablonak kiemelkedően jó a hallás utáni memóriája, szinte elsőre megtanulja a dalocskákat, egyből ismétli az új szavakat. Tudom, tudom, ez nem olyan nagy szuperképesség, de mindezt baszkul teszi! Ugye, hogy így már jogosan vágok fel vele?:)</p>
<p> </p>
<p>Köszönöm, hogy velem tartottatok!</p>
<p><em>JustMom Évi</em></p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fjustmom.blog.hu%2F2019%2F10%2F02%2Foviba_szoktatas_baszkfoldon%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fjustmom.blog.hu%2F2019%2F10%2F02%2Foviba_szoktatas_baszkfoldon%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fjustmom.blog.hu%2F2019%2F10%2F02%2Foviba_szoktatas_baszkfoldon%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Oviba szoktatás Baszkföldön"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://justmom.blog.hu/2019/10/02/oviba_szoktatas_baszkfoldon#comments"><img class="item_ctp" src="https://justmom.blog.hu/rss/image/post/id/15187248" border="0" /></a><br /></p>
0
JustMom
https://justmom.blog.hu
https://m.blog.hu/ju/justmom/image/img_20190904_102559_edited.jpg
https://justmom.blog.hu/2019/09/19/szeptember_az_uj_kezdetek_honapja
Szeptember, az új kezdetek hónapja
2019-09-19T23:02:44+02:00
2019-09-19T23:02:44+02:00
Evi Hernaez
https://blog.hu/user/1166827
<p>Imádom az őszt, a legkedvesebb hónapom a szeptember már kislány korom óta. Talán azért, mert most lesz a szülinapom, talán azért, mert mindig szerettem az iskolakezdés nyugodt, nyári gondtalanság utáni lomha lassúságát. Nem tudom pontosan, de felnőttként is rajongok ezért a meleg színekkel és újrakezdésekkel teli hónapért.</p>
<p>Hosszú, nagyon tartalmas, de kiegyensúlyozott nyár van mögöttünk. Pablo szülihónapjával kezdtük, majd jött a júniusi országjáró nyaralás, ahol annyira csodásan éreztük magunkat! Júliusban Pabloval hazalátogattunk, az augusztus pedig nyugodtan, komótosan telt el a szép udvarunkon házi jégkrémet eszegetve. Voltunk sokfelé kirándulni, strandoltunk is néhányszor, de nem vittük túlzásba az ingereket: rengeteget játszottunk ezzel a tündéri kis hisztigéppel, olvastunk órákon keresztül, Marvellel sétáltunk a határban, finomakat főztünk. </p>
<p><img class="imgnotext open-in-modal" alt="img_20190904_095345_edited.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/img_20190904_095345_edited.jpg" />Az idő nagyrészében kettesben voltunk, csak Pablo és én, és bevallom, jól esik, hogy elkezdőött az ovi, és jövőhéttől lesz napi három órám arra, hogy csak én legyek. Hogy olyan dolgokat csinálhassak, amiket Pabloval nem tudok.</p>
<p>Rengeteget fejlődött, nőtt a nyáron, már nem baba, hanem igazi zsivány kisfiú, aki hangosan kacag a saját huncutságain és megismétel mindent, amit tőlünk hall. Tudok vele főzni, sütit sütni, sőt, kitakarítjuk együtt a házat: port töröl velem, porszívózik, felmosórongyot csavar- egyszerűen imád takarítani, és döbbenetesen profin csinálja kétéves létére. </p>
<p>Könnyebb volt ez a nyár, mint a tavalyi, sokkal szabadabban mozgunk, és igazán szívből élveztem a vele töltött napokat.</p>
<p>De mostmár szükségem van egy kis időre, hogy én is újrakezdhessek.</p>
<p><img class="imgnotext open-in-modal" alt="img_20190904_102559_edited.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/img_20190904_102559_edited.jpg" />Már elkezdtem a változtatásokat: korábban kelek, hogy jól induljon a reggel, Marvelre is több idő jusson, és ne kapkodva rohanjunk az oviba. Nagy lépés volt ez tőlem, eddig valahogy nem álltam készen rá; nem láttam át, hogyan lehet kivitelezni egy ennyire rosszul alvó kisgyerek mellett. De már nem félek attól, hogy felébred, amint kijövök mellőle: ez az élet rendje, ideje neki is alkalmazkodni hozzám egy kicsit. </p>
<p>Tegnap elmentem az edzőterembe, ami az ovi és a házunk között van félúton. Elkezdem végre komolyan, és vége a kifogásoknak. Minta vagyok neki, tennem kell érte, hogy követendő példa is legyek. A nyáron elengedtem magam egy kicsit, visszajöttek a kilók, és bár nem érzem rosszul magam a bőrömben, itt az idő, hogy elérjem a célomat. Személyi edző segítségét kértem, hétfőn kezdünk együtt. Talán majd beszámolok a fejleményekről, de ebben is változás történt a nyáron.<img class="imgnotext open-in-modal" alt="img_20190904_163510_edited.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/img_20190904_163510_edited.jpg" />Rájöttem, hogy közösségi média-függő lettem. A Facebook eddig is az életem része volt, de ami igazán beszívott, az az Instagram. Nemsokára megjelenik a Pöttyöslabdán a cikkem, amiben részletesen beszámolok arról, hogy mi az, ami miatt hirtelen felindulásból töröltem az összes profilomat. Itt kérek elnézést minden követőmtől, hogy szó nélkül eltűntem, de tudtam, ha nem teszem meg, soha nem kerülök ki az ördögi körből. </p>
<p>Továbbra sem félek írni az életünkről és megmutatni magunkat. Továbbra is teszek fel Pabloról képeket, és a jövőben is jórészt vele lesz tele a blogom. Azt viszont már nem tudtam elviselni, hogy minden az Insta körül forgott. Jobb ez így. Nem hasonlítgatom magam más anyukákhoz, és a felszabadult időt azzal töltöm végre, ami eljuttathat oda, hogy valóban úgy érezzem, helyem van a sikeres szuperanyukák között. </p>
<p><img class="imgnotext open-in-modal" alt="img_20190902_123837_edited.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/img_20190902_123837_edited.jpg" />Többet és rendszeresebben fogok írni. Ez az egyik új projektem. A közel egyéves blogom létezése során volt már néhány ilyen fellángolásom, ami után persze elaludt a tűz. Sajnos a nagy elhatározások embere vagyok, könnyen vágok vele új dolgokba, de sokszor elfogy a kezdeti lelkesedésem. Ennek megváltoztatásán igen komolyan dolgozom magamban. Most azonban egy olyan szakaszába léptem az életemnek, ahol igenis nagyobb hangsúlyt fog kapni a blogom. Nagy terveim vannak az írással és ez a platform tökéletes arra, hogy tanuljak és gyakoroljak. A Pöttyöslabdának írni továbbra is imádok, célom, hogy valóban színvonalas cikkekkel legyek jelen ebben a szuper magazinban. </p>
<p>Ismeritek a <a href="http://justmom.blog.hu" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Kultúrtapas oldalt</a>? Az online magazin célja, hogy a spanyol kultúra szenvedélyét adja át az olvasóknak. Hamarosan az én írásaim is helyet kapnak az oldalon, büszke vagyok rá, hogy a főszerkesztő, akinek munkáját évek óta csodálom, felfigyelt rám. </p>
<p>Továbbra is az írás lesz a fő profilom, mert jelenleg azt látom maximálisan összeegyeztethetőnek Pabloval. Amíg ilyen picike, csak napi bő három órát van oviban, és egyből felébred, ha a délutáni alvásánál kijövök mellőle, nem tudom, honnan szakíthatnék időt a nagy álmom megvalósítására: egy webshop nyitásán dolgozgatunk Mikellel szépen, komótosan. Még csak az ötletelési és tanulási fázisban vagyunk. Semmi konkrétat nem tudok mondani, hiszen nincsenek letisztult vonalak sem, de hatalmas lehetőséget érzek benne, és valami legbelül azt súgja, hogy ez lesz a járandó utam a jövőben. Nem kapkodom el, mert szeretném nagyon jól csinálni. Nagyon lelkesítő ez az új távlat az életünkben.<br /><img class="imgnotext open-in-modal" alt="img_20190903_101847_edited.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/img_20190903_101847_edited.jpg" />Ez tehát az aktuális helyzet velem. Továbbra is minden a legnagyobb rendben van, egy olyan szakaszában vagyunk a családi életünknek, amit elképesztően élvezünk. Pablo egy csoda, bearanyozza a mindennapjainkat. </p>
<p>Köszönöm, hogy megvártatok!</p>
<p>Csodaszép szeptembert Nektek is!</p>
<p>Évi</p>
<p> </p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fjustmom.blog.hu%2F2019%2F09%2F19%2Fszeptember_az_uj_kezdetek_honapja%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fjustmom.blog.hu%2F2019%2F09%2F19%2Fszeptember_az_uj_kezdetek_honapja%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fjustmom.blog.hu%2F2019%2F09%2F19%2Fszeptember_az_uj_kezdetek_honapja%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Szeptember, az új kezdetek hónapja"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://justmom.blog.hu/2019/09/19/szeptember_az_uj_kezdetek_honapja#comments"><img class="item_ctp" src="https://justmom.blog.hu/rss/image/post/id/15035068" border="0" /></a><br /></p>
0
JustMom
https://justmom.blog.hu
https://m.blog.hu/ju/justmom/image/img_20190904_095345_edited.jpg
https://justmom.blog.hu/2019/07/10/hurra_nyaraltunk_2_resz
Hurrá, nyaraltunk! 2. rész
2019-07-10T12:28:29+02:00
2019-07-10T12:28:29+02:00
Evi Hernaez
https://blog.hu/user/1166827
<p style="text-align: justify;">Pörögnek a hétköznapok, a szokásos dolgokon kívül több új kihívásba is belefogtam, amik teljesen kitöltik a napjaimat. Állandóan jár az agyam valamin, még audiozni (beszélgetni a barátnőimmel és a családommal) sincs kapacitásom már egy hete.</p>
<p style="text-align: justify;">Nagy projekt van készülőben, de még óriási titok, senkinek nem mesélek róla, mert bizony bármilyen meglepő is, én, a földhözragadt Évi nagyon babonás tudok lenni néhány dologban. Ez is olyan, ígyhát tudjatok róla, hogy ezerrel dolgozok valamin a háttérben, amit majd remélem, nem is olyan soká világgá kiabálhatok:). </p>
<p style="text-align: justify;">Emellett célként kitűztem, hogy végigcsinálom a <a href="https://www.facebook.com/bloggerkepzo/?ref=br_rs" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Bloggerképző</a> kihívását egy kicsit magamra szabva: amikor a téma közel áll hozzám, és ihlet is van, írok, de legalább heti három bejegyzést fixen szeretnék a blogba. Sajnos a kezdeti lelkesedés után elkanyarodtam, és nem szántam rá annyi időt, amennyit igazán szerettem volna, és úgy döntöttem, ezen bizony változtatni fogok. </p>
<p style="text-align: justify;">A mai téma nem az én világom, ezért úgy döntöttem, elmesélem a nyaralásunk második felét, még mielőtt elindulnánk újból vakációzni. Jövőhét pénteken irány Szeghalom az édes kis rémes kétévesemmel kettesben. Várom is meg őszintén rettegek is tőle: mostmár kőkemény hisztikorszakba léptünk, Pablo komolyan próbára teszi az összes létező türelmemet és következetességemet. Ma reggel úgy jöttem haza a bölcsiből, hogy a szívem ezerrel vert, a szemem meg lüktetett az idegességtől. De büszke vagyok magamra: még a hangomat sem emeltem fel! Persze az összes indulatom lenyeltem, tuti gyomorfekélyem lesz, mire felnő ez a kis méregzsák. Na de ez van, ezen is túl kell esni. Remélem, mindketten túléljük a gyerekkorát:)</p>
<p style="text-align: justify;"><img class="imgnotext open-in-modal" alt="pabloalm.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/pabloalm.jpg" />(Ez a kép a csúszdaparkban készült, ahol kettő napot is eltöltöttünk. Az ottani fényképész kapta el tőle ezt a cuki mosolyt, amint a medencében lubickolt, mint egy zabolátlan kis halacska.)</p>
<p style="text-align: justify;">De elég mellébeszélésből: nyaralás, 2. rész.</p>
<p style="text-align: justify;">Almunécar (amit egyébként a farkincás n betűvel írnak, amit nem találok a különleges karakterek között) Granada alatt fekszik, attól 50 percre autóval a csodálatos fekete homokos, apróköves tengerparton. Malaga balra kb. kettő óra, Almeria másfél. Újra beillesztem a csodásan kidolgozott illusztrációm az<a href="https://justmom.blog.hu/2019/07/02/hurra_nyaralunk_348" target="_blank" rel="noopener noreferrer"> előző posztból,</a> hogy lássátok, hol is van pontosan.</p>
<p><br /><img class="imgnotext" alt="inkedscreenshot_2019-04-24-10-53-20-403_com_google_android_apps_edited_li_1.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/inkedscreenshot_2019-04-24-10-53-20-403_com_google_android_apps_edited_li_1.jpg" /></p>
<p style="text-align: justify;">Sanlúcartól 4,5 óra volt autóval, ezért úgy döntöttünk, megállunk közben, és megnézzük Ronda városkát, ami a neve ellenére lenyűgözően szép. Régóta vágytam ide, kézenfekvő volt, hogy itt töltsük el a délelőttöt. Nagyon jó döntés volt, fantasztikus a lélegzetelállító kilátása! Mutatok képet, bár egyáltalán nem adja vissza a magaslatokat. Persze mivel Sevillához nagyon közel van, a turisták minden nap ellepik, azt olvastam, hogy az egyik legnépszerűbb kirándulócélpont a Spanyolországba látogató külföldiek körében. Khm...Valóban... Sajnálom az ott élőket, nem tudom, milyen lehet nap mint nap turisták tízezreit kerülgetni. Nyilván ebből élnek, de akkor is döbbenetes. No de ez a város szépségéből mit sem vesz el, megéri meglátogatni, az már biztos!</p>
<p><br /><img class="imgnotext open-in-modal" alt="ronda.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/ronda.jpg" /></p>
<p style="text-align: justify;">Miután felfedeztük Rondát, és finomat ebédeltünk, autóba ültünk, és két óra múlva meg is érkeztünk Almunecarba, a második apartmanba. Booking.com-on foglaltam, 10 éjszakára, januárban. Nagyon jó áron sikerült elcsípni, és kellemesen csalódtam: a képek alapján aranyos és jó fekvésű lakáskának tűnt, na de a valóságban! Mutatom, hogyan vacsoráztunk mirelitpizzát az első estén. (Házhozszállítást kértünk a szupermarkettől, kicsit késve érkeztek, de legalább nem nekünk kellett cipekedni. Okos választás volt, mostantól mindig így fogjuk csinálni, ez a legkényelmesebb módja annak, hogy a bőröndök cipelése és a rendezgetése után ne kelljen a nagybevásárláson is stresszelni.)</p>
<p><img class="imgnotext open-in-modal" alt="kilatas.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/kilatas.jpg" /></p>
<p style="text-align: justify;">Így reggeliztünk és vacsoráztunk minden nap, ezzel a kilátással. A kép nem adja igazán vissza, de odalátszott a tenger, mivel 300 méter sétára volt. A város egyik távoli sarkában voltunk, de a tengerpart kárpótolt: csak lesétáltunk a kis öbölhöz, ami egy pálmatenger közepén bukkant elő a semmiből. Ezen a részen egyébként vulkanikus eredetű a tengerpart, a legtöbb helyen apró fekete kavicsos, de akkora szerencsénk volt, hogy a mi kis privát öblöcskénkben olyan két méter szélességben finom fekete homok volt a kövek előtti sávban, nagyon jó volt így játszani, sétálni, homokozni. A víz még hideg volt, de ez sem akadályozott meg bennünket Pabloval, hogy csupasz fenékkel rohangáljunk a hullámokban. Mármint ő. Rajtam volt bikini:).</p>
<p><img class="imgnotext open-in-modal" alt="tenger.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/tenger.jpg" /></p>
<p style="text-align: justify;">Délelőttönként itt is ugyanúgy sétálgattunk, kirándultunk mint Sanlúcarban, délután pedig tengerpart volt. Az idő kegyes volt hozzánk, végre igazi nyári meleg volt minden nap, szépen lebarnultunk mindannyian. Pablo pedig még jobban kiszőkült. Jól áll neki nagyon. </p>
<p style="text-align: justify;">Voltunk sétálni a városközpontban. Almunecar egy picike tengerparti Andalúz város hatalmas tengerparti sétánnyal és hangulatos kis fehér utcácskákkal. </p>
<p><img class="imgnotext open-in-modal" alt="almucalle.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/almucalle.jpg" /></p>
<p style="text-align: justify;">Imádom az ilyen házakat, nagy álmom, hogy egyszer nekem is lesz egy ilyen teli tányéros lakáskám valamelyik tengerparti kisvárosban. Varázslatos hangulata van. </p>
<p style="text-align: justify;">Voltunk Nerjában. a szomszédos kisvárosban, ami a kilátójáról híres: el Balcon de Europa (Európa terasza) valami meseszép látvány. Sajnos nem tudtunk igazán szép családi képet csinálni, mert ugye ismeretleneket kell megkérni, ha mindhárman rajta akarunk lenni, de néhányan annyira bénák, hogy nem látják, hogyan lehet jó fotót készíteni...Nagy bánatomra nem látszik a kapu előttünk, az lett volna a pláne a képen. De aranyosak vagyunk, nézzétek:</p>
<p><br /><img class="imgnotext open-in-modal" alt="nerja.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/nerja.jpg" /></p>
<p style="text-align: justify;">Pabloról pedig én csináltam nagyon szép képeket. Élvezte a rohangálást és hogy a szél fújta az arcát. Akkora boldogság volt őt ilyen felszabadultnak látni! Nem fog emlékezni semmire ebből a nyaralásból, de belém örökre belém égtek ezek a pillanatok. </p>
<p><br /><img class="imgnotext open-in-modal" alt="pablonerja.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/pablonerja.jpg" /></p>
<p style="text-align: justify;">Imádtam az egész nyaralást minden egyes kalandjával, minden egyes kirándulással. De a legszebb napot Granadában töltöttük. Írtam róla bejegyzést: kilenc évvel ezelőtt Mikellel voltunk itt. Az első nyaram volt Spanyolországban, teljesen elvarázsolt ez az andalúz város, nekem ő az igazi Spanyolország. Kultúrák keveredése, leírhatatlan hangulat, fantasztikus utcácskák (babakocsival jó kis edzés volt), flamenco, jázminillat...Már akkor megbeszéltük, hogy vissza fogunk menni a gyermekeinkkel. Sokszor álmodtam róla, hogy Pabloval sétálok a Sacromonte utcáin, és aznap valóra vált az álmom. Egész nap gombóc volt a torkomban, úgy éreztem, hogy ennél több szeretet és boldogság már nem is fér a szívemben. Most is könnyes a szemem, ahogy visszagondolok arra a néhány órára, amit ott töltöttünk. Pablo elaludt a babakocsiban, ami nekünk óriási lépés, aztán egy aranyos kis marokkói étteremben ebédeltünk isteni finomat, majd a vásárban nézelődtünk és költöttük a pénzünket kézműves bögrére, tányérra, Pablonak nadrágra. Csodaszép nap volt, soha nem fogom elfelejteni. </p>
<p><br /><img class="imgnotext open-in-modal" alt="granada.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/granada.jpg" /></p>
<p style="text-align: justify;">Pablo is nagyon édes volt egész nap, mindenkivel huncutkodott, köszöngetett, közben pedig türelmesen nézelődött, csodálkozott dolgokra. Az utcán sétálva lánybúcsúba botlottunk, szólt a flamenco a bárból, a lányok pedig az utcán táncoltak hangosan kacagva: persze, Pablonak sem kellett több, beállt közéjük táncolni. Alig tudtuk rávenni, hogy mostmár elég lesz, haladjunk tovább. Igazi partiarc a gyerek. </p>
<p><br /><img class="imgnotext open-in-modal" alt="pablotanc.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/pablotanc.jpg" /></p>
<p style="text-align: justify;">A napok hihetetlenül gyorsan teltek, bár ez Pablo születése óta állandóan így van, és nem tudok hozzászokni. Azt hiszem, mostanra megtanultam, hogyan élvezzem ki őket maximálisan, de így is döbbenetes, hogy három hét huss, elszaladt.</p>
<p style="text-align: justify;">Csodálatos három hét volt, láthatjátok az áradozó bejegyzéseimből, hogy tényleg őszintén élveztünk mindegy egyes napot. Jó volt együtt lenni ennyi időt, még ha az elején ijesztőnek tűnt is. Pablo nagyon sokat fejlődött, mi pedig csordultig teltünk élményekkel. Hogy elaludt babakocsiban. Hogy elaludt a víziparkban, ahol a utolsó napokon voltunk. Hogy nevetett folyamatosan. Hogy rácsodálkozott a dolgokra. Hogy mennyire nyitott volt az emberekre. Hogy mennyire érdeklik az állatok. Hogy mennyire élvezte a tenger hullámait. </p>
<p><img class="imgnotext open-in-modal" alt="harman.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/harman.jpg" /></p>
<p style="text-align: justify;">Végre a rohanós hétköznapok nélkül tudunk órákon át beszélgetni a teraszon egy-egy sörrel a kezünkben, miután Pablo elaludt. Nagyon sok olyan dologról beszéltünk, amiken a normál életünkben átsiklunk. Tervezgettünk, új célokat tűztünk ki, kitaláltuk, merre utazunk jövőre. </p>
<p style="text-align: justify;">Feltöltődtünk Andalúziában, tökéletes három hét volt minden nehézségével és hullámvölgyével együtt. Megerősített bennünket abban, hogy igenis jól működünk családként, és Pablo egyre nagyobb, egyre jobban bírja az ilyenfajta kihívásokat. Utazunk hát, amennyit csak tudunk, mert hatalmas élmény mindannyiunknak. </p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Köszönöm, hogy elolvastatok, ha kérdésetek van Spanyolországról, írjatok nyugodtan!</p>
<p style="text-align: justify;">JustMom Évi</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fjustmom.blog.hu%2F2019%2F07%2F10%2Fhurra_nyaraltunk_2_resz%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fjustmom.blog.hu%2F2019%2F07%2F10%2Fhurra_nyaraltunk_2_resz%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fjustmom.blog.hu%2F2019%2F07%2F10%2Fhurra_nyaraltunk_2_resz%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Hurrá, nyaraltunk! 2. rész"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://justmom.blog.hu/2019/07/10/hurra_nyaraltunk_2_resz#comments"><img class="item_ctp" src="https://justmom.blog.hu/rss/image/post/id/14936002" border="0" /></a><br /></p>
0
JustMom
https://justmom.blog.hu
https://m.blog.hu/ju/justmom/image/pabloalm.jpg
https://justmom.blog.hu/2019/07/04/gyermekkorom_emlekei_692
Gyermekkorom emlékei
2019-07-04T12:18:00+02:00
2019-07-04T12:18:00+02:00
Evi Hernaez
https://blog.hu/user/1166827
<p>A harmadik napi Bloggerképzős kihívás témája a legkorábbi gyerekkori emlékem.</p>
<p>Véletlen egybeesés, hogy éppen a napokban jutott eszembe, vajon Pablo mikre fog emlékezni és mikortól. Ennek kapcsán pedig azóta is nosztalgikus hangulatban vagyok. Talán az is rásegít, hogy már csak bő két hét, és hazalátogatok vele kettesben. Nagyon várom a szeghalmi nyarat, mostanában sokat álmodok róla. Annyira szeretném, hogy a kisfiamnak is olyan szép gyermekkora legyen, mint nekem, de el kell fogadnom, hogy neki másmilyen út jutott.</p>
<p>Ő nem állatok között fog felnőni (Marvel nem állat, hanem családtag:)), nem fogja tudni, milyen kukoricát törni, császárszalonnát tízóraizni friss kenyérrel az árnyékot nyújtó fák alatt a kapálás kemény napjain, vagy kimenni Várhelybe a Körösben fürdeni egy pergetős nap után (méhészkedtünk, onnan a szó).</p>
<p><img class="imgnotext open-in-modal" alt="fb_img_1561465329843_2704_edited.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/fb_img_1561465329843_2704_edited.jpg" /></p>
<p>(A kép tavaly nyáron készült a családomról. A házunk előtt állunk, az utcán, ahová annyi szép emlék köt.)</p>
<p> </p>
<p>Ez az élet rendje, mégis fáj kicsit, hogy annyira pici részét fogom tudni megmutatni ennek a világnak. Minden évben haza fogunk látogatni nyáron, mert szeretném, ha tudná, milyen élete volt az anyukájának. Vitoriában pedig elkezdtünk biciklizni, nekiindulunk a határnak, és csak megyünk a gabonaföldek között. Alig várom, hogy arassanak, lesz ám nagy csodálkozás az óriási munkagépeken. </p>
<p>No de visszakanyarodok a mai témához. Nem tudok pontos emléket mondani, hiába tornáztatom az agyam. Nem vagyok biztos benne, hogy melyik mikor történt, ezért nem is emelnék ki egyet sem. </p>
<p>Hanem inkább mesélek egy kicsit az egészről, hátha át tudom adni a hangulatát.</p>
<p>Egyszerű, dolgos családból származom, a szüleim amióta csak az eszemet tudom, rengeteget dolgoztak, hogy előrébb jussunk. Fizikai munkát végeztek, és én csak ma, már anyaként látom azt igazán, hogy mekkora erőfeszítés lehetett az nekik, hogy a napi munka, a háztartás, a kert és az állatok ellátása után még ránk is jutott minőségi idejük. Mentünk velük mindenhová, ki a határba a földekre, el az erdőbe a méhek közé. </p>
<p>Kicsiként nekem ez volt a természetes. Egy olyan utcában laktunk, ahol az autóút még nem volt leaszfaltozva: védett kis világban játszottuk át a gyermekkorunkat, fák és virágok között, nyugalomban.</p>
<p>Rengetegen voltunk a Honvéd utcában: a három évvel idősebb bátyám korosztálya és az enyém között oszlott a gyereksereg. Marcsival, a szomszédban lakó barátnőmmel és Katikával, a szembeszomszéddal az egész nyáriszünetet kint töltöttük. Télen Gáborkáékkal volt meg az első hócsatázó rituálé, Feriékkel biciklizni jártunk. Jött a Family Frostos kocsi, lassan döcögött végig az úton, mi meg mindannyian ott sereglettünk a heti penzumért. </p>
<p>Pista bácsi boltjába jártunk bevásárolni, a havas téli napokon néha sorban kellett állni a frissen sült kenyérért. Még most is érzem az illatát! Háztól hordtuk a frissen fejt, tőgymeleg tejet, és mire hazaértem vele, volt, hogy egy litert is megittam. (Igen, forralás nélkül. Jelentem, túléltem:D)</p>
<p>Évente kétszer disznótoroztunk, Apa tömte a kacsákat. A malacoknak locsolóban hordtam a vizet, emlékszem, mennyire menőnek éreztem magam, hogy én két húszliterest is elbírok egyszerre.</p>
<p>Hiányzik, nagyon hiányzik, pedig már réges régen nem vagyok gyerek. Már réges régen nem otthon élek. Más világ, más kultúra, más nyelv...nekem ezt hozta a sors. De hálás vagyok érte, mint ahogy a gyermekkomért is.</p>
<p>Sokszor nehéznek tűnt. Sokszor úgy éreztem, hogy nincs meg mindenem. Sokszor szerettem volna olyan játékot, mint ami a többieknek volt, jó lett volna többször kirándulni, nyaralni menni.</p>
<p>De tudom, hogy a szüleim erejükön felül dolgoztak azért, hogy felneveljenek bennünket. Azt hiszem, jó munkát végeztek, mindkét testvéremre határtalanul büszke vagyok. Én pedig megtanultam, hogy mi az igazi munka, és hála Anyának és Apának, nem ismerek lehetetlent. </p>
<p>Büszke vagyok rá, hogy abban a kicsi sárréti városkában nőttem fel, Szeghalom az igazi otthonom. Varázslatos hely volt, a szívem tele van szebbnél szebb emlékekkel, amiket majd elmesélek Pablonak is, hogy ne vesszenek el örökre.</p>
<p> </p>
<p>Nem volt meg mindenem, mégis megvolt minden: egy szerető család és egy csodaszép gyermekkor.</p>
<p> </p>
<p>Remélem, Nektek is!</p>
<p> </p>
<p>JustMom Évi</p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fjustmom.blog.hu%2F2019%2F07%2F04%2Fgyermekkorom_emlekei_692%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fjustmom.blog.hu%2F2019%2F07%2F04%2Fgyermekkorom_emlekei_692%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fjustmom.blog.hu%2F2019%2F07%2F04%2Fgyermekkorom_emlekei_692%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Gyermekkorom emlékei"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://justmom.blog.hu/2019/07/04/gyermekkorom_emlekei_692#comments"><img class="item_ctp" src="https://justmom.blog.hu/rss/image/post/id/14924088" border="0" /></a><br /></p>
0
JustMom
https://justmom.blog.hu
https://m.blog.hu/ju/justmom/image/fb_img_1561465329843_2704_edited.jpg
https://justmom.blog.hu/2019/07/02/hurra_nyaralunk_348
Hurrá, nyaraltunk! 1. rész
2019-07-02T11:55:35+02:00
2019-07-02T11:55:35+02:00
Evi Hernaez
https://blog.hu/user/1166827
<p>Jöttem végre élménybeszámolni! Jól eltűntem az utóbbi hónapokban, de volt rá okom, most elmesélem. </p>
<p>Egy hete jöttünk haza a nyaralásból, előtte meghalni nem volt időm Pablo szülihónapja miatt, olyan volt, mintha folyamatosan vendégeket vártam volna májusban. Élveztem nagyon, csak semmi másra nem maradt energiám a sütés-főzés-pakolás után. Vagyis de, listákat írtam, hogy mit vigyünk magunkkal a 23 napos nyaralásra:)</p>
<p><img class="imgnotext open-in-modal" alt="img_20190609_181129_084.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/img_20190609_181129_084.jpg" /></p>
<p>Soha nem voltunk még ennyi napot távol, főleg nem egy kétéves örökmozgóval. Idén sikerült úgy alakítani, hogy Mikelnek összejött ennyi szabadság egyben, Pablonak még nem baj, ha hiányzik a suliból, én bárhonnan tudok írni, és ami a legfontosabb: mivel időben, konkrétan tavaly októberben elkezdtem szállásokat nézegetni, annyira jó áron találtam kettő apartmant, hogy belefért a több, mint három hét. Nem ötcsillagos hotelben voltunk, főztem szinte minden nap, mi vetettük be az ágyunkat. De nem bántam, hiszen együtt voltunk két csodálatos helyen, kiszakadva a hétköznapokból, új helyzetekkel szembenézve. Elég hullámvasút volt az eleje, de szépen sorjában elmesélek mindent.</p>
<p>Hogy hol is voltunk pontosan? Mint írtam, kettő bázisunk volt: az egyik, Sanlúcar de Barrameda Dél-Spanyolország Portugália felőli csücskében, Andalúzia tengerparti részén, a másik, Almunecar pedig Malagától jobbra, szinte pont a déli part közepén. Mutatom térképen, figyeljétek, milyen grafikai zseni vagyok!</p>
<p><img class="imgnotext" alt="inkedscreenshot_2019-04-24-10-53-20-403_com_google_android_apps_edited_li_1.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/inkedscreenshot_2019-04-24-10-53-20-403_com_google_android_apps_edited_li_1.jpg" /></p>
<p>Ugyanaz az ország, ugyanaz a földrajzi szélesség, mégis több, mint 300km távolság. Magyar fejjel szinte felfoghatatlan, nem? </p>
<p>Sanlúcar tőlünk kilenc óra autóval, ezért félúton megálltunk Trujilloban városnézni, és az éjszakát is ott töltöttük. Jó döntés volt, Pablonak éppen elég volt ennyi a kocsiban, nagyon türelmes volt az utazás alatt, és így megismertünk még egy csodálatos spanyol városkát.</p>
<p>Másnap korán reggel útnak indultunk, és hamar meg is érkeztünk Sanlúcarba. Airbnb-n keresztül foglaltam az apartmant, és bár a képek alapján is szuper kis lakáskának tűnt, élőben el voltam varázsolva. Két szoba, két fürdőszoba, kert, nyugágy, teljesen felszerelt konyha, gyerekmedence 10 méternyi sétára, tengerpart 5 percre. </p>
<p>Itt tíz éjszakát töltöttünk. Nem indult könnyen: Pablo fogai szokás szerint akkor indultak be, amikor lazulni akartunk. Nehéz volt az első néhány nap, de sok öleléssel, puszival, játékkal és fájdalomcsillapítóval túllettünk rajta, és tényleg élveztük azt a néhány napot. Az idő nem volt gatyarohasztó, ezért kevesebbet strandoltunk, mint ahogyan szerettem volna, de arra meg pont jó volt, hogy olyan dolgokat fedezzünk fel, amikre nem is számítottunk. </p>
<p><img class="imgnotext open-in-modal" alt="img_20190602_085416_999_edited.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/img_20190602_085416_999_edited.jpg" /></p>
<p>Az andalúzok híresek a nagy ünnepségeikről, imádnak bulizni, az utcán lenni, élni. Példát vehetünk róluk, az életszemléletük és a boldogságuk ragadós. Éppen a város legnagyobb fiesztája volt, amikor odeértünk: La Fiesta de la Manzanilla.</p>
<p><img class="imgnotext open-in-modal" alt="img_20190604_120131_edited.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/img_20190604_120131_edited.jpg" /></p>
<p>Ezt úgy képzeljétek el, mint egy óriási vásárt: bódékat állítanak fel, ahol azonban nem vásári portékák vannak. Hanem egész nap szól a zene, folyik a híres manzanilla bor, a sör és a rebujito (fehérbor sprite-tal, meglepően finom és frissítő), dübörög a mindenféle zene. A sevillai Feria kistestvére ez, arról talán már hallottatok. Nagy álmom eljutni rá, talán pár éven belül sikerül. </p>
<p>Na de addig is feltöltődtem ezzel a bulival, Pablo hihetetlenül cuki volt: berohant egy bódéba, ahol flamenco szólt, és beállt a népviseletben táncoló lányok közé rázni a fenekét, alig tudtunk egy óra múlva kicsalogatni onnan. Nagy élmény volt!</p>
<p>Felfedeztük a városkát is, egy délelőttös séta elég volt rá. Megmondom őszintén, picit csalódtam benne: a tengerpartja egyáltalán nem volt gyerekbarát, de azt hiszem, igazából az én hibám, hogy ezt választottuk. Mindenhol azt írták, hogy gyerekkel ideális hely, és valóban: többszáz méter széles, finom homokos tengerpartja van, csak azt felejti el említeni mindenki, hogy Spanyolország egyik legnagyobb folyója, a Guadalquivir itt ömlik a Földközi-tengerbe. Itt rakja le az összes hordalékát, és a kétfajta víz keveredése a medúzák kedvenc helyeinek egyike. Az első reggel lementünk, és önfeledten andalogtunk fürdőruhában, mezítláb. Éppen azt nézegettük Pabloval, hogy mik azok a vastag gilisztaszerű, átlátszó valamik, amik a homokból állnak ki, mint kicsi szelepek és lengedeznek a lágy hullámokkal, amikor odajött egy aranyos néni, és szólt, hogy látja, nem idevalósiak vagyunk, vigyázzunk, ezek bizony medúzák, és csípnek. Na mondanom sem kell, egyből elment a kedvünk az sétafikától, meg sem próbáltunk bemenni a vízbe ezek után. </p>
<p><img class="imgnotext open-in-modal" alt="img_20190602_105219_edited.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/img_20190602_105219_edited.jpg" /></p>
<p>Homokozni viszont több délután is lementünk, az első alkalommal hihetetlen dolog történt: mivel nagyon erősen fújt a szél, és nem volt fürdéshez való idő, a part gyakorlatilag üres volt. Napszemüvegben, viszonylag védett helyen túrtuk a homokot, amikor egyszercsak megjelent egy hatalmas, csodaszép ló egy lovassal a hátán. Mutatom képen, szerintem átérzitek a pillanat varázslatát még ezen keresztül is. Csak bámultunk leesett állal, Pablo odáig meg vissza volt a paciért. Hamar továbbálltak, de felejthetetlen élmény volt. </p>
<p><img class="imgnotext open-in-modal" alt="img_20190604_180739_edited.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/img_20190604_180739_edited.jpg" /></p>
<p>Felfedeztünk egy másik tengerpartot a szomszéd város mellett, és ott hesszeltünk, amikor az idő engedte. Na ez aztán tényleg álomszerű hely volt!</p>
<p><img class="imgnotext open-in-modal" alt="img_20190610_000206_248.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/img_20190610_000206_248.jpg" /></p>
<p>Chipiona a városka neve, a szállásunktól húsz percre volt autóval. Fehér homokos, végtelenbe nyúló tengerpart, ahol az apálykor visszahúzódó víz természetes kis medencéket hagy. Mivel bokáig érnek, gyorsan átmelegednek a naptól, egész délelőttöket játszottunk végig ezen a varázslatos helyen. Mivel pont egy étterem lábánál pakoltunk le, ezért nem kellett az ebéden aggódnunk. Andalúzia az ország egyik legolcsóbb helye, háromszor is olyat ettünk, hogy megnyaltuk a tíz ujjunkat utána. </p>
<p>Mutatok néhány képet, beszéljenek helyettem azok!</p>
<p><img class="imgnotext open-in-modal" alt="img_20190606_132409_edited.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/img_20190606_132409_edited.jpg" /></p>
<p>Pablo kis barátjának apukája a Sanlúcar melletti Jerezben nőtt fel. Motorrajongók talán hallottak már róla, Európa egyik leghíresebb motorversenyét itt rendezik, többezer motoros vonul fel évről évre. Megnéztük ezt a nyüzsgő kisvárost, érdekes volt betekintést nyerni az andalúzok dolgos hétköznapjaiba: kedden voltunk, tömve volt a piac, az utcákon kávéztak a helyiek, öröm volt látni, mekkora élet van egy egyszerű munkanapon. </p>
<p><img class="imgnotext open-in-modal" alt="img_20190605_115550_edited.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/img_20190605_115550_edited.jpg" /></p>
<p>Andalúzia ezen csücske nagyon ismert a híres Pueblos Blancos, vagyis a fehér városkák miatt. Képzeljétek el a helyek oldalába épült, icipici, hófehér városkákat kacskaringós, meredek utcákkal, lélegzetelállító kilátással. Mi Arcos de la Frontera-ba látogattunk el, fogalmam sem volt, hogy mennyire gyönyörű is valójában.</p>
<p><img class="imgnotext open-in-modal" alt="img_20190607_112915_edited.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/img_20190607_112915_edited.jpg" /></p>
<p>Álmélkodva sétáltunk a szűk óvárosi utcácskákon, elraktározva ezeket a csodás pillanatokat. A helyiek hangosan, mosolyogva köszöntek, és amikor egy kézműves boltocskában megkérdeztük a tulajdonost, hogy hol ebédeljünk, gondolkodás nélkül elkezdte sorolni a jobbnál jobb bárokat. Nehezen választottunk végül, de nagyon eltaláltuk, finomat ebédeltünk a csodaszép pátióból kialakított picike étteremben. </p>
<p><img class="imgnotext open-in-modal" alt="img_20190607_121229_edited.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/img_20190607_121229_edited.jpg" /></p>
<p>Mik a tipikus andalúz ételek? A <em>gazpacho-ról</em>, vagyis a hideg paradicsomlevesről biztosan hallottatok már, a negyven fokos hőségben nagyon frissítő tud lenni egy pohárkányi belőle. Nagyon sok salátát esznek, a halak akkora választékban vannak, hogy ember legyen a talpán, aki mindet végig tudja próbálni. Minden nap halat vagy tengeri herkentyűt ettünk, imádtunk mindhárman. A <em>tortita de camarones</em> Sanlúcar helyi specialitása: iciripiciri rákok lángosszerű masszába belesütve, isteni finom! A <em>sült szardínia</em> is minden étteremben megtalálható, nem tudom, mennyit lennék képes megenni belőle. </p>
<p>Fantasztikus tíz nap volt, minden nehézségével együtt. Pablo nagyon élvezte, hogy az apukája folyamatosan velünk van, és nem megy el reggel dolgozni. Rajta lógott végig, mindent Apával akart csinálni. Mikel persze olvadt folyamatosan.(Na jó, hajnal háromkor nem annyira, de annyira édes volt Pablo, ahogy hozzábújva egyből visszaaludt.) </p>
<p><img class="imgnotext open-in-modal" alt="img_20190603_103653_edited.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/img_20190603_103653_edited.jpg" /></p>
<p>Kellett neki ez a három hét ennyire együtt. Kétéves kor körül egyébként is van egy fejlődési ugrás, de tényleg döbbenetes volt látni, hogy ennek, és az együtt töltött napoknak a hatására hirtelen nagyfiú lett. Egyáltalán nem baba már. Összezárultak a lábai, sokkal stabilabban fut (rohan állandóan), hirtelen elkezdett mindent ismételni (vigyázni kell a csúnya szavakkal, nehogy megtanulja őket), két nyelven karattyol folyamatosan. Játszik, huncutkodik, kacag, incselkedik, es egyre jobban képes kifejezni az akaratát. Ez nem mindig cuki, nehéz, amikor a 19 kilós kis méregzsák földhöz vágja magát, de ezt az időszakot is meg kell élnünk. </p>
<p><img class="imgnotext open-in-modal" alt="img_20190604_003419_405.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/img_20190604_003419_405.jpg" /></p>
<p>Hiába vittem könyveket, hiába vittem a laptopom, szinte elő sem vettem őket. Egyrészt leszívott az egész napos anya üzemmód (amit élvezek ám, nem panaszkodás ez, csak na, tudjátok, milyen egész nap készenlétben lenni és őfelségét szórakoztatni), másrészt pedig altatás után kiültünk a teraszra Mikellel egy-két hideg sörrel, és beszélhettünk és beszélgettünk és beszélgettünk.</p>
<p><img class="imgnotext open-in-modal" alt="img_20190603_143709_494_edited.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/img_20190603_143709_494_edited.jpg" /></p>
<p>El nem tudom mondani, mennyire feltöltött ez a néhány hét. Most fizikailag fáradt vagyok, de a szívem tele élménnyel, és folyamatosan vigyorgok a boldogságtól.</p>
<p>A következő bejegyzésemben elmesélem a másik 10 napot. Tartsatok velem!</p>
<p> </p>
<p>ps: Ha bármilyen kérdésetek van Andalúziáról, a dél-spanyolországi nyaralóhelyekről, tengerpartokról, bármiről, ki vele, állok rendelkezésetekre!</p>
<p> </p>
<p> JustMom Évi</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fjustmom.blog.hu%2F2019%2F07%2F02%2Fhurra_nyaralunk_348%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fjustmom.blog.hu%2F2019%2F07%2F02%2Fhurra_nyaralunk_348%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fjustmom.blog.hu%2F2019%2F07%2F02%2Fhurra_nyaralunk_348%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Hurrá, nyaraltunk! 1. rész"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://justmom.blog.hu/2019/07/02/hurra_nyaralunk_348#comments"><img class="item_ctp" src="https://justmom.blog.hu/rss/image/post/id/14884266" border="0" /></a><br /></p>
0
https://justmom.blog.hu/media/image/img_20190603_143709_494_edited.jpg
JustMom
https://justmom.blog.hu
https://m.blog.hu/ju/justmom/image/img_20190609_181129_084.jpg
https://justmom.blog.hu/2019/05/23/mit_kell_tenni_ha_beteg_vagy_es_vendegeket_varsz
Mit kell tenni, ha beteg vagy, és vendégeket vársz?
2019-05-23T12:01:56+02:00
2019-05-23T12:01:56+02:00
Evi Hernaez
https://blog.hu/user/1166827
<p style="text-align: justify;">Nem, nem én vagyok beteg, jól vagyunk, ne aggódjatok. Nekünk legalábbis kutya bajunk, Adriék viszont nem jönnek holnap. Hónapok óta készültünk rá, Adrit ismerve tele lett volna meglepetéssel a hétvége, annyira vártuk, hogy Pablo és Adél együtt játszanak, huncutkodjanak. De ebből semmi nem lesz, mert lebetegedtek. </p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><img class="imgnotext" alt="adel_edited.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/adel_edited.jpg" /><br /> (A képen Adél ül a bőröndben, annyira várta a nagy utazást.)</p>
<p style="text-align: justify;">Adri írt kedd hajnalban, hogy nagyon rosszul volt egész éjjel, Attila is többször hányt munka közben. Gyomorrontásra gyanakodtak, de Attila még most is hányingerrel küzd, és közben bebizonyosodott, hogy nem rosszat ettek, hanem vírust nyeltek be. Kiderült, hogy olyan emberrel érintkeztek, aki már napok óta beteg volt, csak elfelejtett nekik szólni. Nem mernek elindulni, mert repülőgépen rosszul lenni egyáltalán nem bulis dolog, meg nem akarnak lefertőzni minket a nyaralásunk előtt. Közben persze reménykedünk, hogy Adél nem kapja el az apukájától, mert szegény Attila nagyon ramatyul van, ezeket a gyomorgörcsöket és émélygést nem kívánja még egy felnőttnek sem, nemhogy egy 20 hónaposnak.</p>
<p style="text-align: justify;">Pont múlthéten került valahogy szóba a három évvel ezelőtti szilveszter: Pabloval voltam 3 hónapos terhes, és a fele családot ledöntötte az influenza. Ennek ellenére a hagyomány az hagyomány, ami persze szent és sérthetetlen, vérig sértődtek, hogy nem velük töltöttük az év utolsó napját, mert 4,5 év küzdelem után nem mertem megkockáztatni egy esetleges lázas betegséget.</p>
<p style="text-align: justify;">Amikor Pablo megszületett, a szobatársam mesélte, hogy az első babája születésekor az apósa nyakig taknyosan ment be meglátogatni őket a kórházba.</p>
<p style="text-align: justify;">Hazajövetelünk után, amikor Pablo 4 napos volt, mindenki egyszerre jött hozzánk babanézőbe. Persze megértettem én az örömüket, hogy osztozni akartak velünk abban a nagy boldogságban, amit az érkezésével éreztünk. Azon még túlléptem volna, hogy kávét főzni és 12 embert kiszolgálni 4 nappal a szülés után nem esett túl jól, de hogy senki nem mosta meg a kezét, amikor megérkeztek, na azt nem tudtam elnézni, szóltam nekik. Azóta sem vagyok a család kedvence, de úgy vagyok vele, hogy ha csak ezért néznek rám csúnyán, hát istenem, kibírom.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Amikor Pablo egyértelműen fertőző beteg, nem viszem bölcsibe, nem találkozunk a kisbarátaival, nem megyünk emberek közé. Elsősorban az ő közérzete miatt, de nekem nagyon fontos az is, hogy ne fertőzzünk meg másokat. Ugyanígy nem félek lemondani egy találkozót vagy egy családi ebédet, ha tudom, hogy valaki beteg az ottlévők közül. Nem zavar, ha összesúgnak a hátam mögött, a gyerekem egészsége a legfontosabb.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Nem tudom, nekem valahogy ez annyira egyértelmű. Annyira nem esik nehezemre végiggondolni, hogy ha baj van, akkor otthon maradok, és nem engedek be senkit magunkhoz. Fertőtlenítek, szellőztetek, kezet mosok. Mennyire banálisan egyszerű dolgok, igaz?</p>
<p style="text-align: justify;">És hogy miért írtam ezt le? Mert hála istennek olvastok, sokan, és szívet melengető visszajelzéseket kapok arról, hogy sokatoknak segítettem már azzal, ha írtam egy-egy témáról. </p>
<p style="text-align: justify;">No tehát akkor foglaljuk össze: ha kisbabához megyünk látogatóba, kezet mosunk. Mindig. Kivétel nélkül. Ha pedig vendégeket várunk, de fertőző betegek vagyunk, akármennyire is készültünk a találkozásra, lemondjuk. Mert lehet, hogy mi jól érezzük magunkat, de az az aljas vírus ott van, és akaratlanul is belerondíthatunk mások terveibe. Adriék most gyengék, csalódottak, szomorúak, rettegnek, hogy Adél is lebetegszik, és persze az sem utolsó dolog, hogy bukták az utazás teljes összegét, amit egyébként sem a hasukra csapva teremtettek elő...</p>
<p style="text-align: justify;">Mennyire egyszerű lett volna elkerülni, ugye? Figyeljünk már egy kicsit oda egymásra, annyire nem telik semmibe!</p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fjustmom.blog.hu%2F2019%2F05%2F23%2Fmit_kell_tenni_ha_beteg_vagy_es_vendegeket_varsz%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fjustmom.blog.hu%2F2019%2F05%2F23%2Fmit_kell_tenni_ha_beteg_vagy_es_vendegeket_varsz%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fjustmom.blog.hu%2F2019%2F05%2F23%2Fmit_kell_tenni_ha_beteg_vagy_es_vendegeket_varsz%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Mit kell tenni, ha beteg vagy, és vendégeket vársz?"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://justmom.blog.hu/2019/05/23/mit_kell_tenni_ha_beteg_vagy_es_vendegeket_varsz#comments"><img class="item_ctp" src="https://justmom.blog.hu/rss/image/post/id/14851890" border="0" /></a><br /></p>
0
JustMom
https://justmom.blog.hu
https://m.blog.hu/ju/justmom/image/adel_edited.jpg
https://justmom.blog.hu/2019/05/17/cukormentes_szulinapi_torta_nemcsak_keteveseknek
Cukormentes szülinapi torta (nemcsak) kétéveseknek
2019-05-17T16:47:23+02:00
2019-05-17T16:47:23+02:00
Evi Hernaez
https://blog.hu/user/1166827
<p>Nem tervezek gasztroblogger lenni, ne ijedjetek meg:), de a múltheti tortám annyira jól sikerült, hogy úgy döntöttem, megosztom a receptet, hátha más is annyira beleszeret,mint mi- Mikel ezt kérte a szülinapjára, ennél nagyobb dicséret nem is kell!</p>
<p>Ha már blogger vagyok, akkor csak mesélek picit a történetéről, mielőtt csak úgy snasszul leírom az elkészítési módot.</p>
<p><img class="imgnotext" alt="img_20190510_222726_edited.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/img_20190510_222726_edited.jpg" /></p>
<p>Pablo BLW baba, erről már többször írtam több helyen is. A Baby Led Weaning az a hozzátáplálási módszer, amelyben a babát nem pürék segítségével ismertetjük meg az ízekkel, ételekkel, hanem egyből azt eszi, amit a szülők. Ez nyilván nagy körültekintést igényel, hiszen először a saját étkezési szokásainkat kell felülvizsgálnunk ahhoz, hogy a picinek is a legjobbat taníthassuk meg.</p>
<p>Hiszek abban, hogy a szülői példa óriási fontossággal bír, és nem húzhatjuk ki magunkat a felelősség alól. Ha mi például nem eszünk zöldséget, gyümölcsöt, válogatunk, nincs rendszer az étkezéseinkben, akkor a baba mit lát? Azt, hogy az a természetes. Ha nem jó evő, ott az esetek nagyrészében (nem az összesben, ne vegyétek a fejemet) bizony a szülő a ludas, ha tetszik, ha nem.</p>
<p>Na de nem hittéríteni akarok, nyilván mindenki úgy csinálja, ahogy akarja. Az én fiam fantasztikusan jó evő, büszke vagyok magunkra, és nekem csak ez számít.</p>
<p>Na tehát mivel BLW, ezért egyéves koráig egyáltalán nem kapott cukros ételeket, és azóta sem nagyon. Ha belegondolok, igazából nincs is itthon kristálycukor. Igyekszem elkerülni, mert semmi szüksége nincsen rá. És az én pluszkilóimnak sem...</p>
<p>Az egyéves szülinapjára egy nagyon finom cukormentes tortát csináltam, aminek a receptjét a BLW Facebook csoportban találtam. Imádtuk azt is, nagyon szép és meglepően finom süti volt, de ha már évente csak egyszer sütök, igyekszem nem ismételni a recepteket.</p>
<p>Marcosnak, Pablo kis barátjának augusztusban van a szülinapja. A szülei ugyanúgy gondolkodnak, ahogyan mi, ők is BLW-znek. Bea, az anyukája olyan receptet talált, amiben szintén nincs semmennyi cukor. Amikor megkóstoltuk a tortát, teljesen ledöbbentünk: valami isteni finom volt! Már akkor eldöntöttem, hogy a második szülinapon ez lesz a nyerő torta.</p>
<p>Datolyával ízesítettem, fantasztikusan jó állagú piskóta közé mascarponeból és tejszínből álló, szintén datolyás krém került...nem hiányzik belőle a cukor, komolyan mondom! Mivel krémet kentem bevonatként is a tortára, nagyon könnyen díszíthető bármivel. Mikel boldogan vállalta a dekoratőr feladatot, aranyos kis gyümölcsöktől roskadozó szépséget alkotott.</p>
<p><img class="imgnotext" alt="img_20190510_222140_edited.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/img_20190510_222140_edited.jpg" /></p>
<p>És akkor ennyi rizsa után jöjjön a recept, ami egyébként pofon egyszerű!</p>
<p><em><span style="text-decoration: underline;">Hozzávalók a tortalapokhoz:</span></em></p>
<p>3 tojás</p>
<p>3 dl zabtej</p>
<p>0,5 dl extra szűz olívaolaj</p>
<p>18 datolyából készült paszta</p>
<p>1 kiskanál vaníliakivonat</p>
<p>20 dkg teljes kiőrlésű liszt</p>
<p>0,85 dkg karobpor</p>
<p>15 g kakaópor</p>
<p>16 g sütőpor</p>
<p>1 kávéskanál szódabikarbóna</p>
<p>dió vagy mandula ízlés szerint apróra vágva (én kb fél marékkal tettem bele vegyesen)</p>
<p><span style="text-decoration: underline;"><em> Elkészítés:</em></span></p>
<p>1. Bekapcsolom a sütőt 180fokra, hagyom jól előmelegedni. Közben kivajazok- lisztezek egy 18centis tortaformát, lehetőleg magas falút.</p>
<p>2. A száraz hozzávalókat egy tálba szitálom.</p>
<p>3. Felverem az egész tojásokat. Mivel sárgájával verjük, nem lesz betonkemény, mintha csak a fehérjéből csinálnánk habot. Akkor jó, ha habos. Értitek, na, haha.</p>
<p>4. Folyamatos keverés közben hozzáadom a zabtejet, az olívaolajat és a datolyapasztát. Ez utóbbi elkészítése nevetségesen egyszerű feladat: órákkal hamarabb beáztattam 18darab kimagozott, szárított datolyát. Ha csak magos van, az sem baj, amint szétázik, simán ki lehet belőle szedni. Amikor már jól kiázott, aprítógépbe tettem nem túlságosan lecsöpögtetve, és jól összeaprítottam. Összeállt egy ragacsos masszává, és kész is! Nagyon fontos: a levet nem szabad kiönteni, ezzel kell később megkenegetni a megsült tésztát, hogy finom szaftos (vagy hogy mondják ezt süti esetében) legyen.</p>
<p>5. Óvatosan beleforgatom a diót/mandulát, majd a tortaformában öntöm.</p>
<p>6. Tűpróbáig sütöm, nekem alul felül sütve 30 perc alatt lett kész.</p>
<p>7. Amikor kihűlt, 3 lapra vágom. Ha nagyon nem megy, elég kettő is, csak akkor kimarad egy adag krém. A masszát három egyenlő részre osztva egyenként is meg lehet sütni a lapokat. Nekem se időm, se türelmem nem volt ehhez, inkább nagyon odafigyelve lapokra vágtam a tortát.</p>
<p>8. Egyenként folpackba csomagolva egy ékszakára hűtőbe teszem őket.</p>
<p>9. A torta összeállításakor, a krém előtt jól megkenegetem a lapokat a datolyák áztatóvizével. Ez nagyon fontos, ne maradjon ki!</p>
<p>10. Megkenem a krémmel, összeállítom, kívülre is krémet teszek, a tetejét gyümölccsel díszítem.</p>
<p> </p>
<p><img class="imgnotext" alt="img_20190510_173620_edited.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/img_20190510_173620_edited.jpg" /></p>
<p><span style="text-decoration: underline;"><em>Hozzávalók a krémhez:</em></span></p>
<p>400 ml habtejszín</p>
<p>800 ml mascarpone (hihi, azt mondtam, cukormentes a torta, nem azt, hogy diétás)</p>
<p>8 kanál datolyapaszta (nekem 20 datolyából lett ennyi)</p>
<p>1 kavéskanál vaníliaaroma</p>
<p> </p>
<p><img class="imgnotext open-in-modal" alt="img_20190510_221523_edited.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/img_20190510_221523_edited.jpg" /></p>
<p><span style="text-decoration: underline;"><em>Elkészítés:</em></span></p>
<p>1. Egy tálban addig keverem a mascarponét és a datolyát, amíg a sajt meg nem olvad kicsit. Hozzáadjuk a vaníliát is.</p>
<p>2. A jól lehűtött tejszínt is belekeverem, és így mindennel együtt óvatosan felverem. Nem kell sokáig, csak amíg kenhetővé nem válik.</p>
<p>3. Lehet hűtőben pihentetni valamennyit, de én nem vártam vele, egyből összeraktam a tortát.</p>
<p>Finom, különleges ízvilágú édesség, ami tökéletes a gyerekeknek. Pablo kedvence az áfonya és az eper (ez utóbbit magyarul mondja, hihetetlenül aranyos), egy kis málnával és szederrel kiegészítve csudiszép torta lett belőle.</p>
<p>Próbáljátok ki, én egy óra alatt kész lettem vele, és nagy sikert aratott. Jövőhéten Adriékat is ezzel várjuk, de ne mondjátok el nekik, hihi.</p>
<p>Felvettem a kedvenc receptjeim közé, mostantól biztosan minden évben megcsinálom legalább egyszer.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fjustmom.blog.hu%2F2019%2F05%2F17%2Fcukormentes_szulinapi_torta_nemcsak_keteveseknek%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fjustmom.blog.hu%2F2019%2F05%2F17%2Fcukormentes_szulinapi_torta_nemcsak_keteveseknek%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fjustmom.blog.hu%2F2019%2F05%2F17%2Fcukormentes_szulinapi_torta_nemcsak_keteveseknek%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Cukormentes szülinapi torta (nemcsak) kétéveseknek"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://justmom.blog.hu/2019/05/17/cukormentes_szulinapi_torta_nemcsak_keteveseknek#comments"><img class="item_ctp" src="https://justmom.blog.hu/rss/image/post/id/14832392" border="0" /></a><br /></p>
0
https://justmom.blog.hu/media/image/img_20190510_222726_edited.jpg
JustMom
https://justmom.blog.hu
https://m.blog.hu/ju/justmom/image/img_20190510_222726_edited.jpg
https://justmom.blog.hu/2019/04/24/totyogoval_eszak-portugaliaban
Totyogóval Észak-Portugáliában
2019-04-24T12:43:09+02:00
2019-04-24T12:43:09+02:00
Evi Hernaez
https://blog.hu/user/1166827
<p style="text-align: justify;">Kilenc napot voltunk tavaszolni Észak- Portugáliában. Tegnap előtt értünk haza, már visszarázódtunk a hétköznapokba, és gyorsan frissibe' meg is írom az élménybeszámolót. Fantasztikusan sikerült, és csordultig van a szívem élményekkel, azt sem tudom, hol kezdjem. </p>
<p style="text-align: justify;">Porto Portugália második legnagyobb városa, a főváros Lisszabontól 300km-re északi irányban fekszik. A Duoro folyó itt torkollik az Atlanti- óceánba. Már a 4. századtól vannak emlékei, templomai, erődjei és várfala csak úgy sugározzák magukból a történelmet. </p>
<p style="text-align: justify;"><img class="imgnotext open-in-modal" alt="oporto.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/oporto.jpg" /></p>
<p style="text-align: justify;">Mi autóval mentünk, Vitoria és Porto között 670 km a távolság, két megállóval kb. 7 óra alatt értünk oda. Budapestről a Wizzairnek van közvetlen járata, és most olvastam, hogy a Ryanair is hamarosan heti kétszer indít gépet a portugál városba. </p>
<p style="text-align: justify;">Megmondom őszintén, nagyon féltem attól, hogy Pablo hogyan fogja bírni az utat, de az én pici fiam egy tündér volt: hajnal 5-kor indultunk, gyorsan el is aludt, fél 8-kor felébredt, akkor meg is álltunk pihenni. Utána rajzoltunk, énekeltünk, ettünk, nézelődtünk az úton, egy mukkja nem volt, újabb két óra után megint megálltunk még a határ előtt tankolni, mert Spanyolországban olcsóbb a benzin. Ott is jól kiszaladgálta magát, és amint beültünk az autóba, elaludt, és közvetlenül Portoban ébredt fel. Hihetetlen volt az egész, ennél csak a hazaút sikerült jobban, de azt majd a végén mesélem. </p>
<p style="text-align: justify;"><img class="imgnotext" alt="inkedscreenshot_2019-04-24-10-53-20-403_com_google_android_apps_edited_li.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/inkedscreenshot_2019-04-24-10-53-20-403_com_google_android_apps_edited_li.jpg" /></p>
<p style="text-align: justify;">Pabloval szállodába menni eszünk ágában sincsen, ő már este 8-9 körül elalszik, és még tévézni is esélytelen mellette. Ezért hát apartmant szoktunk bérelni, kettő szobával, mert így ha leteszem aludni, mi még tudunk vacsorázni, beszélgetni, filmet nézni, utána pedig én bebújok mellé, Mikel pedig a másik szobában nyugodtan pihenhet. Tudom, ez így furcsán hangzik, de már meséltem a kisfiam alvási szokásairól, a szükség úgy alakította, hogy nálunk ez a rendszer működik. Még pár év, és visszarendezzük sorainkat, addig meg élvezem, hogy hozzám bújva szuszog egész éjjel. </p>
<p style="text-align: justify;">Fantasztikus lakáskát találtam: tágas, szépen berendezett, mindennel felszerelt (még kiskád és wc- szűkítő is volt, pedig nem kértem külön), és ami nekem a legfontosabb: patyolattiszta volt. A booking.com-on szoktam foglalni, most sem csalódtam. 65 euro volt éjszakánként, nagyon jó áron sikerült kifogni (többször megkaptuk már kritikaként, hogy hónapokkal előre megszervezzük az utazásainkat, és ez milyen unalmas dolog. No, többek között ezért az árért is megéri már akár fél évvel hamarabb lefixálni legalább a helyszínt. Egyébként 90 euro/éjszaka az apartmanban, ha egy hónappal előtte foglaltam volna.)</p>
<p style="text-align: justify;">Az utca sarkán van a metróállomás, négy megállót kell utazni, hogy a központba érjünk. 24 órás bérletet váltottunk, de van többnapos is, csak mi az időjárástól tettük függővé a napi programokat, nem volt fix nap a kirándulásokra. Két embernek a 24 órás korlátlan használatú bérlet, ami a buszokon és nosztalgiavillamosokon is használható, 8,90Euroba kerül, szerintem nagyon emberi ára van. A mellettünk lévő metrómegállónál egy óriási, hétemeletes, vadiúj Corte Inglés van (bevásárlóközpont), ott tudtunk megvenni mindent, amire szükségünk volt. </p>
<p style="text-align: justify;">A szombat még a kipakolással, a környék felfedezésével telt, de vasárnap nekiindultunk a városnak, és a következő öt napban bejártuk, amennyire csak tudtuk.</p>
<p style="text-align: justify;">Gyönyörű!!! Nagyon szerencsés vagyok, sok helyen járhattam már életemben, amikor csak tudunk, utazunk Mikellel, voltunk már több európai nagyvárosban is. Lisszabonban 4 éve töltöttünk el öt csodás napot, és azóta visszavágytunk Portugáliába. Porto a listánk elején volt, és mivel Pabloval nagyon hosszú utakat még nem merünk bevállalni, ideális célpont volt az idei Húsvétra. Nem csalódtunk, sőt! </p>
<p style="text-align: justify;">Portonak gyakorlatilag nincsen egy szintben lévő útja, minden lejtős, a macskaköves utcákon a babakocsival igencsak nem hiányzott az edzés, olyan izomlázzal jöttem haza, hogy ihajj. A történelmi városközpont az UNESCO által számontartott világörökség része, 2001-ben Európa kulturális fővárosa volt. Portót a hidak városának is nevezik, jelenleg 6 híd ível át a Tisza szélességű Duoro folyón. A leghíresebb közülük a Dom Luis I. híd, mutatom képeken: <br /><img class="imgnotext open-in-modal" alt="img_20190414_181822_edited.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/img_20190414_181822_edited.jpg" />Mögöttünk látszik a híd, ezt a képet a Ribeirán csináltam, a folyóparti sétányon, Porto talán legnépszerűbb és legszebb részén.</p>
<p style="text-align: justify;"><img class="imgnotext open-in-modal" alt="img_2772_edited.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/img_2772_edited.jpg" />Ezt a képet pedig a híd felső részének sarkából lőttem. Két szintes egyénként, a felső szinten megy át a metró, és gyalog is át lehet sétálni rajta. Nem tériszonyosoknak való, Mikel nem tudott rávenni, hogy megálljak egy fotó erejéig. A fiúknak tetszett, én meg gyorsan végigrobogtam rajta, hihi.</p>
<p style="text-align: justify;">Minden városnézős utunkat azzal kezdünk, hogy felülünk a kisvonatra vagy a HopOnHoff buszra, és végigmegyünk az útvonalon. Így betájoljuk magunkat, fejben összerakjuk a látnivalók sorát, és utána sétálva szoktuk bejárni a városokat. Most is így történt, Pablo vigyorogva integette végig a 45 perces utat, ráadásul a mi vagonukba egy nagyon cuki nénikből álló portugál nyugdíjascsoport szállt fel, akik végigénekelték az utat, csodás hangulata volt! Pablo tapsolt, táncolt, majd megzabálták, nagyon szép élmény volt, ráadásul így kezdeni a tavaszolást adott egy plusz varázst neki. </p>
<p style="text-align: justify;">Az időjárás jelentés nem sok jót ígért, de végül baromi nagy szerencsénk volt: kettő nap esett csak, a többin vagy felhős, de kellemes idő volt, vagy szikrázó napsütés. Az esőnapokon plázáztunk, mert szakadó esőben egy kétévessel nem igazán lehet mást csinálni, illetve az egyik délelőtt elmentünk a World Of Discoveries múzeumba, ami nagy élmény volt: a portugál hajósok felfedezéseit mutatja be, és van egy része, amikor kishajóba ülve végig lehet menni a földrészeken. Láttunk elefántot, tigrist, tukánt, benszülötteket, japán cseresznyefákat, Pablo nagyon élvezte! Gyerekekkel tényleg nagyon komplex kis program, nem olcsó a belépő, de esőben megéri.</p>
<p style="text-align: justify;"><img class="imgnotext open-in-modal" alt="img_2807_edited.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/img_2807_edited.jpg" /></p>
<p style="text-align: justify;">Sétálva mentünk végig a városon, minden napra jutott valami néznivaló. A Sé székesegyház, a Klerikusok tornya és a Klerikusok temploma, a Sao Bento vasútállomás, a Tőzsdepalota, mind-mind csodaszép, tipikus portugál csempével díszített épületek, és bár egy kétévessel nem tudtunk mindenhova bemenni, így is megnéztünk mindent, amit szerettünk volna. Vagyis nem, egyvalamit nem: a Lello könyvesboltba bér többször is megpróbáltuk, nem jutottunk be, óriási sor kígyózott előtte, amit egy kisgyerekkel kivárni nem izgalmas dolog. Fájó szívvel hát, de ráhagytuk, talán egyszer sikerül bejutnunk ebbe a különleges boltba, ami a Harry Potterrel vált igazán híressé. </p>
<p style="text-align: justify;"><img class="imgnotext open-in-modal" alt="img_20190414_103711_edited.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/img_20190414_103711_edited.jpg" /></p>
<p style="text-align: justify;">Pablo napirendjét igyekeztünk tartani: egy óra körül mindig visszamentünk a szállásra, ott ebédeltünk, és utána aludtunk egy nagyot. A kirándulós napokból tanulva azt mondom, lehettünk volna lazábbak ezzel kapcsolatban, de végülis jó volt így: délután újult erővel tudtunk újra visszatérni a látnivalókhoz, 15 perc alatt újra a városban voltunk, és újabb 2-3 órát tölthettünk sétával, felfedezéssel, hiszti nélkül, mert így kipihente magát ez a kis örökmozgó.</p>
<p style="text-align: justify;">Persze egy pici gyerekkel már nem olyan a városnézés, mint előtte. Más szempontokat kell figyelembe venni, máshogy kell szervezni az útvonalat: a parkok és terek nem maradhattak ki, hiszen ott tudott csak igazán biztonságban futkorászni és galambokat és sirályokat hajkurászni. Neki szerintem ez volt a legnagyobb élmény az egész kilenc napban, sikongatva kiabált nekik, nagyon aranyos volt.</p>
<p style="text-align: justify;">Felültünk az 22-es villamosra is, Porto egyik legrégebbi villamosvonala igazi, tipikus villamossal. <img class="imgnotext open-in-modal" alt="img_2874_edited.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/img_2874_edited.jpg" /></p>
<p style="text-align: justify;">Csütörtökön kimentünk Porto óceánparti részére és egy óriásit sétáltunk. Pabli is imádja a homokot és a hullámokat, mint én, jól kirohangáltuk magunkat. Metróval mentünk ki, kb. fél óra volt az út, és busszal jöttünk vissza, ami végig a folyótorkolat mellett haladt, csodás napsütésben. </p>
<p style="text-align: justify;"><img class="imgnotext open-in-modal" alt="img_2887_edited.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/img_2887_edited.jpg" /></p>
<p style="text-align: justify;">Pénteken kirándultunk egyet a 40 percnyi autóútra lévő Braga nevű városkába. Tudtam, hogy szép kis hely, de nem számítottam egy ilyen kis ékszerdobozra a hegyek között. Szájtáltva sétáltunk a rengeteg turista között, akik Húsvét alkalmából elárasztották a városkát, de nem számított: olyan hangulatos, olyan csodaszép ez a kis település, hogy minden sarkon valami szép épület vagy ezer színben pompázó kert jött velünk szembe. Sajnos az egyik legfontosabb látnivalóhoz nem jutottunk el, 4km-re a várostól fekszik a Bom Jesus De Monte templom a csodaszép lépcsősorával, de egyszerűen hiába vártuk, nem jött a busz, autóval meg nem mertünk nekiindulni, mert olvastuk, hogy nagyon kevés a parkoló. Egyszer talán visszamegyünk oda is, és akkor biztosan nem hagyjuk ki. Bragában véletlenül találtunk egy kicsi éttermet, amivel óriási szerencsénk volt, az utánunk érkezőknek már várnia kellett az asztalra. Végre megkóstolhattuk a tipikus portugál bacalaot, ami egy halfajta, krumplival, spenóttal, répával tálalták, szénen sütve. Isteni volt! Csudijó kis kirándulás volt, ha arra jártok, mindképp menjetek el!</p>
<p style="text-align: justify;"><img class="imgnotext open-in-modal" alt="img_20190419_121405_edited.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/img_20190419_121405_edited.jpg" /></p>
<p style="text-align: justify;">Szombaton 22 fokos, szikrázó napsütéses időt jósoltak, tengerpartra mentünk hát: Costa Novára esett a választásunk, ami ismét egy telitalálat volt! A csíkosra festett, színes házikók elvarázsoltak, a hatalmas, fehér homokdűnék pedig olyan hangulatot adtak az óceánpartnak, hogy nem is akartunk hazajönni. Pablo kacagva rohant a homokban, beleszaladtunk a vízbe, annyira jó idő volt, hogy nem baj, hogy csurom vizes lett a nadrágunk. Mutatom a képeket, hiszen szavakkal leírni nem egyszerű feladat.</p>
<p style="text-align: justify;"><img class="imgnotext open-in-modal" alt="img_2991_edited.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/img_2991_edited.jpg" /></p>
<p style="text-align: justify;"><img class="imgnotext open-in-modal" alt="costanova.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/costanova.jpg" />Tripadvisor ajánlás alapján választottunk éttermet, ahol életem legfinomabb arroz caldoso-ját ettük: ez egy paella-féle, de nagyon szaftos, szinte levesszerű, tengeri herkentyűkkel felturbózott csodaétel. Dudára ettük magunkat, Pablot a szomszédos asztaloktól lefényképezték, ahogy cuppogta a kagylókat meg a homárlábat. Annyira jól eszik ez a kisember, annyira büszke vagyok rá!</p>
<p style="text-align: justify;"><img class="imgnotext open-in-modal" alt="img_2961_edited.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/img_2961_edited.jpg" /></p>
<p style="text-align: justify;">Az ebéd után sétáltunk, játszottunk, fantasztikusan kerek nap volt! Aznap éjjel Pablo átaludta az éjszakát, azt hiszem, sikerült lefárasztani. Oda kellene költöznünk, hihi. </p>
<p style="text-align: justify;"><br /><img class="imgnotext open-in-modal" alt="img_2943_edited.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/img_2943_edited.jpg" /></p>
<p style="text-align: justify;">Vasárnap, az utolsó napon vitoriai barátaink, Edu és Lili (ő is magyar lány, mint én) is megérkeztek Portoba, ők ott kezdték a Portugál körútjukat. Délelőtt mi hárman, Mikel, Pablo és én hajókirándultunk a Duoro folyón (mindenképpen nézzétek meg a várost ebből a szemszögből is, a hat híd alatt átnavigálni nagy élmény), és mire kikötöttünk, a barátaink is odaértek a Ribeirába. Együtt ebédeltünk és sétáltunk, aztán pedig ők folytatták a városnézést, mi meg fájó szívvel elbúcsúztunk Portótól, és visszamentünk a szállásra összepakolni, mert hétfőn hajnal 5-kor elindultunk hazafelé.</p>
<p style="text-align: justify;"><br /><img class="imgnotext open-in-modal" alt="img_20190421_125526_1_edited.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/img_20190421_125526_1_edited.jpg" /></p>
<p style="text-align: justify;">Pablo a visszaúton csak egy órát aludt, de elképesztően cuki volt, nem nyávogott, nem türelmetlenkedett. Játszott, evett, énekelt mint az odaúton, a pihenőkön pedig rohangált, mint egy kiscsikó. Rájöttünk, hogy a nyaraláskor nem kell hajnalok hajnalán indulnunk, simán bírni fogja az utat, és így legalább nem kell magunkat szívatni a nagyon korán keléssel. </p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Csodálatos kilenc nap volt, rengeteget tanultam, tanultunk Pabloról, de ezt majd egy másik bejegyzésben elmesélem. Porto egy fantasztikus város ( a híres portói bort sajnos a szoptatás miatt nem élvezhettem ki úgy, ahogyan megérdemelné, hihi), teli látnivalóval. Igen, rengeteg a turista, de nem zavaróan ám. A helyiek közvetlenek, segítőkészek, és mindig van egy mosolyuk Don Pablonak (ahogy a kis dilimet hívták). Az élet nem drága, 10 euróból olyat lehet enni, hogy csak na. </p>
<p style="text-align: justify;">Ha van lehetőségetek, menjetek el Portugáliába, eddig két részén voltam, mindkét helyre visszavágyom. Jövőre tervben van Faro és Albufeira, vagyis Dél-Portugália. Még nem biztos, de ha úgy alakul, örömmel megyünk újra szomszédolni. </p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fjustmom.blog.hu%2F2019%2F04%2F24%2Ftotyogoval_eszak-portugaliaban%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fjustmom.blog.hu%2F2019%2F04%2F24%2Ftotyogoval_eszak-portugaliaban%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fjustmom.blog.hu%2F2019%2F04%2F24%2Ftotyogoval_eszak-portugaliaban%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Totyogóval Észak-Portugáliában"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://justmom.blog.hu/2019/04/24/totyogoval_eszak-portugaliaban#comments"><img class="item_ctp" src="https://justmom.blog.hu/rss/image/post/id/14783538" border="0" /></a><br /></p>
0
https://justmom.blog.hu/media/image/img_2840.JPG
JustMom
https://justmom.blog.hu
https://m.blog.hu/ju/justmom/image/oporto.jpg
https://justmom.blog.hu/2019/04/10/gyerek_mellett_is_lehet
Gyerek mellett is lehet?
2019-04-10T11:35:50+02:00
2019-04-10T11:35:50+02:00
Evi Hernaez
https://blog.hu/user/1166827
<p>Nemcsak Facebookon, hanem Instagramon is fent vagyok evi.justmom.blog névvel (követtek már?, Hihi). Most dúl éppen az #anitiinsta háború, minden fontos influencer elmondta már a véleményét. No, én nem vagyok az, és senki nem kérdezte, hogy mit gondolok erről, ezért nem is fogom elmondani, hahaha. Csak ugye napok óta ez jön velem szembe folyamatosan, és azon agonizál mindenki, hogy mi az Instán megosztott tartalmak valóságtartalma, meg hogy kell-e mindig csak a szépet mutatni. <br /><br />És akkor ennyi mellédumálás után eljutok oda, amiről ez a bejegyzés szól: nagyon sok fitnesz anyuka nagyon nagy követőbázist csinált magának, és kedvelt #hashtagjuk, hogy #gyerekmellettislehet. Inspirálóak, szeretem a bejegyzéseiket, nyilván nem véletlenül követem őket. De ettől a #-től felmegy bennem a pumpa.<br />Gyerek mellett is lehet...<br /><img class="imgnotext open-in-modal" alt="img_20190302_114734_edited.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/img_20190302_114734_edited.jpg" /><br />Bárcsak ennyire egyszerű lenne, de komolyan! Akkor mindenhol bombatestű, kiegyensúlyozott, szuperboldog anyukák futkorásznának, és sehol nem lennének egyke gyerekek.<br /><br />Vannak azok a babák (én babák témában vagyok otthon, nagyobb gyerekről még nem tudok nyilatkozni), akik valóban olyanok, mint a nagykönyvben: esznek és alszanak, a kettő között pedig édesen elgügyögnek. Nem mondom, hogy soha nem sírnak, de könnyű velük, na. Már amennyire könnyű lehet az élet egy néhány hónapos csöppséggel.<br /><br />Vannak azok a babák, akik egyáltalán nem ilyen nyugodtak és egyszerűek. Ők vagy nagyon rossz alvók, vagy nagyon rossz evők, vagy hasfájósak hosszú hónapokon keresztül. <br /><br />És vannak a többemberes babák, akik mellett az anyukák óriási erőpróbának vannak kitéve. Nem rosszul neveltek ezek a gyerekek, nem elkényeztetett zsarnokok, hanem teljesen más igényű picik, akik mellett az élet egy kihívás. Létező fogalom, nem kell szemellenzősen rálegyinteni, hogy ugyanmár, ez ilyen ma kitalált hülyeség, mert valahogy el kellett nevezni a nagyigényű, neveletlen gyerkeket (irónia, oké? Én tudom, hogy milyen egy többemberes baba, olvastam róluk nagyon sokat, amikor még azt hittem, Pablo is ebbe a csoportba tartozik. Sajnos nagyon sokan nem veszik a fáradtságot, és csak okoskodva leminősítik őket úgy, ahogy az előző mondatomban írtam).<br /><br />Vannak különböző élethelyzetek, amik szintén baromira befolyásolják azt, hogy a friss szülők hogyan élik meg a gyereknevelés édes hullámvasútját: Pablo bölcsistársainak nagyrésze 4!!! fiatal, fitt, már nyugdíjas nagyszülőkkel rendelkezik, a spanyol társadalom abszolút arra van berendezkedve, hogy a nagymamák és nagypapák is aktívan részt vegyenek a picik nevelésében. Magyarországon nem ilyen fényes a helyzet, de ha csak hétvégén is be tud segíteni pár órát nagyi, már előrébb van anyuka.<br /><br />Szóval gyerekmellettislehet: nem a saját életemről akarok panaszkodni, főleg úgy nem, hogy én is edzek, futok, és 13kiló mínusznál tartok. De a cica rúgja meg, ne csináljunk már úgy, hogy ez ennyire fantörpikusan egyszerű! Nekem hónapokig nem volt segítségem, nincsenek nagyszülők, nincsenek rokonok, barátok is nagyon messze, vagy akik itt, azoknak nem esett le, hogy hogyan lehetett volna hatékonyabban tehermentesíteni engem akár 10 percre. Soha senki nem vitte el Pablot fél órára sétálni, mindent Mikelnek és nekem kellett megoldani. Persze, tudom, tudom, mi akartunk gyereket, ki, ha nem mi, a szülei legyenek vele. Na de na. 10perc sem volt. Soha. <br />Anya itt volt az első 5 hétben, de utána csak akkor volt magamra időm, amikor Mikel hazaért. És akkor, amikor végre itthon volt, akkor a fáradtságtól mindent tudtam csinálni, csak épp menő tornaszerkóban edzeni nem. <br />Mert mélységesen, borzasztóan, iszonyatosan hullafáradt voltam, tele kételyekkel, kétségbeesve, majdnem depressziósan. Hosszú hónapokon keresztül. Imádom a pici fiam, és egyetlen percet sem csinálnék másképp, de nagyon-nagyon kemény volt. </p>
<p><img class="imgnotext open-in-modal" alt="img_20190210_112935_edited.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/img_20190210_112935_edited.jpg" /><br /><br />Na de tényleg nem panaszkodni akartam, hiszen akármennyire remegtem is a fáradtságtól, nálam boldogabb embert nem találni a földön már 22 hónapja és 10 napja. <br /><br />De a saját példámból tudom, hogy nem, nem mindig lehet gyerek mellett! A többemberes babák anyukái sokszor a túlélésre játszanak, főzni nem tudnak, még meleg kávét inni sem, még a kétéves gyerek mellett sem! <br /><br />A szülés utáni depresszió sem úri mulatság ám, sajnos gyakoribb és komolyabb dolog, mint amilyennek a társadalom gondolja. Én nem voltam benne, csak annyit tudok a depresszióról, amit néhány éve egy nagyon közeli hozzátartozóm mellett átéltem. Engem is megviselt, pedig nem én voltam beteg. <br /><br />És ugye akkor az anyukatestről még nem is beszéltünk. Mindegy, hogy hány kiló ment fel vagy le, abból a testből igenis kijött egy gyerek, és olyan változásokon ment keresztül (a test, nem a gyerek), amikre senki nem készítette fel az újdonsült anyukákat. Én például teljesen máshogy láttam magam, mert a hormonok elvették az eszemet. Soha nem mondtam ezt még ki, de én nem láttam kövérnek magam. Jó, nem is voltam, de 15kilóval a versenysúlyom fölött lenni nekem ne mondja senki, hogy oké dolog. Nem azért kezdtem edzeni meg diétázni, mert rossz volt a saját bőrömben. Hanem azért, mert tudtam, hogy amikor elszáll a hormonkoktél hatása, és Pablo nagyobb lesz, na akkor finoman szólva sem fog jól esni, amit a tükörben látni fogok. De sokaknak ez nem egyértelmű, és ez teljesen normális így.</p>
<p><img class="imgnotext open-in-modal" alt="img_20190103_194838_edited_edited.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/img_20190103_194838_edited_edited.jpg" /><br /><br />Pablo bölcsis, napi 3-4 órát megy. Nem tudtam babakocsival futni, mikor pici volt, mert nem maradt meg benne. Nem tudok vele tornázni, mert rámmászik, és kettétörik a derekam. És nem, ezek nem kifogások! Tények. Az én gyerekem nem nézelődött el, amíg én edzettem. Ma sem teszi. Ezért akkor csinálom, amikor nincs itthon. Már amikor van rá lehetőségem az ezer itthoni dolog mellett. <br /><br />Igen, diétázni/ életmódot váltani talán könnyebben lehet, de nem mindenkinek van lehetősége a dobozolásra meg a csomagolásra. Van, aki bevásárolni sem tud éveken keresztül! <br /><br />A Insta fitnesz anyukák erre ugye azt nyomatják, hogy arra van időd, amire akarsz. De ez baromira nem így van egy nehezebb természetű baba mellett. Nekik sem minden rózsás, tudom én, meg az imidzs része ez a motiválós arcbamondás, de nem, ne csináljunk úgy, mintha minden fekete és fehér lenne. Nem kifogások, hanem élethelyzetek. Nem vagyunk egyformák, nem bírjuk el ugyanazt. <br /><br />Motiváló akar lenni, értem én, de nekem néha -amikor meghalni sem volt energiám a nemalvás miatt- fájt. És borzasztóan dühített ez a könnyedség. Nem irígységből, esküszöm. Hanem mert annyira fals, annyira igazságtalan. Nem minden gyerek egyforma, és amíg nem vagyunk egymás cipőjében, elképzelni sem tudjuk, hogy a másiknak milyen. Hónapokig szólogattam be szegény Ancsinak, hogy Emili alszik-e már a kiságyában. A legjobb barátnőmet szívattam, mert fogalmam sem volt arról, hogy ez hogyan is működik a valóságban. Én voltam a megmondós Insta- anyuka...(Imádlak, Ancsi, és köszönöm, hogy nem küldtél el a fenébe és hogy mellettem álltál, amikor én kerültem sorra.)</p>
<p><br />Gyerek mellett is lehet...igen, lehet. Van, aki meg tudja csinálni. És van, aki nem, hanem majd évek múlva lesz rá energiája és ideje. De ettől ő nem kevesebb. Csak neki nem az jutott, ami a gyerekkel edző anyukáknak.</p>
<div class="yj6qo"></div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fjustmom.blog.hu%2F2019%2F04%2F10%2Fgyerek_mellett_is_lehet%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fjustmom.blog.hu%2F2019%2F04%2F10%2Fgyerek_mellett_is_lehet%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fjustmom.blog.hu%2F2019%2F04%2F10%2Fgyerek_mellett_is_lehet%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Gyerek mellett is lehet?"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://justmom.blog.hu/2019/04/10/gyerek_mellett_is_lehet#comments"><img class="item_ctp" src="https://justmom.blog.hu/rss/image/post/id/14753025" border="0" /></a><br /></p>
0
JustMom
https://justmom.blog.hu
https://m.blog.hu/ju/justmom/image/img_20190302_114734_edited.jpg
https://justmom.blog.hu/2019/04/09/egyszerubb_gyermekkor_a_mi_utunk
Egyszerűbb gyermekkor, a mi utunk
2019-04-09T16:38:13+02:00
2019-04-09T16:38:13+02:00
Evi Hernaez
https://blog.hu/user/1166827
<p style="text-align: justify;">Az írásaimból már megtudhattátok (meg ugye sokan személyesen is ismertek), hogy igyekszem nagyon tudatosan nevelni Pablot. Nemcsak az ösztöneimre hagyatkozom, hanem gyűjtöm a releváns információkatt, ami alapján a nevelést csinálom. Nekem nem elég, hogy "a védőnő azt mondta", vagy hogy "anyáink is így csinálták". A világ állandó változásban van, minden rohamtempóban fejlődik, újabb és újabb kutatások születnek, melyek utat mutathatnak a gyermeknevelésben (is). Ami 5 éve még bevett szokás volt, az ma már lehet, hogy bizonyítottan káros. Ami régen működött, a mai digitális életben lehet, hogy nem állja meg a helyét. Ezzel a ténnyel nehezen lehet vitatkozni.</p>
<p style="text-align: justify;"><br />Csak egy apró példát mondok (szoptató anyukák figyelem!): tévhit, hogy a szoptatás alatt nem lehet semmit sem szedni. Van egy gyűjtőoldal, a <a href="http://www.e-lactancia.org/" target="_blank" rel="noopener noreferrer" data-saferedirecturl="https://www.google.com/url?q=http://www.e-lactancia.org&source=gmail&ust=1554903298365000&usg=AFQjCNFyinl0zF4HtIzq8kl0MTXZpOjyOA">www.e-lactancia.org</a>, ha beírod a gyógyszer nevét vagy a hatóanyagot, akkor megtudhatod, hogy kockázatos-e a szoptatás alatt, vagy nyugodtan lehet bevenni belőle, mert nincs hatással az anyatejre. Néhány napja publikálták, hogy a Nolotil a magas kockázatú gyógyszerek közé lett sorolva, holott eddig zöld jelzést kapott. Bennem megállt az ütő, mert a fogimplantátumaim berakásakor (fél éve) napokig Nolotilon éltem. Sajnos már semmit sem lehet tenni, nagyon remélem, hogy Pablora semmilyen negatív hatással nem volt.<br />Látjátok, erre értem, hogy mennyire minden változik.</p>
<p style="text-align: justify;"><img class="imgnotext open-in-modal" alt="img_20190402_112822_edited.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/img_20190402_112822_edited.jpg" /><br /><br />No de hogy visszakanyarodjak: tudatos vagyok, olvasok, tanulok, igyekszem a legújabb ajánlások szerint eljárni.<br /><a href="https://www.libri.hu/konyv/kim_john_payne.egyszerubb-gyermekkor.html" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><strong><em>Kim John Payne Egyszerűbb gyermekkor</em> </strong></a>című könyvét még Ancsi küldte nekem, amikor Pablo néhány hónapos volt. Alapmű! Vagyis az, ha szülőként az a célotok, hogy a gyerekeitek ne legyenek túlstimulálva, a megfelelő tárgyi környezet vegye körül őket, és ezáltal olyan gyermekkoruk legyen, ami a leghatékonyabban támogatja a fejlődésüket.<br />Jobbnál jobb ötleteket ad az otthon megreformálására, az együtt töltött idő maximális kiélvezésére, a túlzások leredukálására. Az egyszerűséget hirdeti: nem kell 500 játék és 10 féle különóra,nem baj, ha néha unatkozik a kicsi.</p>
<p style="text-align: justify;"><img class="imgnotext open-in-modal" alt="img_20190404_175623_1_edited.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/img_20190404_175623_1_edited.jpg" /><br /><br />Imádom a könyv minden egyes sorát, és amikor szembejött velem az ezen alapuló <a href="https://oktatas.kivulbelulboldogsag.hu/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">online tanfolyam</a>, nagyon megörültem. <a href="https://www.facebook.com/szimplan/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Faragó Áginak</a> hívják az oktatót, a könyv írójának saját tanfolyamán szerezte meg az Egyszerűbb életkor tanácsadó képesítést. 7 héten keresztül egy Facebookos szülőcsoportban kapunk heti anyagokat, videókat, feladatokat. Keddenként egyórás élő konzultáció van egy olyan platformon, ahol a csoport minden tagja jelen van. Beszélgetünk, tapasztalatot cserélünk, Ági pedig nagyon sok hasznos információval lát el bennünket. Alapvetően a könyvet vesszük át fejezetről fejezetre, de nem feltétlenül kell a tanfolyamhoz a könyv elolvasása.</p>
<p style="text-align: justify;"><img class="imgnotext open-in-modal" alt="img_20190404_164459_1_edited.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/img_20190404_164459_1_edited.jpg" /></p>
<p style="text-align: justify;">Nagyon hasznosak találom! Mert az egy dolog, hogy anno, hónapokkal ezelőtt elolvastam és kijegyzeteltem a könyvet, de a tanfolyammal igazi gyakorlati segítséget kapok. Van egy nagyon jó technika például a "hisztik" (még mindig utálom ezt a szót) kezelésére. A múlthéten kedden, pont az online találkozó előtt Pablo borzasztóan ébredt a délutáni alvásból: csapkodott, ütötte a falat, visított, és egyszerűen nem tudtam kizökkenteni. Elkezdtem magamban a gyakorlatot csinálni, amit Ági tanított egy héttel hamarabb, és csodák csodájára ép ésszel és nyugodtan ki tudtam várni, amíg Pablo magához tért. Utána megpuszilgattuk egymást, meguzsiztunk, és kenyérre lehetett kenni egész délután. Engem is. Mert nem voltam síkideg a kiborulásától.<br /><br />Múlthéten rendszerezni és szelektálni tanultunk, ma pedig a ritmusról és a családi szokásokról fogunk beszélgetni.<br /><br />Nagyon ajánlom minden gyermekes családnak, rengeteget segít abban, hogy ne zsúfoljuk tele a gyerekeink életét. Hogy megélhessék a gyermekkorukat.<br /><br />Ha vége a tanfolyamnak, megírom összefoglalva a tanultakat. Addig is, olvassátok el a könyvet, megéri!</p>
<p style="text-align: justify;"><img class="imgnotext open-in-modal" alt="img_20190408_173929_1_edited.jpg" src="https://m.blog.hu/ju/justmom/image/img_20190408_173929_1_edited.jpg" /></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fjustmom.blog.hu%2F2019%2F04%2F09%2Fegyszerubb_gyermekkor_a_mi_utunk%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fjustmom.blog.hu%2F2019%2F04%2F09%2Fegyszerubb_gyermekkor_a_mi_utunk%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fjustmom.blog.hu%2F2019%2F04%2F09%2Fegyszerubb_gyermekkor_a_mi_utunk%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Egyszerűbb gyermekkor, a mi utunk"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://justmom.blog.hu/2019/04/09/egyszerubb_gyermekkor_a_mi_utunk#comments"><img class="item_ctp" src="https://justmom.blog.hu/rss/image/post/id/14751337" border="0" /></a><br /></p>
0
https://justmom.blog.hu/media/image/img_20190408_173929_1_edited.jpg
JustMom
https://justmom.blog.hu
https://m.blog.hu/ju/justmom/image/img_20190402_112822_edited.jpg