JustMom

Anya vagyok. Otthon vagyok.

2020. már 27.

Túl leszünk rajta!

írta: Evi Hernaez
Túl leszünk rajta!

Karantén, nemtudomhanyadik nap. Már nem számolom. Nem azért, mert bele vagyok betegedve, hanem egyszerűen csak semmi értelme. Nem mindegy, hány napja nem élhetjük a normális életünket? Nem mindegy, mennyi ideje vagyunk bezárva? Nem tudjuk pontosan, hogy mikor lesz vége.

De vége lesz.

És hogy mitől vagyok olyan biztos benne? Mert a mai öt perces kutyasétáltatás közben megvilágosodtam: két és fél évig az tartotta bennem a lelket, hogy egyszer úgyis újra aludni fogok. Hogy egyszer végetér a szenvedés, a módszeres kínzás. Hogy egyszer eltűnnek a fekete karikák a szemem alól, megszűnik a tompa fejfájás, elillan a fülzúgás, és nem fogok random szédülgetni. És tudjátok mit? Túl vagyunk rajta. Szinte észrevétlenül. De "hála" ennek a ...

Tovább Szólj hozzá

2020. már 10.

Koronavírus Észak- Spanyolországban - 1. nap iskola nélkül

írta: Evi Hernaez
Koronavírus Észak- Spanyolországban - 1. nap iskola nélkül

Közel 5000-en olvasták el néhány óra alatt az tegnap esti helyzetjelentésemet. Mivel ekkora az érdeklődés, nagy a felelősség is rajtam, és az első, tulajdonképpen még sokkban írt bejegyzésem után kötelességemnek érzem, hogy tudósítsak a jelenlegi, valódi helyzetről.

Nincs pánik. Ettől függetlenül viszont nem tudom azt mondani, hogy mindenki teljesen nyugodt.

ad-1238795_1280.jpg

Nem tudom könnyű szívvel azt javasolni, hogy nyugodtan induljatok neki a már lefoglalt dél-spanyolországi nyaralásaitoknak , hiszen az Olaszországban ragadtak most nagyon nagy bajban vannak: az Utazómajom utazási portálon jönnek a frissebbnél frissebb bejelentkezések, melyek szerint a Konzulátus nem segít a hazajutásban, viszont Szicíliáról például már minden fapados ...

Tovább Szólj hozzá

2020. már 09.

Koronavírus Észak- Spanyolországban

írta: Evi Hernaez
Koronavírus Észak- Spanyolországban

Bezárták az iskolákat

Egészen máig én is azok csoportjába tartoztam, akik szerint túl van tolva az egész koronavírus- hisztéria. Soha nem vitattam, hogy ez egy komoly betegség, és nem gondolom, hogy az, hogy leginkább idősek halnak bele, elhanyagolhatóvá teszi. Lehet, hogy mi, harmincnéhány évesek és a két és fél éves fiunk nem tartozunk a veszélyeztetett kategóriába, de vannak idős hozzátartozóink, és úgy általában: egy nyolcvanéves élete ugyanolyan fontos, mint egy húszévese, nem?

virus-4898571_1280.jpg

Nem emiatt voltam tehát ilyen "felelőtlenül" (?) komolytalan. Egyszerűen csak úgy éreztem, hogy túlzás a nagybevásárlás, túlzás szájmaszkért százezer forintot kiadni (ismerek olyat, aki vett). Nem mentem spájzot feltölteni, hiszen egyrészt fogalmam sincsen, hogyan kell ...

Tovább Szólj hozzá

2020. feb 03.

Kötődve nevelés

írta: Evi Hernaez
Kötődve nevelés

A blog az én naplóm, és bár sokkal kevesebbszer írok bele, mint amennyiszer igazán szeretnék, de jó az a biztonságos tudat, hogy évek múlva, ha majd egyszer visszaolvasom, meleg szívvel emlékezhetek azokra a dolgokra, amiket érdemesnek és/vagy fontosnak tartottam lejegyezni ide. Szeretem visszaolvasni a saját írásaimat, mert segítenek, hogy ne felejtsek. Hogy emlékezzek az anyává válás nehéz hónapjaira, a bizonytalanságokra, az útkeresésekre. Hogy megerősítsenek abban, hogy igenis jól csinálom.

kotodo_neveles_edited.jpg

Kettő éve ilyenkor még csak 7 hónapja voltam anya, dúlt a háború a spanyol sógornőm és köztem. Vagyis részemről nem volt háború, mert egész egyszerűen elzárkóztam attól, hogy bármilyen formában részt vegyen az életünkben, hiszen ...

Tovább Szólj hozzá

2020. jan 13.

Magyar-e a fiam azért, mert én az vagyok?

írta: Evi Hernaez
Magyar-e a fiam azért, mert én az vagyok?

Olyan sokminden kavarog bennem így, a sohavégetnemérő spanyol karácsony után. Már eltelt egy hét, de még mindig emésztem ezt a közel egy hónapos időszakot, pedig összességében sokkal jobban sikerült, mint azt vártam.  Viszont annyi kérdés merült fel bennem idén, hogy nem tudom, megtalálom-e rájuk a választ valaha.

Igyekszem olyan gyermekkort biztosítani a kisfiamnak, amire egyszer majd meleg szívvel gondolhat vissza. Az otthon illataira, anya konyhájának ízeire, az ágyacskája puhaságára, az összebújós olvasásokra apával, a nagy kacagásokra, a sétákra, a kirándulásokra, a szeretetre és az összetartozásra. És természetesen az ünnepekre: a családi körben megült születésnapokra, a  iskolai rendezvényekre és az elmaradhatatlan ...

Tovább Szólj hozzá

2019. dec 19.

A szopizás vége

írta: Evi Hernaez
A szopizás vége

Sokadik nekifutásra írom ezt a bejegyzést. Nem találtam a hangomat, nem tudtam, mit meséljek el, vagy hogy elmeséljem-e egyáltalán... Aztán kaptam egy levelet egy nagyon régi ismerősömtől, amin először megdöbbentem, majd felháborodtam, végül pedig lenyugodva beláttam: a blogommal vállaltam, hogy beengedem a külvilágot az életembe. Így hát elmesélem ezt a nehéz szakaszt is belőle, mert talán segít. Nem magamutogatásból, habár ennél személyesebb írásom talán soha nem lesz. Hanem azért, amiért eddig is írogattam az anyaság témakörében: talán valahol, valakinek segíteni fog. Talán magára ismer, talán erőt ad neki, vagy talán éppen ennek hatására dönt úgy, hogy márpedig ő ebből nem kér (azért őszintén szólva remélem, ilyen nem ...

Tovább Szólj hozzá

2019. nov 25.

Kisfiúk, festett körmök, játékkonyhák és babakocsik

írta: Evi Hernaez
Kisfiúk, festett körmök, játékkonyhák és babakocsik

Avagy hogyan botránkoztasd meg a maradi családot

Mindjárt Karácsony! 

Hektikus viszonyom van nekem ezzel a csodálatos ünneppel: hol utáltam, hol imádtam eddigi életem során. Mióta Pablo velünk van, azóta izgalommal várom, de vannak részei, amiket legszívesebben átugranék. Bárcsak lehetne...

Az egyik ilyen az Mikel munkabeosztása: kereskedelmben dolgozik, az év legforgalmasabb időszaka a Black Friday és a Három Királyok közötti másfél hónap. Nálunk, Spanyolországban december 26-án nem ér véget a karácsony, akkor kezdődik csak az igazi őrület- az ajándékot a legtöbb családban Gáspár, Menyhért és Boldizsár hozza január 5-én éjjel. Véget-nem-érő-karácsony, higgyétek el, a jóból is megárthat a sok. A spanyol családunkkal alapvetően jó a viszonyunk (bár én vagyok a bolond ...

Tovább Szólj hozzá

2019. nov 08.

Fogorvosnál egy kétévessel

írta: Evi Hernaez
Fogorvosnál egy kétévessel

Hűséges olvasóim már tudják, hogy anyaként az abszolút és teljes példamutatásban hiszek. Meg vagyok győződve róla, hogy nem elég, ha csak szavakkal fejezzük ki az elvárt dolgokat a gyerekeinknek. Ha mi szülőként épp az ellenkezőjét csináljuk, az égvilágon semmi értelme nincsen annak, amit mondunk. Ez az állítás mindenre igaz, a helyes táplálkozástól a képernyőzésen keresztül az emberi kapcsolatainkig minden- minden minta a gyermekeinknek. Ha mi állandóan telefont nyomkodunk, hogyan várjuk el tőlük, hogy ne érdekelje őket? Ha mi nem eszünk gyümölcsöt, ők hogyan fogják azt alapvető élelmiszerként kezelni és fogyasztani? A sor végtelen, nem is folytatom. Azt hiszem, ez a szülőség egyik alapköve. Amivel sajnos sokan egyáltalán ...

Tovább Szólj hozzá

2019. okt 02.

Oviba szoktatás Baszkföldön

írta: Evi Hernaez
Oviba szoktatás Baszkföldön

A szeptember egy szempillantás alatt elrohant. Annyi új dolgot tartogatott nekünk, hogy csak kapkodtam a fejem: új ovi, új barátok, új tanítónénik, új szokások, új munka, új tervek, új kirándulások, és még egy évvel idősebb is lettem!

Nem volt könnyű hónap, de olyan sokminden történt, hogy nem volt időm átadni magam a nehezebb pillanatoknak, amikből azért volt néhány, főleg az elején: az ovis beszoktatás nem ment annyira simán, mint ahogyan azt vártam. Azt azért elárulom, hogy gyorsan happyend lett a vége, de volt néhány kemény óránk.

Miután szeptemberben minden egyes csatornán a bölcsi- ovi- és sulikezdés folyt, ígérem, csak most az egyszer elmesélem, hogy nálunk, Spanyolországban hogyan szokott be a kisfiam az oviba. Jövőre ...

Tovább Szólj hozzá

2019. sze 19.

Szeptember, az új kezdetek hónapja

írta: Evi Hernaez
Szeptember, az új kezdetek hónapja

Imádom az őszt, a legkedvesebb hónapom a szeptember már kislány korom óta. Talán azért, mert most lesz a szülinapom, talán azért, mert mindig szerettem az iskolakezdés nyugodt, nyári gondtalanság utáni lomha lassúságát. Nem tudom pontosan, de felnőttként is rajongok ezért a meleg színekkel és újrakezdésekkel teli hónapért.

Hosszú, nagyon tartalmas, de kiegyensúlyozott nyár van mögöttünk. Pablo szülihónapjával kezdtük, majd jött a júniusi országjáró nyaralás, ahol annyira csodásan éreztük magunkat! Júliusban Pabloval hazalátogattunk, az augusztus pedig nyugodtan, komótosan telt el a szép udvarunkon házi jégkrémet eszegetve. Voltunk sokfelé kirándulni, strandoltunk is néhányszor, de nem vittük túlzásba az ingereket: rengeteget ...

Tovább Szólj hozzá