JustMom

Anya vagyok. Otthon vagyok.

Így randizunk mi

2019. február 15. 18:24 - Evi Hernaez

Na, Valentin nap margójára elmesélem, hogy hogyan oldjuk meg mi, nulla segítséggel azt, hogy ne csak Anya és Apa legyünk, hanem Mikel és Évi is. A Pöttyöslabdára írtam egy cikket, abban szépen, választékosan fogalmazva leírom a nagy világmegváltó tippjeimet (majd posztolom, ha megjelent), de egy blogbejegyzés az más. Itt süketelhetek kedvemre, hihi.

Na szóval: ugye nincs bébiszitter, pedig milyen okosan elterveztem én Pablo születése előtt, hogy majd lesz, mi meg szépen eljárunk heti egyszer vacsorázni, kettesben, mint a baba előtt. Ez a csodás, csöppet sem önző elképzelésem akkor dőlt dugába, amikor a kórházban a karjaimban tartottam az én pici csodámat. Hogy én ezt az ártatlan kis emberkét másra hagyjam? Hogy az én kis védtelen csöppségemre más vigyázzon? Persze, tudom, azért normál esetben egy gyerek elég gyorsan nő és önállósodik, de megmondom őszintén, én még a mai napig nem állok készen arra, hogy valaki más altassa el Pablot. Nyilván ebben közrejátszik, hogy annyit szenvedtünk/ünk az alvással, meg hogy még szopizik, de szerintem még nem tudnám elengedni magam nélküle. Hogy ez a gyerek majmolása? Hogy ez nem normális? Hogy így magamhoz láncolom? Pf, ezeken a véleményeken már csak nevetek. Két-három év annyira rövid idő az életünkből, mikor ragaszkodjak ennyire hozzá, ha nem most? Tizenöt évesen már hiába babusgatnám. Szüksége van rám, érzem, látom. És nekem nem áldozat néhány évig otthon ülni esténként.

Tovább
Szólj hozzá!

Pablo története

2019. február 12. 11:50 - Evi Hernaez

A Pöttyöslabda online családi magazinba készült ez az cikk. 

Itt is szerettem volna elmesélni a történetünket, de hosszas gondolkodás után úgy döntöttem, csupán a linket teszem be, hogy ne vesszen el ez a kegyetlenül őszinte írásom. Benne van minden. A közel öt év szenvedés, az óriási hullámvölgy, aztán pedig a boldogság. Ennél többet nem tudok és nem is akarok beszélni róla. Elmúlt, túléltük, tanultunk belőle. Én sokkal erősebb lettem, Pablo pedig bearanyozza az életünket.

Nagyon sok erőt küldök minden hasonló helyzetben lévő párnak. Túllesztek rajta. 

Ide kattintva olvashatjátok. 

lombik.jpg

 

Szólj hozzá!

Heti összefoglaló, avagy mégiscsak lett énidő

2019. február 11. 12:39 - Evi Hernaez

A múlthét nem úgy indult, ahogyan szerettem volna. Ebben a bejegyzésben írtam, hogy Pablo beteg volt, nem vittem bölcsibe, ergo nem volt időm magamra. Nehezek az ilyen hetek, de tanulok is belőlük: amikor van lehetőség, ki kell használni. Bármire, esetemben a sportra:)
Csütörtökön a tanítványom lemondta a dupla angol órát (tényleg, a munkámról nem is meséltem még, na majd nemsokára), így újraterveztem: Pablot már futószerkóban vittem bölcsibe, gyorsan hazahoztam Marvelt, és indultam is. Baromi jól esett, nagyot futottam (magamhoz képest),új útvonalon. 7,5km-nél pont a házunk mellett jártam, azt mondtam, oké, elég lesz, még ezer dolgom van. Ezt másnap már bántam, mert a pénteki futásom nyögvenyelős 5,5km lett, többet kellett volna akkor tolni, amikor igazán örömfutottam. Na de ebből is tanultam. Aztán lenyomtam a magamra szabott intenset porgit meg a hasizmozást. 11-kor már remegett a lábam, nem picit fáradtam el, de annyira jól esett az a csütörtöki edzés! Úgy felpörögtem tőle, hogy hirtelen felindulásból befestettem a hajam és amíg a festék tette a dolgát, megfürdettem Marvelt, ideje volt már, szegénykémnek csúnya volt a szőre. Aztán ugye mentem Pabloért, a délután az övé volt, óriásit sétáltunk a tavaszi időben, engem is feltöltött teljesen. Annyira cuki ez a kiskrapek ahogy fedezi fel a világot!

img_20190208_181212_1_edited.jpg

Tovább
Szólj hozzá!

Miért kell a csoki?!

2019. február 08. 16:59 - Evi Hernaez

Ezzel a bejegyzésemmel lehet, hogy nem leszek népszerű, mert többféle értelmezési lehetősége is létezik, mégis úgy érzem, le kell írnom, mert annyira meg vagyok döbbenve, hogy egyszerűen nem tudom a helyére tenni a dolgokat. Az írás szokott ebben segíteni, talán most is működni fog.
Utálom, ha beleszólnak, hogy hogyan nevelem Pablot, és igyekszem én is távol maradni az okoskodástól. Bármennyire nehezemre is esik, minden erőmmel azon vagyok, hogy ne bíráljak másokat, hogy elfogadjam az eltérő nevelési stílusokat, hiszen én is ezt várom el másoktól velem szemben. Most viszont nem tudom befogni a számat, mert mélységesen felháborított, amit ma láttam.

Tovább
Szólj hozzá!

Amikor nincs énidő

2019. február 06. 22:14 - Evi Hernaez

Óriási közhely, hogy amikor anya leszel, minden megváltozik. Viszont pont attól közhely, hogy nagyon nagy igazság rejtőzik mögötte. Mint minden anyucin, rajtam is sokat formált az anyaság. Teljesen átrendeződött az értékrendem, más dolgok lettek fontosak, ám ami talán a legjobban meglepett az az, hogy mennyivel megengedőbb és megértőbb lettem saját magammal szemben.

Futás, torna, tanítás, írás. Ezek töltik ki az énidőmet, azt a napi három- négy órát, amikor Pablo a bölcsiben bulizik.

img_20190205_115129_1_edited.jpg

Tovább
Szólj hozzá!

Anyatest projekt ON, avagy segítsetek fenntartani a motivációt!

2019. január 29. 18:00 - Evi Hernaez

Január elő napjaiban kezdtem a diétát és az edzést. Ha olvastátok, tudjátok, hogy nagyon fontosnak tartom a testmozgást és a helyes táplálkozást. Elsősorban a Pablonak mutatott példa miatt, de azért na, nőből vagyok, és a hiúság is hajt elég rendesen, hihi.

Talán nem mondtam még, de Pablo lombikbaba. Soha nem titkoltam, és nemsokára egy másik cikkben elmesélem a kálváriánkat, de most csak azért hoztam fel ezt a témát, hogy megmutassam, mi játszódik le bennem, és mi munkálkodik a fogyni/ formálódni vágyás mögött.

img_20190103_194838_edited_edited.jpg

Tovább
Szólj hozzá!

Egy háromtagú család tudatos háztartása

2019. január 28. 12:36 - Evi Hernaez

Már Pablo születése előtt is foglalkoztatott, hogy mi az, amit én személy szerint tehetek a környezetünkért. Vitoriában nagyon jól működik a szelektív hulladékgyűjtés, minden utcában van külön konténer a papírnak, a kommunális hulladéknak és az üvegnek, a műanyagot pedig egy, a város alatt húzódó nagynyomású csőrendszeren keresztül gyűjtik. Évek óta szétválogatva dobjuk ki a szemetet, de az utóbbi hónapokban az elképesztő mennyiségű műanyag hulladékot látva valami elindult bennem: oké, hogy csak egy vagyok a sokmilliárdból, de szeretnék többet tenni azért, hogy a kisfiamnak egy élhető Földet hagyjak. És nem, nem kifogás, hogy ugyan minek erőlködjek, ha a többség egyáltalán nem foglalkozik azzal, hogy mennyi szemetet termel, és mit hova dob ki. Én igenis tehetek, és mivel a gyerekemnek példa vagyok, tenni is fogok. Jó lenne, ha egyre többen gondolkodnának így és nem győzne a lustaság, de úgy döntöttem, nem várok másokra, én igenis elkezdem. Mikel maximálisan támogatja minden kattanásom, és büszke rám, mert tudja, hogy ez mostantól valóban így fog nálunk működni. Pablo pedig ebbe fog belenőni, neki egyértelmű lesz a kevesebb háztartási hulladék, a szelektív gyűjtés és az újrahasznosítás.

 

img_20190110_103920_edited.jpg

Tovább
Szólj hozzá!

Amit most a világon a legjobban imádok

2019. január 25. 12:23 - Evi Hernaez

Szeretek írni. Megnyugtat, kikapcsol, és sokat tanulok magamról közben. Valahogy úgy érzem, hogy nem kell megjátszanom magam, és mostmár kezdek eljutni odáig, hogy tényleg le merem írni, amit valójában gondolok. Nem aggódok azon, hogy vajon másnak tetszik-e, megérti-e, van-e értelme, meg merjem-e jelentetni. Csak jön egy gondolat, és leírom. Kiírom magamból, feltszem a blogra, és olyan jól esik.

Egy éve még talán nem mertem volna arról írni, ami ma a fejemben jár, de úgy döntöttem, nem álszenteskedek saját magam előtt sem, és igenis elmondom, mert tele van a szívem vele. Nem leckét akarok adni, nem tükröt tartani mások elé, sem ítélkezni, sem tanácsokat adni, egyszerűen csak elmesélni egy olyan dolgot, ami az életemnek szerves része lassan már húsz hónapja, és úgy gondolom, hogy ha nem éltem volna meg, akkor nem lennék ennyire teljes, mint amilyen vagyok.

mundaka_2018_062_1.JPG

Tovább
Szólj hozzá!

Iskolaválasztás- vajon bekerülünk?

2019. január 22. 16:31 - Evi Hernaez

Mint már a múlt heti sulis cikkemben beharangoztam, tegnap voltunk nyílt napon abban az iskolában, ahová Pablot szeretnénk beíratni.
IMÁDOM!!! Imádom imádom imádom! Be KELL kerülnünk, úgyhogy az összes ujjatokat tegyétek keresztbe értünk március 21-ig. Vagy szidjatok, bár addig csuklani nem lenne olyan jó. De annyira beleszerelmesedtem ebbe az intézménybe, hogy most konkrétan a lelkem eladnám az ördögnek azért, hogy a végleges listán legyünk.

A színházteremben tartották a tájékoztatót, elég sokan voltunk. Sokan gyerkőccel jöttek, cukik voltak, ahogy a kis Pablo korabeliek ott rohangáltak fel-alá. Ha nem lenne egy ekkora gyerekem, biztos pofákat vágtam volna, de így csak nevettem, külön varázst adott az egésznek a gyerekkacagás.

img_20190121_193929_edited.jpg

Tovább
2 komment

Hogyan lettem véletlenül spanyol?

2019. január 18. 11:45 - Evi Hernaez

Ez a mai bejegyzés nem Pabloról fog szólni, most egy kicsit mesélősebb kedvemben vagyok. A blogot végülis magamról írom, és bizony volt életem a kisfiam előtt is. Van most ez a tenyearchallenge- őrület a Facebookon és az Instán. Jó látni, hogy ki mennyit változott tíz év alatt. Mennyi minden történt velem is! Ma egy kicsit nosztalgiázok:)Sokan ismeritek a történetemet, de leírom, hogy megmaradjon az utókornak is.

fb_img_1547807316037_edited_edited.jpg

Tovább
Szólj hozzá!