JustMom

Anya vagyok. Otthon vagyok.

Piercing vagy tetoválás?

2019. július 09. 11:55 - Evi Hernaez

Nem merem elkiabálni, ezért csak annyit mondok, hogy ma egészen emberien aludtunk, tudom használni az agyamat. Az elmúlt néhány napban nemigazán sikerült, ezért maradtam le néhány írással a Bloggerképző kihívásán. 

Ma viszont igenis szánok rá időt, ráadásul a téma közel áll hozzám: piercing vagy tetoválás.

Nem vagyok tele egyikkel sem, viszont mindkettőből van rajtam. Nem így terveztem, de a valahogy így alakult. 

A piercing ezer éves, még a kozmetikus unokahúgom lőtte valamikor 21 éves korom körül (te jó ég, milyen öreg vagyok...). Már tiniként szerettem volna, de ahogy az lenni szokott, a szüleim nem engedték. Azt mondták, várjak egy kicsit, és ha később is úgy érzem, hogy akarom, akkor megcsináltathatom. Egy pillanat alatt döntöttem el, és soha nem bántam meg. Az arcom vele teljes, az orromban van ugyanis egy kicsi, lapos piercing. Van, hogy követ teszek bele, volt már karika is, de az nem én vagyok. Mostmár évek óta ugyanaz van benne, nem vágyom a cserélgetésre. Szeretem, hogy van, szeretem, hogy ebben is különbözik a két profilom. Soha nem tervezem kivenni, ezzel fogok megöregedni, mert vele érzem egésznek az arcom. 


img_20190607_215132_485_edited.jpg

Tetoválni azt hiszem, soha nem akartam igazán. Nem volt különösebb okom rá, egyszerűen csak magamon nem tudtam elképzelni. Sokszor eszembe jutott a lázadó, világra dühös időszakaimban, de soha nem jutottam el odáig, hogy magamra varrassak bármit is.

Aztán jöttek a lombik embertpróbáló évei. Hosszú-hosszú évek, melyek átformáltak. Erősebb lettem, szívósabb...és elemi erővel tört rám, hogy amint megszületik a várva várt kis csodám, örökké magamon akarom tudni a nevét. Bele akartam vésni a bőrömbe, meg akartam jelölni magam. Pablo anyukája vagyok, és történjen bármi, örökké az is leszek. 

Bejelentkeztem a tetoválószalonba, és egy hideg januári délelőttön Pablo neve felkerült a bal alkalomra. 

mundaka_2018_030_edited.jpg

Igen ám, de akik ismertek, tudjátok, hogy Marvel az első gyermekem. Sajnos az élet kegyetlen, és belegondolni sem akarok, hány kutyám lesz az évek során... De Marvel az, aki megtanított arra, hogy egy állatot is lehet annyira szeretni, óvni, félteni, mint egy embergyermeket. Pablo születése persze átrendezte az életünket, a kutyusunk helye is máshová került, de az ő nevét is feltetettem, mert soha nem akarom elfelejteni azt a csodálatos kis jószágot, akitől annyi mindent kaptam. 

img_20190620_130716_edited.jpg

Mindegyiket büszkén viselem. Tudom, vannak, akiknek nem tetszik, és sok rosszálló pillantást is kaptam már, de nem érdekelnek. Csak én tudom, hogy mit jelentenek nekem igazán...

Még hármat fogok csináltatni. Pablo neve alá egy kalocsai mintát úgy, hogy a két rajz összhangban legyen. Magyar vagyok, büszke vagyok rá, és szeretném a bőrömön látni minden egyes nap. Fontos nekem, és sokszor úgy érzem, hogy nagyon eltávolom a gyökereimtől, ami megijeszt. Persze, tudom, hogy a magyarságom igazából a szívemben hordozom, de valahogy szeretném láthatóvá is tenni.

A jobb alkalomra Gergő, az Öcsikém tetoválásának mása fog kerülni: Apukánk sziluettje tűzoltás közben. Rengeteget jelent nekem az a kép, ami alapján készült, és szeretnék egy ilyen kapcsolatot is a testvéremmel. 

A harmadik pedig egy olyan kép lesz, amit majd egyszer Ancsival csináltatunk közösen. Nem árulom el, mi lesz az, de amint elkészül, megmutatom Nektek:)

 

Hogy milyen lesz, amikor megöregszem? A testem festménye, a személyiségem része. És nem érdekel, hogy nem arat osztatlan sikert, mert csak az számít, hogy nekem így teljes a világ. Csak én tudom, mi van mögöttük, és csak én érzem azt a pluszt, amit tőlük kapok. 

Ne féljetek a testetektől, ha szeretnétek, merjetek szúrni vagy varrni. Örök és maradandó, de ha igazán megfontoltan választatok és felelősségteljesen döntetek, nem fogjátok megbánni, higgyétek el nekem.

 

Bízzatok magatokban!

 

JustMom Évi

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://justmom.blog.hu/api/trackback/id/tr5714933330

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.