JustMom

Anya vagyok. Otthon vagyok.

2019. már 19.

Pablo ha escrito una carta a su Papi

írta: Evi Hernaez
Pablo ha escrito una carta a su Papi

Hola Papa, soy Pablo. Hoy es un día especial, y le he pedido a mamá que me ayuda decirte lo mucho que te quiero. Ella lo publica en su blog, porqué sabe que  intentas leerlo cada vez que pone algo y le da pena que no entiendes todo.
Pero hoy quiere que lo puedas leer porqué quiero agradecerte muchas cosas.
img_20190319_045347_201.jpg
Eres el mejor papá del mundo porque me haces reír con tus caras tontas cuando estoy agobiado por algo que aún no sé identificar.

Eres el mejor papá del mundo porque me coges en brazos cada vez que te pido aunque ya peso 18 kilos y te duele la espalda.
Me encanta abrazarte.


Eres el mejor papá del mundo porque me regalas cosas de frikis. El martillo de Thor ha sido un puntazo!

Eres el mejor papá del mundo porque me enseñaste cantar la canción de Bamaaaan, Bamaaaan, Bamaaaan ...

Tovább Szólj hozzá

2019. már 13.

Megloptak

írta: Evi Hernaez
Megloptak

Tegnap óta bánt valami, újra és újra befürkészi magát a gondolataim közé. Nagyon ramatyul érzem magam miatta, és talán segít, ha kiírom, már amennyire a helyzet engedi.

Történt valami, ami mérhetetlenül feldühített, és a legrosszabb az egészben, hogy mivel nincs konkrét bizonyítékom, csak egyértelmű jelek (ami sajnos nem ugyanaz), ezért még csak el sem tudom mesélni Nektek normálisan, hogy mi kavart fel ennyire.

...

Tovább Szólj hozzá

2019. már 03.

Anyatest Projekt- to be continued!

írta: Evi Hernaez
Anyatest Projekt- to be continued!

Január 29-én kiabáltam világgá, hogy elkezdem az Anyatest Projekt négy hetes Hasizom programját.
Ma reggelt kaptam észbe, hogy március van, vagyis letelt a négy hét! Gyorsan csináltam is néhány képet, aztán elmentem futni, most pedig, amíg Pablo alszik, elmesélem Nektek a tapasztalataimat.

A kezdéshez írt bejegyzésben elmeséltem, hogy miért is csinálom én ezt az egész "életmódváltást". Azért tettem zárójelbe, mert az én esetemben nem igazi változásról van szó az étkezés terén: arra már nagyon régóta odafigyelek, január óta inkább a mennyiségen igyekeztem csökkenteni. Rengeteg fehérjét eszem, lassan felszívódó szénhidrátokkal. Fehér és vörös hús, hal, natúr joghurt, zsírszegény túró gyümölccsel, zöldségek, quinoa, ...

Tovább Szólj hozzá

2019. már 01.

Mesterségem címere

írta: Evi Hernaez
Mesterségem címere

Annyira beindult az élet a csodaszép idővel, ami nálunk mostanában van, hogy a blogba nem is nagyon írtam értelmes bejegyzést. A délelőttjeim vagy munkával, vagy sporttal telnek, napközben hulla vagyok, és írás helyett inkább alszom Pabloval, ha már éjszaka nem hagy, délutánonként pedig kint vagyunk a levegőn, ahol úgy elfáradunk mindketten, hogy vacsi után én is gyakran bealszok anélkül, hogy egy betűt is írtam volna.

Na de most van kedvem, a kis indiánom itt szuszog rajtam, úgyhogy arra gondoltam, elmesélem, mivel is foglalkozom én.

Sokan ismertek innen-onnan, Szeghalomról, Szegedről, a középiskolából, az egyetemről, a különböző munkahelyekről, de a legtöbben szerintem nem tudjátok, hogy tanár vagyok.

Na de kezdem az elejéről. ...

Tovább Szólj hozzá

2019. feb 21.

A "rémes" kétéves

írta: Evi Hernaez
A "rémes" kétéves

Pablo elmúlt húsz hónapos, rohamléptekkel közeleg a második szülinapja. Alig várom, pont akkor jönnek Adriék látogatóba, csudiszép hétvége lesz. Azon nevettünk beszélgetés közben, hogy majd a két kis zabagépünk versenyt eszik a bulin. Lehet, hogy két tortát kellene csinálni, hihi.

Elmúlt tehát húsz hónapos, és rengeteget változott az elmúlt hetekben. Valahogy olyan nagyfiú lett! Azt mondják az okosok, hogy a kétéves kor körüli időszak nagyon nehéz, mert a picik hirtelen rádöbbennek, hogy mi a "nem" jelentése, és előszeretettel el is kezdik gyakorolni a használatát. Feszegetik a határaikat, mert rájönnek, hogy van akaratuk, viszont a végrehajtással még akad némi probléma, ami néha bizony földön fetrengős kiborulásokat ...

Tovább Szólj hozzá

2019. feb 15.

Így randizunk mi

írta: Evi Hernaez
Így randizunk mi

Na, Valentin nap margójára elmesélem, hogy hogyan oldjuk meg mi, nulla segítséggel azt, hogy ne csak Anya és Apa legyünk, hanem Mikel és Évi is. A Pöttyöslabdára írtam egy cikket, abban szépen, választékosan fogalmazva leírom a nagy világmegváltó tippjeimet (majd posztolom, ha megjelent), de egy blogbejegyzés az más. Itt süketelhetek kedvemre, hihi.

Na szóval: ugye nincs bébiszitter, pedig milyen okosan elterveztem én Pablo születése előtt, hogy majd lesz, mi meg szépen eljárunk heti egyszer vacsorázni, kettesben, mint a baba előtt. Ez a csodás, csöppet sem önző elképzelésem akkor dőlt dugába, amikor a kórházban a karjaimban tartottam az én pici csodámat. Hogy én ezt az ártatlan kis emberkét másra hagyjam? Hogy az én kis védtelen ...

Tovább Szólj hozzá

2019. feb 12.

Pablo története

írta: Evi Hernaez
Pablo története

A Pöttyöslabda online családi magazinba készült ez az cikk. 

Itt is szerettem volna elmesélni a történetünket, de hosszas gondolkodás után úgy döntöttem, csupán a linket teszem be, hogy ne vesszen el ez a kegyetlenül őszinte írásom. Benne van minden. A közel öt év szenvedés, az óriási hullámvölgy, aztán pedig a boldogság. Ennél többet nem tudok és nem is akarok beszélni róla. Elmúlt, túléltük, tanultunk belőle. Én sokkal erősebb lettem, Pablo pedig bearanyozza az életünket.

Nagyon sok erőt küldök minden hasonló helyzetben lévő párnak. Túllesztek rajta. 

Ide kattintva olvashatjátok. 

lombik.jpg

 

Tovább Szólj hozzá

2019. feb 11.

Heti összefoglaló, avagy mégiscsak lett énidő

írta: Evi Hernaez
Heti összefoglaló, avagy mégiscsak lett énidő

A múlthét nem úgy indult, ahogyan szerettem volna. Ebben a bejegyzésben írtam, hogy Pablo beteg volt, nem vittem bölcsibe, ergo nem volt időm magamra. Nehezek az ilyen hetek, de tanulok is belőlük: amikor van lehetőség, ki kell használni. Bármire, esetemben a sportra:)
Csütörtökön a tanítványom lemondta a dupla angol órát (tényleg, a munkámról nem is meséltem még, na majd nemsokára), így újraterveztem: Pablot már futószerkóban vittem bölcsibe, gyorsan hazahoztam Marvelt, és indultam is. Baromi jól esett, nagyot futottam (magamhoz képest),új útvonalon. 7,5km-nél pont a házunk mellett jártam, azt mondtam, oké, elég lesz, még ezer dolgom van. Ezt másnap már bántam, mert a pénteki futásom nyögvenyelős 5,5km lett, többet kellett volna akkor ...

Tovább Szólj hozzá

2019. feb 08.

Miért kell a csoki?!

írta: Evi Hernaez
Miért kell a csoki?!

Ezzel a bejegyzésemmel lehet, hogy nem leszek népszerű, mert többféle értelmezési lehetősége is létezik, mégis úgy érzem, le kell írnom, mert annyira meg vagyok döbbenve, hogy egyszerűen nem tudom a helyére tenni a dolgokat. Az írás szokott ebben segíteni, talán most is működni fog.
Utálom, ha beleszólnak, hogy hogyan nevelem Pablot, és igyekszem én is távol maradni az okoskodástól. Bármennyire nehezemre is esik, minden erőmmel azon vagyok, hogy ne bíráljak másokat, hogy elfogadjam az eltérő nevelési stílusokat, hiszen én is ezt várom el másoktól velem szemben. Most viszont nem tudom befogni a számat, mert mélységesen felháborított, amit ma láttam.

...

Tovább Szólj hozzá

2019. feb 06.

Amikor nincs énidő

írta: Evi Hernaez
Amikor nincs énidő

Óriási közhely, hogy amikor anya leszel, minden megváltozik. Viszont pont attól közhely, hogy nagyon nagy igazság rejtőzik mögötte. Mint minden anyucin, rajtam is sokat formált az anyaság. Teljesen átrendeződött az értékrendem, más dolgok lettek fontosak, ám ami talán a legjobban meglepett az az, hogy mennyivel megengedőbb és megértőbb lettem saját magammal szemben.

Futás, torna, tanítás, írás. Ezek töltik ki az énidőmet, azt a napi három- négy órát, amikor Pablo a bölcsiben bulizik.

img_20190205_115129_1_edited.jpg

...

Tovább Szólj hozzá