JustMom

Anya vagyok. Otthon vagyok.

Gyerek mellett is lehet?

2019. április 10. 11:35 - Evi Hernaez

Nemcsak Facebookon, hanem Instagramon is fent vagyok evi.justmom.blog névvel (követtek már?, Hihi). Most dúl éppen az #anitiinsta háború, minden fontos influencer elmondta már a véleményét. No, én nem vagyok az, és senki nem kérdezte, hogy mit gondolok erről, ezért nem is fogom elmondani, hahaha. Csak ugye napok óta ez jön velem szembe folyamatosan, és azon agonizál mindenki, hogy mi az Instán megosztott tartalmak valóságtartalma, meg hogy kell-e mindig csak a szépet mutatni.

És akkor ennyi mellédumálás után eljutok oda, amiről ez a bejegyzés szól: nagyon sok fitnesz anyuka nagyon nagy követőbázist csinált magának, és kedvelt #hashtagjuk, hogy #gyerekmellettislehet. Inspirálóak, szeretem a bejegyzéseiket, nyilván nem véletlenül követem őket. De ettől a #-től felmegy bennem a pumpa.
Gyerek mellett is lehet...
img_20190302_114734_edited.jpg
Bárcsak ennyire egyszerű lenne, de komolyan! Akkor mindenhol bombatestű, kiegyensúlyozott, szuperboldog anyukák futkorásznának, és sehol nem lennének egyke gyerekek.

Vannak azok a babák (én babák témában vagyok otthon, nagyobb gyerekről még nem tudok nyilatkozni), akik valóban olyanok, mint a nagykönyvben: esznek és alszanak, a kettő között pedig édesen elgügyögnek. Nem mondom, hogy soha nem sírnak, de könnyű velük, na. Már amennyire könnyű lehet az élet egy néhány hónapos csöppséggel.

Vannak azok a babák, akik egyáltalán nem ilyen nyugodtak és egyszerűek. Ők vagy nagyon rossz alvók, vagy nagyon rossz evők, vagy hasfájósak hosszú hónapokon keresztül.

És vannak a többemberes babák, akik mellett az anyukák óriási erőpróbának vannak kitéve. Nem rosszul neveltek ezek a gyerekek, nem elkényeztetett zsarnokok, hanem teljesen más igényű picik, akik mellett az élet egy kihívás. Létező fogalom, nem kell szemellenzősen rálegyinteni, hogy ugyanmár, ez ilyen ma kitalált hülyeség, mert valahogy el kellett nevezni a nagyigényű, neveletlen gyerkeket (irónia, oké? Én tudom, hogy milyen egy többemberes baba, olvastam róluk nagyon sokat, amikor még azt hittem, Pablo is ebbe a csoportba tartozik. Sajnos nagyon sokan nem veszik a fáradtságot, és csak okoskodva leminősítik őket úgy, ahogy az előző mondatomban írtam).

Vannak különböző élethelyzetek, amik szintén baromira befolyásolják azt, hogy a friss szülők hogyan élik meg a gyereknevelés édes hullámvasútját: Pablo bölcsistársainak nagyrésze 4!!! fiatal, fitt, már nyugdíjas nagyszülőkkel rendelkezik, a spanyol társadalom abszolút arra van berendezkedve, hogy a nagymamák és nagypapák is aktívan részt vegyenek a picik nevelésében. Magyarországon nem ilyen fényes a helyzet, de ha csak hétvégén is be tud segíteni pár órát nagyi, már előrébb van anyuka.

Szóval gyerekmellettislehet: nem a saját életemről akarok panaszkodni, főleg úgy nem, hogy én is edzek, futok, és 13kiló mínusznál tartok. De a cica rúgja meg, ne csináljunk már úgy, hogy ez ennyire fantörpikusan egyszerű! Nekem hónapokig nem volt segítségem, nincsenek nagyszülők, nincsenek rokonok, barátok is nagyon messze, vagy akik itt, azoknak nem esett le, hogy hogyan lehetett volna hatékonyabban tehermentesíteni engem akár 10 percre. Soha senki nem vitte el Pablot fél órára sétálni, mindent Mikelnek és nekem kellett megoldani. Persze, tudom, tudom, mi akartunk gyereket, ki, ha nem mi, a szülei legyenek vele. Na de na. 10perc sem volt. Soha.
Anya itt volt az első 5 hétben, de utána csak akkor volt magamra időm, amikor Mikel hazaért. És akkor, amikor végre itthon volt, akkor a fáradtságtól mindent tudtam csinálni, csak épp menő tornaszerkóban edzeni nem.
Mert mélységesen, borzasztóan, iszonyatosan hullafáradt voltam, tele kételyekkel, kétségbeesve, majdnem depressziósan. Hosszú hónapokon keresztül. Imádom a pici fiam, és egyetlen percet sem csinálnék másképp, de nagyon-nagyon kemény volt. 

img_20190210_112935_edited.jpg

Na de tényleg nem panaszkodni akartam, hiszen akármennyire remegtem is a fáradtságtól, nálam boldogabb embert nem találni a földön már 22 hónapja és 10 napja.

De a saját példámból tudom, hogy nem, nem mindig lehet gyerek mellett! A többemberes babák anyukái sokszor a túlélésre játszanak, főzni nem tudnak, még meleg kávét inni sem, még a kétéves gyerek mellett sem!

A szülés utáni depresszió sem úri mulatság ám, sajnos gyakoribb és komolyabb dolog, mint amilyennek a társadalom gondolja. Én nem voltam benne, csak annyit tudok a depresszióról, amit néhány éve egy nagyon közeli hozzátartozóm mellett átéltem. Engem is megviselt, pedig nem én voltam beteg.

És ugye akkor az anyukatestről még nem is beszéltünk. Mindegy, hogy hány kiló ment fel vagy le, abból a testből igenis kijött egy gyerek, és olyan változásokon ment keresztül (a test, nem a gyerek), amikre senki nem készítette fel az újdonsült anyukákat. Én például teljesen máshogy láttam magam, mert a hormonok elvették az eszemet. Soha nem mondtam ezt még ki, de én nem láttam kövérnek magam. Jó, nem is voltam, de 15kilóval a versenysúlyom fölött lenni nekem ne mondja senki, hogy oké dolog. Nem azért kezdtem edzeni meg diétázni, mert rossz volt a saját bőrömben. Hanem azért, mert tudtam, hogy amikor elszáll a hormonkoktél hatása, és Pablo nagyobb lesz, na akkor finoman szólva sem fog jól esni, amit a tükörben látni fogok. De sokaknak ez nem egyértelmű, és ez teljesen normális így.

img_20190103_194838_edited_edited.jpg

Pablo bölcsis, napi 3-4 órát megy. Nem tudtam babakocsival futni, mikor pici volt, mert nem maradt meg benne. Nem tudok vele tornázni, mert rámmászik, és kettétörik a derekam. És nem, ezek nem kifogások! Tények. Az én gyerekem nem nézelődött el, amíg én edzettem. Ma sem teszi. Ezért akkor csinálom, amikor nincs itthon. Már amikor van rá lehetőségem az ezer itthoni dolog mellett.

Igen, diétázni/ életmódot váltani talán könnyebben lehet, de nem mindenkinek van lehetősége a dobozolásra meg a csomagolásra. Van, aki bevásárolni sem tud éveken keresztül!

A Insta fitnesz anyukák erre ugye azt nyomatják, hogy arra van időd, amire akarsz. De ez baromira nem így van egy nehezebb természetű baba mellett.  Nekik sem minden rózsás, tudom én, meg az imidzs része ez a motiválós arcbamondás, de nem, ne csináljunk úgy, mintha minden fekete és fehér lenne. Nem kifogások, hanem élethelyzetek. Nem vagyunk egyformák, nem bírjuk el ugyanazt.

Motiváló akar lenni, értem én, de nekem néha -amikor meghalni sem volt energiám a nemalvás miatt-  fájt. És borzasztóan dühített ez a könnyedség. Nem irígységből, esküszöm. Hanem mert annyira fals, annyira igazságtalan. Nem minden gyerek egyforma, és amíg nem vagyunk egymás cipőjében, elképzelni sem tudjuk, hogy a másiknak milyen. Hónapokig szólogattam be szegény Ancsinak, hogy Emili alszik-e már a kiságyában. A legjobb barátnőmet szívattam, mert fogalmam sem volt arról, hogy ez hogyan is működik a valóságban. Én voltam a megmondós Insta- anyuka...(Imádlak, Ancsi, és köszönöm, hogy nem küldtél el a fenébe és hogy mellettem álltál, amikor én kerültem sorra.)


Gyerek mellett is lehet...igen, lehet. Van, aki meg tudja csinálni. És van, aki nem, hanem majd évek múlva lesz rá energiája és ideje. De ettől ő nem kevesebb. Csak neki nem az jutott, ami a gyerekkel edző anyukáknak.

Szólj hozzá!

Egyszerűbb gyermekkor, a mi utunk

2019. április 09. 16:38 - Evi Hernaez

Az írásaimból már megtudhattátok (meg ugye sokan személyesen is ismertek), hogy igyekszem nagyon tudatosan nevelni Pablot. Nemcsak az ösztöneimre hagyatkozom, hanem gyűjtöm a releváns információkatt, ami alapján a nevelést csinálom. Nekem nem elég, hogy "a védőnő azt mondta", vagy hogy "anyáink is így csinálták". A világ állandó változásban van, minden rohamtempóban fejlődik, újabb és újabb kutatások születnek, melyek utat mutathatnak a gyermeknevelésben (is). Ami 5 éve még bevett szokás volt, az ma már lehet, hogy bizonyítottan káros. Ami régen működött, a mai digitális életben lehet, hogy nem állja meg a helyét. Ezzel a ténnyel nehezen lehet vitatkozni.


Csak egy apró példát mondok (szoptató anyukák figyelem!): tévhit, hogy a szoptatás alatt nem lehet semmit sem szedni. Van egy gyűjtőoldal, a www.e-lactancia.org, ha beírod a gyógyszer nevét vagy a hatóanyagot, akkor megtudhatod, hogy kockázatos-e a szoptatás alatt, vagy nyugodtan lehet bevenni belőle, mert nincs hatással az anyatejre. Néhány napja publikálták, hogy a Nolotil a magas kockázatú gyógyszerek közé lett sorolva, holott eddig zöld jelzést kapott. Bennem megállt az ütő, mert a fogimplantátumaim berakásakor (fél éve) napokig Nolotilon éltem. Sajnos már semmit sem lehet tenni, nagyon remélem, hogy Pablora semmilyen negatív hatással nem volt.
Látjátok, erre értem, hogy mennyire minden változik.

img_20190402_112822_edited.jpg

No de hogy visszakanyarodjak: tudatos vagyok, olvasok, tanulok, igyekszem a legújabb ajánlások szerint eljárni.
Kim John Payne Egyszerűbb gyermekkor című könyvét még Ancsi küldte nekem, amikor Pablo néhány hónapos volt. Alapmű! Vagyis az, ha szülőként az a célotok, hogy a gyerekeitek ne legyenek túlstimulálva, a megfelelő tárgyi környezet vegye körül őket, és ezáltal olyan gyermekkoruk legyen, ami a leghatékonyabban támogatja a fejlődésüket.
Jobbnál jobb ötleteket ad az otthon megreformálására, az együtt töltött idő maximális kiélvezésére, a túlzások leredukálására. Az egyszerűséget hirdeti: nem kell 500 játék és 10 féle különóra,nem baj, ha néha unatkozik a kicsi.

img_20190404_175623_1_edited.jpg

Imádom a könyv minden egyes sorát, és amikor szembejött velem az ezen alapuló online tanfolyam, nagyon megörültem. Faragó Áginak hívják az oktatót, a könyv írójának saját tanfolyamán szerezte meg az Egyszerűbb életkor tanácsadó képesítést. 7 héten keresztül egy Facebookos szülőcsoportban kapunk heti anyagokat, videókat, feladatokat. Keddenként egyórás élő konzultáció van egy olyan platformon, ahol a csoport minden tagja jelen van. Beszélgetünk, tapasztalatot cserélünk, Ági pedig nagyon sok hasznos információval lát el bennünket. Alapvetően a könyvet vesszük át fejezetről fejezetre, de nem feltétlenül kell a tanfolyamhoz a könyv elolvasása.

img_20190404_164459_1_edited.jpg

Nagyon hasznosak találom! Mert az egy dolog, hogy anno, hónapokkal ezelőtt elolvastam és kijegyzeteltem a könyvet, de a tanfolyammal igazi gyakorlati segítséget kapok. Van egy nagyon jó technika például a "hisztik" (még mindig utálom ezt a szót) kezelésére. A múlthéten kedden, pont az online találkozó előtt Pablo borzasztóan ébredt a délutáni alvásból: csapkodott, ütötte a falat, visított, és egyszerűen nem tudtam kizökkenteni. Elkezdtem magamban a gyakorlatot csinálni, amit Ági tanított egy héttel hamarabb, és csodák csodájára ép ésszel és nyugodtan ki tudtam várni, amíg Pablo magához tért. Utána megpuszilgattuk egymást, meguzsiztunk, és kenyérre lehetett kenni egész délután. Engem is. Mert nem voltam síkideg a kiborulásától.

Múlthéten rendszerezni és szelektálni tanultunk, ma pedig a ritmusról és a családi szokásokról fogunk beszélgetni.

Nagyon ajánlom minden gyermekes családnak, rengeteget segít abban, hogy ne zsúfoljuk tele a gyerekeink életét. Hogy megélhessék a gyermekkorukat.

Ha vége a tanfolyamnak, megírom összefoglalva a tanultakat. Addig is, olvassátok el a könyvet, megéri!

img_20190408_173929_1_edited.jpg

Szólj hozzá!

Hétvégi kirándulás San Sebastianba

2019. március 27. 11:11 - Evi Hernaez

Még novemberben volt nálunk Mikel egyik barátja, aki szintén nagy képregény rajongó, és amikor arról beszéltek a fiúk, hogy lesz San Sebastianban egy képregény-kiállítás, az én fejemben kigyulladt a lámpa: menjünk, töltsünk egy hétvégét ebben a csodaszép városban! Amíg ők képregényeznek, addig majd én elleszek Pabloval, sétálunk a tengerparton, elmegyünk az Acuariumba, kacagunk, nevetünk, és minden csudiszép lesz. Ez volt a terv.

Foglaltunk is szállást, bár volt vele egy kis kavar, de végül egy szuperjó, kétszobás apartmant találtunk, ami ha nem is a központban, de attól egy ugrásnyira volt, a tengerparttól két utcányira. Péntek délelőtt még bölcsi és munka volt, David dél körülre ért ide. készen volt az ebéd, csak enni kellett, meg beülni az autóba, hogy Pablo ott sziesztázzon. 

Már itt nem úgy kezdődött, ahogyan én szerettem volna. Tiszta ideg voltam, mert a fiúk olyan lassan ettek, hogy már a falat kapartam, Pablo pedig esett kelt a fáradtságtól. Minél hamarabb indulni akartam, de ez van, ha nem csak mi vagyunk, akkor bizony alkalmazkodni is kell, ha tetszik, ha nem. No hát ilyen volt az egész hétvége: alkalmazkodás...Nem fogok kígyót békát kiabálni senkire, nyilván mindenkinek megvan a saját ritmusa, a saját szokásai, és hát kisgyerekkel nem tudok annyira rugalmas lenni, mint amennyire szeretnék. Legyen elég ennyi, hihi.

img_2752_edited.jpg

Tovább
Szólj hozzá!

Anya vagyok. Rettegek.

2019. március 21. 16:19 - Evi Hernaez

Adri néhány napja mesélte, hogy beszaladt a Tescoba Adéllal.

Aki esetleg nem ismer, annak gyorsan mondom, hogy Adri az én szépséges szöszi barátosném, aki amellett, hogy dögös anyuka és csodás feleség, a Dél-Alföld egyik legjobb optometristája. Az általános iskola óta az egyik legfontosabb ember az életemben, a gyerekink között 3 hónap van. A kislánya, Adél egy gyönyörű, zabálnivalóan kis húsos, okos tündérmanó, aki még nem tudja, de egyszer az egyik menyem lesz (igen, az egyik, mert Pablonak már több jövendőbelije is van, haha).

Mivel célirányosan mentek, csak egyetlen dologért, ráadásul sietni akart, mert már rég az rotyogó ebéd mellett kellett volna porszívóznia, nem vitt se baba-, se bevásárlókocsit, hogy beleültesse a másfél éves kis önjárót.

Tovább
Szólj hozzá!

Pablo ha escrito una carta a su Papi

2019. március 19. 05:02 - Evi Hernaez

Hola Papa, soy Pablo. Hoy es un día especial, y le he pedido a mamá que me ayuda decirte lo mucho que te quiero. Ella lo publica en su blog, porqué sabe que  intentas leerlo cada vez que pone algo y le da pena que no entiendes todo.
Pero hoy quiere que lo puedas leer porqué quiero agradecerte muchas cosas.
img_20190319_045347_201.jpg
Eres el mejor papá del mundo porque me haces reír con tus caras tontas cuando estoy agobiado por algo que aún no sé identificar.

Eres el mejor papá del mundo porque me coges en brazos cada vez que te pido aunque ya peso 18 kilos y te duele la espalda.
Me encanta abrazarte.


Eres el mejor papá del mundo porque me regalas cosas de frikis. El martillo de Thor ha sido un puntazo!

Eres el mejor papá del mundo porque me enseñaste cantar la canción de Bamaaaan, Bamaaaan, Bamaaaan (sabes, la canto cambiando la voz porque me hace gracia).

Eres el mejor papá del mundo porque cuando no tienes que trabajar, siempre piensas en mí y siempre haces algo en lo que yo también puedo participar. Vamos a por comics o a tomar una cervecita, cosas que te gustan y te relajan pero que podemos hacer juntos. Veo a otros papás que se van con sus amigos muchas veces, pero tu siempre eliges estar conmigo y con Mamá.

Eres el mejor papá del mundo porque me das la mejor parte de tu manzana.

Eres el mejor papá del mundo porque vienes corriendo si mama pincha una rueda del coche y no llega a recogerme en el cole.

Eres el mejor papá del mundo porque cuando mama quiere sacarme los mocos, tu me abrazas y dices que lo hará rápido.
Ella se suele enfadar un poco y dice que lo hace por mi bien y lo siente mucho, pero tú nunca metes ese tubo tonto por la nariz. Gracias por no hacerme sufrir aunque mamá tiene razón, sin mocos duermo mejor. Aún así odio hacerlo.


Eres el mejor papá del mundo porque cuando te llamo llorando porque he soñado algo malo, vienes corriendo.

Eres el mejor papá del mundo porque me llevas a pasear contigo y con Marvel los sábados por la mañana.

Eres el mejor papá porque tienes una colección de comics que me chifla. Ya sé que no los puedo tocar, pero tengo muchas ganas de leerlos!
En breve entenderé un poco más del mundo y me podrás leer tus dibujos favoritos.


Eres el mejor papá del mundo porque apoyas a mamá a que me enseñe húngaro. Me cuesta pillarlo cuando intentas cantar en mi lengua materna papi, porque tienes mucho acento, pero te lo agradezco mucho! Así lo aprenderé mejor.

Eres el mejor papá del mundo porque me lavas los dientes todas las noches con mucho cuidado. No me gusta lavarmelos pero tú lo haces para que sea algo divertido.

Eres el mejor papá del mundo porque me lees Bogyo y Baboca de tal forma que me entusiasma. El doctor Buho es un canso. No entiendo por qué mamá se ríe tanto, a mi me encanta cuando pones voces divertidas e inventas los nombres de los animalitos.

Eres el mejor papá porque haces el sacrificio de ir al gimnasio al mediodía en vez de descansar un rato en casa. Eres un gran ejemplo para mí, intentaré seguir tus pasos para tener un cuerpo sano. Gracias por enseñarme a comer tan bien y hacer ejercicio para demostrarme que el deporte es muy importante.

Eres el mejor papá del mundo porque no te enfadas cuando estoy de berrinche.
Mama te admira por tu calma, lo sabes? Aprende mucho de ti.


Eres el mejor papá del mundo porque entiendes que por no darte besos por la noche no te quiero menos, solamente no soy muy besucón. Soy mimoso, ya sabes que te abrazo cuando quieras,pero los besos no son lo mio.

Eres el mejor papá porque nunca nunca me dejas llorar.

Eres el mejor papá porque te dejas guiar por tus instintos que te dicen mimarme y quererme todo lo que se puede y no te importa si la gente te dice que me malacostumbrais por estar tanto en brazos.

Eres el mejor papa porque aunque te costó entender la importancia del porteo, te adaptaste enseguida.
Me encantaba ir de paseo contigo como un koalita. Echo de menos estar pegado a ti.


Eres el mejor papá porque dejas que mamá duerma conmigo. Te la he quitado, ya lo sé, pero te prometo que en algunos años volverá a dormir contigo. Sé que la echas de menos porque dormir con ella es lo mejor del mundo mundial. La necesito mucho ahora porqué aún soy pequeño y no sé estar sólo. Te prometo que pronto aprenderé.  Gracias por entenderlo.

Eres el mejor papá porque sabes que la teta para mi es todo. Es mi consuelo, es lo que me relaja, y mira lo gigante que me puse por tomar tanta leche de mamá. La dejaré cuando esté preparado pero mientras gracias por apoyar a mamá en darme lo mejor.

Eres el mejor papá porque gracias a ti mamá puede estar conmigo todo el tiempo. Me encanta que ella esté en casa y nos cuide. Nuestro hogar es mi mundo. Gracias por trabajar tanto para poder tener todo lo que necesitamos.

Ay, papá! Podría agradecerte tantas cosas más, pero tengo que ir a jugar un poco. Solo una cosita más, y voy al columpio:
Gracias por hacer a mamá más feliz que nunca. Gracias a tí está  equilibrada y contenta, y encontró aquello que le hace sentir muy bien.
Me da lo mejor de ella. Y todo eso es por ti, papá. Haces que nuestra vida sea perfecta. Te quiero mucho. Eres el mejor papá del mundo.

 

img_20190217_154955_1_edited.jpg

Szólj hozzá!

Megloptak

2019. március 13. 15:24 - Evi Hernaez

Tegnap óta bánt valami, újra és újra befürkészi magát a gondolataim közé. Nagyon ramatyul érzem magam miatta, és talán segít, ha kiírom, már amennyire a helyzet engedi.

Történt valami, ami mérhetetlenül feldühített, és a legrosszabb az egészben, hogy mivel nincs konkrét bizonyítékom, csak egyértelmű jelek (ami sajnos nem ugyanaz), ezért még csak el sem tudom mesélni Nektek normálisan, hogy mi kavart fel ennyire.

Tovább
Szólj hozzá!

Anyatest Projekt- to be continued!

2019. március 03. 18:26 - Evi Hernaez

Január 29-én kiabáltam világgá, hogy elkezdem az Anyatest Projekt négy hetes Hasizom programját.
Ma reggelt kaptam észbe, hogy március van, vagyis letelt a négy hét! Gyorsan csináltam is néhány képet, aztán elmentem futni, most pedig, amíg Pablo alszik, elmesélem Nektek a tapasztalataimat.

A kezdéshez írt bejegyzésben elmeséltem, hogy miért is csinálom én ezt az egész "életmódváltást". Azért tettem zárójelbe, mert az én esetemben nem igazi változásról van szó az étkezés terén: arra már nagyon régóta odafigyelek, január óta inkább a mennyiségen igyekeztem csökkenteni. Rengeteg fehérjét eszem, lassan felszívódó szénhidrátokkal. Fehér és vörös hús, hal, natúr joghurt, zsírszegény túró gyümölccsel, zöldségek, quinoa, hajdina, barnarizs, köles, stb. Nem éhezek, és nagyon finomakat eszek, nem olyan bonyolult ám, csak jól utána kell olvasni a dolgoknak.
Amiben viszont változtatnom kellett, az a rendszeres mozgás beépítése a mindennapjaimba. Minden cikkemben elmondom, mert életem fő mozgatórugója: nyilván elsősorban a saját egészségemért csinálom, de ami talán még ennél is fontosabb, az a Pablonak mutatott minta. Azt akarom, hogy neki természetes legyen a sport már pici korától kezdve, az viszont nem elég, ha csak mondom neki, miközben én nem csinálok semmit. Elhatároztam tehát, hogy komolyan veszem a futást, és elkezdek versenyezni. Májusban lesz az első, 10km. Pablo a célban fog várni az apukájával. Ez a legnagyobb motivációm!

A lombikos évek nagyon megviselték a testemet, egyvalamit azonban nagyon jól megtanultam: hogy tiszteljem és figyeljek rá. Már nem a (soha nem volt) vékony combok meg a lapos has a célom, hanem egy erős alap, amire építhetek. Megtanultam, hogy helyi zsírégetés nincsen, ha fogyni és formálódni akarok, akkor bizony minden testrészemmel dolgoznom kell, ha tetszik, ha nem.

Pablo óriási baba, és még sokat akar kézben lenni. Imádom ölelni, viszont a hátam már jóideje tiltakozott ellene. Futás közben is éreztem, hogy valami nem oké, a törzsizmaimat meg kell erősíteni, mert hosszútávon baj lesz.

Ezért kezdtem el az Anyatest Projekt Hasizom programját.
Bevallom őszintén, mert hát miért is hazudnék, nem csináltam végig becsülettel, úgy, ahogyan azt Enikő, a program kitalálója ajánlja a bevezetőben. A heti három a minimum volt, igazán látványos eredményre pedig heti öt után lehetett számítani. Nos, volt, hogy csak kettő volt, meg volt, hogy öt. Volt, hogy egy edzést többször ismételtem, mint azt kellett volna, mert úgy éreztem, valahogy jobb hatással volt a testemre mint esetleg a soron következő adag lenne. Azt hiszem, az átlag hármat lelkiismeretfurdalás nélkül kijelenthetem.
Komolyabban szerettem volna venni, de voltak holtpontok ebben az egy hónapban: Pablo beteg volt, aztán meg rajtam jött ki olyan brutál tavaszi fáradtság, hogy semmihez nem volt erőm. Néhány hete ismét nagyon rosszul alszunk, van, hogy óránként ébreszt a kis terroristám, gyanús, hogy a nagyörlők készülődnek. Nehéz időszak, de majd túlleszünk ezen is, én pedig igyekszem a sportból is erőt meríteni.

Viszont mutatom a képeket. Ha a nem becsülettel végigcsinált proginak ennyire látszik az eredménye, akkor gondoljatok bele, hogy heti öttel milyen formát lehet elérni!

img_20190303_124221_1158_edited.jpg
Nem 90 kilóról indultam, nem lehet tehát annyira láványos, mintha nagy súlytól szabadultam volna meg, és csak négy hét munkája ez. Nyilván ennyi idő alatt nem lett belőlem Lara Croft, de azért látszik változás, nem? Bánom, hogy centiket nem mértem, de az biztos, hogy a cuppanós farmerem leesik rólam. Kilóban 3,5 ment le.
De ami a legfontosabb, és erre fókuszáljatok leginkább: nem fáj a hátam, amikor futok! Annyira megerősödtek a hasizmaim, a törzsem, a derekam, hogy a héten kétszer is simán lement a 10km! Nem kellett feladnom, mert fájt a hátam, mentem szépen, egyenletesen, nyugisan a saját tempómban, fájdalom nélkül. Pablot könnyen dobáltam  tegnap a levegőbe, ez pedig nem kis teljesítmény, higgyétek el nekem,hihi.

img_20190303_124427_1157_edited.jpg
Imádtam, hogy kivitelezhetőek a feladatok, és még ha volt is néhány, ami sokadjára sem akart sikerülni (útállak, oldalplank!), de igenis sikerélmény volt. Nem azt éreztem, hogy feladom a fenébe, mert nem bírom. Enikő megnyugtató hangja rengeteget segített, meg az is, hogy ő is izzadt ám. Így volt igazán hihető és motiváló: hogy nem full sminkben, tökéltesen, egy panasz vagy nyögés nélkül nyomja végig, mintha a világ legkönnyebb dolga lenne. Igenis csinálja, és a profizmusa minden feladaton látszik. Külön tetszett, hogy volt, amikor gyakorlat közben vette észre, hogy nem jól csinálja. De nem vágta ki, hogy tökéletesnek tűnjön. Az ilyen pici hibák pedig azért segítettek sokat, mert így én is láttam, ha valami nem úgy állt, ahogyan kellett volna, és javítottam.

Összességében tehát nagyon boldog vagyok, hogy rátaláltam erre az edzésprogramra. Látom, de leginkább érzem a hatását, és tudjátok, mi a legjobb? Hogy egyszer megveszem, és utána az enyém. Úgyhogy én folytatom szépen, nyárig mindenképpen, de utána is simán elővehetem, ha hasizmozni szeretnék.
Ja, és Mikel is sok gyakorlatot megtanult, és bár utál hasizomra dolgozni, de beépítette az edzőtermi rutinjába. Mert érzi a hatását. Napi tíz órát van talpon, sokkal jobban bírta az elmúlt hetekben.

Köszönöm, Anytest Projekt! Az anyatestecském mostmár nem olyan takargatnivaló, mint tavaly nyáron. Azért majd augusztusban mutatok bikinis képet, ha be merem vállalni �.

Szólj hozzá!

Mesterségem címere

2019. március 01. 17:22 - Evi Hernaez

Annyira beindult az élet a csodaszép idővel, ami nálunk mostanában van, hogy a blogba nem is nagyon írtam értelmes bejegyzést. A délelőttjeim vagy munkával, vagy sporttal telnek, napközben hulla vagyok, és írás helyett inkább alszom Pabloval, ha már éjszaka nem hagy, délutánonként pedig kint vagyunk a levegőn, ahol úgy elfáradunk mindketten, hogy vacsi után én is gyakran bealszok anélkül, hogy egy betűt is írtam volna.

Na de most van kedvem, a kis indiánom itt szuszog rajtam, úgyhogy arra gondoltam, elmesélem, mivel is foglalkozom én.

Sokan ismertek innen-onnan, Szeghalomról, Szegedről, a középiskolából, az egyetemről, a különböző munkahelyekről, de a legtöbben szerintem nem tudjátok, hogy tanár vagyok.

Na de kezdem az elejéről. Mindig jó tanuló voltam, szerettem leckét írni, szorgalmas diák voltam, az egyetemig szerettem is tanulni. (Ott már annyira nem, mert pörgött az élet, de csak sikerült egész jó eredménnyel lediplomázni.)
Soha nem voltam különösen tehetséges semmiben, nem tudok festeni, táncolni, énekelni, nem vagyok matekzseni, csak egy átlagos diák voltam világ életemben. Sokminden érdekelt, az olvasás már kicsi koromtól nagyon kedves időtöltésem, de olyan konkrét hobbim, mint a kötés, makettezés vagy  zongorázás nem volt.
Viszont gyerekkoromtól kezdve szerettem magyarázni, tanítani, segíteni az osztálytársaimnak, és elég vezértípus is vagyok. Soha nem féltem kiállni mások elé, az általános iskolában nagyon sok prózamondó versenyt megnyertem, az iskolai ünnepségeken is rendszeresen műsorvezető voltam. Imádtam.

Aztán ugye jött a pályaválasztás. Amerikanisztika-kommunikáció szakon kezdtem el tanulni, de a hamar rájöttem, hogy az angolon bizony vért kellene izzadnom, amire azonban nem voltam készen. A második évem már magyar- kommunikáció szakon végeztem, addigra pont jól kiábrándultam az újságírásból is, ami pedig addig az álmom volt. De beláttam, hogy bizony ebben sem vagyok egy őstálentum, belőlem nem lesz se Pulitzer-díjas író, se sztárműsorvezető. Mondjuk arra nem is vágytam soha,hihi. Mindenesetre böcsülettel csináltam egyik tantárgyat a másik után, egyik szemesztert a másik után, és közben dolgoztam hoszteszként, pókerklubban osztóként, majd pedig a Délmagyarnál PR-és marketingasszisztensként. Jujj de szerettem azt a munkát! A mai napig meleg szívvel gondolok vissza az ott töltött másfél évre. Istenem, mennyire gyerek voltam, amikor odakerültem! Azt hiszem, az alatt a másfél év alatt nőttem fel igazán.

Az egyetem utolsó évében viszont magyar tanári szakon kötelező tanítási gyakorlaton kellett részt vennünk, élesben, középiskolában, nem emlékszem pontosan, mennyi óraszámban, de tudom, hogy heteken keresztül. Nagyon jó mentortanárom volt, már a második órámon egyedül hagyott a kilencedikes osztállyal, én pedig simán vettem az akadályt. Úgy éreztem, megtaláltam a helyem. Nincs különösebb tehetségem semmiben, de tanárként maradandót alkothatok: ha már csak egy diák is úgy emlékszik vissza rám, hogy tanult tőlem valamit, már megérte, hogy ezen a világon vagyok, nem? Legalábbis én ezt érzem a tanársággal kapcsolatban.
Persze az élet úgy sodort, hogy aztán évekig nem tértem vissza a tanításhoz, de Pablo születése előtt két évvel bekerültem egy itteni nyelviskolába angolt tanítani, és elindult a pedagógusi karrierem. Egy tanévet dolgoztam ott, aztán pedig a saját utamat kezdtem járni: angolt tanítottam itthon, és nagy levegőt véve belevágtam az internetes spanyooktatásba is.


Rengeteg tanítványom volt, Pablo születése előtt két hétig nagygőzzel toltam.
Aztán ugye minden megváltozott, és bár úgy terveztem, hamar visszatérek, de a kisfiam nem akart engem nélkülözni, be kellett látnom, hogy nem tudok annyi tanítványt vállalni, amennyit szeretnék.
Így állok most, van néhány spanyolosom és néhány angolosom is.
És ez most így nagyon jó. Rugalmas munka, mert össze tudom egyeztetni Pabloval, a délutánok csak az övé, óriási kiváltság ez nekem, tudom jól.

img_20190301_121529_1.jpg

Nagyon szeretek tanítani, és a tanítványaim visszajelzései alapján ez érződik is az óráimon. Szeretnek velem tanulni, én pedig imádom, hogy ilyen módon hatással lehetek rájuk. Imádom a  kihívásokat, imádom látni, ahogyan fejlődnek a tanítványok, nagyon élvezem készülni az órákra. Nekem ez nem munka. Vagyis nyilván az, mert pénzt kapok érte, de közben boldog és kiegyensúlyozott vagyok.

 

Rengeteg előnye van ennek a helyzetnek, és persze néhány hátránya is, de hosszútávon tanárként látom magam. Ez az, ami kitölt, feltölt, amire büszke vagyok, amiben mindig sikerélményem van. Amióta írok, azóta persze más terveim is vannak a jövőre nézve, de alapvetően szeretnék spanyolt tanítani magyaroknak. Ez az én utam, ez vagyok én.

Maradandót alkotok, segítek, erőt adok, bátorítok, és a saját főnököm vagyok. Nem is kell ennél több a boldogságomhoz:)

Szólj hozzá!

Heti örömök #1

2019. február 25. 23:14 - Evi Hernaez

A mai bejegyzés címét és az egész ötletét egy számomra nagyon kedves anyukabloggertől, Anyaszörp Gabitól csórtam el. Gabi már régi motoros a blogolásban, azóta olvasom, amióta Kolos kisfia megszületett. Csilla barátnőmön keresztül találtam rá, és mindig nagyon vártam az új írásait. Szeretettel ajánlom őt, bár mostanában nem annyira aktív ami teljesen érthető, hiszen most tér vissza a munka világába, tündéri pici fia már elmúlt két éves. Ha szeretnétek olvasgatni egy aranyos család manír nélküli mindennapjairól, keressétek meg a blogját, feljebb belinkeltem. 

Szóval Gabinak volt/van egy Heti örömök című rovata, aminek már a címét is imádtam az első perctől kezdve. Nem heti összefoglalás, vagy heti történések. Nem, pozitívan, csak a jóra fókuszálva mindig az örömöket foglalta össze, és mindig igyekezett a rossz dolgokból is kihozni végül azt, ami neki mégis tanulságos volt, örömet okozott. 

Tovább
Szólj hozzá!

A "rémes" kétéves

2019. február 21. 10:56 - Evi Hernaez

Pablo elmúlt húsz hónapos, rohamléptekkel közeleg a második szülinapja. Alig várom, pont akkor jönnek Adriék látogatóba, csudiszép hétvége lesz. Azon nevettünk beszélgetés közben, hogy majd a két kis zabagépünk versenyt eszik a bulin. Lehet, hogy két tortát kellene csinálni, hihi.

Elmúlt tehát húsz hónapos, és rengeteget változott az elmúlt hetekben. Valahogy olyan nagyfiú lett! Azt mondják az okosok, hogy a kétéves kor körüli időszak nagyon nehéz, mert a picik hirtelen rádöbbennek, hogy mi a "nem" jelentése, és előszeretettel el is kezdik gyakorolni a használatát. Feszegetik a határaikat, mert rájönnek, hogy van akaratuk, viszont a végrehajtással még akad némi probléma, ami néha bizony földön fetrengős kiborulásokat eredményezhet.

img_20190219_172949_edited.jpg

Tovább
Szólj hozzá!