JustMom

Anya vagyok. Otthon vagyok.

Anyatest Projekt- to be continued!

2019. március 03. 18:26 - Evi Hernaez

Január 29-én kiabáltam világgá, hogy elkezdem az Anyatest Projekt négy hetes Hasizom programját.
Ma reggelt kaptam észbe, hogy március van, vagyis letelt a négy hét! Gyorsan csináltam is néhány képet, aztán elmentem futni, most pedig, amíg Pablo alszik, elmesélem Nektek a tapasztalataimat.

A kezdéshez írt bejegyzésben elmeséltem, hogy miért is csinálom én ezt az egész "életmódváltást". Azért tettem zárójelbe, mert az én esetemben nem igazi változásról van szó az étkezés terén: arra már nagyon régóta odafigyelek, január óta inkább a mennyiségen igyekeztem csökkenteni. Rengeteg fehérjét eszem, lassan felszívódó szénhidrátokkal. Fehér és vörös hús, hal, natúr joghurt, zsírszegény túró gyümölccsel, zöldségek, quinoa, hajdina, barnarizs, köles, stb. Nem éhezek, és nagyon finomakat eszek, nem olyan bonyolult ám, csak jól utána kell olvasni a dolgoknak.
Amiben viszont változtatnom kellett, az a rendszeres mozgás beépítése a mindennapjaimba. Minden cikkemben elmondom, mert életem fő mozgatórugója: nyilván elsősorban a saját egészségemért csinálom, de ami talán még ennél is fontosabb, az a Pablonak mutatott minta. Azt akarom, hogy neki természetes legyen a sport már pici korától kezdve, az viszont nem elég, ha csak mondom neki, miközben én nem csinálok semmit. Elhatároztam tehát, hogy komolyan veszem a futást, és elkezdek versenyezni. Májusban lesz az első, 10km. Pablo a célban fog várni az apukájával. Ez a legnagyobb motivációm!

A lombikos évek nagyon megviselték a testemet, egyvalamit azonban nagyon jól megtanultam: hogy tiszteljem és figyeljek rá. Már nem a (soha nem volt) vékony combok meg a lapos has a célom, hanem egy erős alap, amire építhetek. Megtanultam, hogy helyi zsírégetés nincsen, ha fogyni és formálódni akarok, akkor bizony minden testrészemmel dolgoznom kell, ha tetszik, ha nem.

Pablo óriási baba, és még sokat akar kézben lenni. Imádom ölelni, viszont a hátam már jóideje tiltakozott ellene. Futás közben is éreztem, hogy valami nem oké, a törzsizmaimat meg kell erősíteni, mert hosszútávon baj lesz.

Ezért kezdtem el az Anyatest Projekt Hasizom programját.
Bevallom őszintén, mert hát miért is hazudnék, nem csináltam végig becsülettel, úgy, ahogyan azt Enikő, a program kitalálója ajánlja a bevezetőben. A heti három a minimum volt, igazán látványos eredményre pedig heti öt után lehetett számítani. Nos, volt, hogy csak kettő volt, meg volt, hogy öt. Volt, hogy egy edzést többször ismételtem, mint azt kellett volna, mert úgy éreztem, valahogy jobb hatással volt a testemre mint esetleg a soron következő adag lenne. Azt hiszem, az átlag hármat lelkiismeretfurdalás nélkül kijelenthetem.
Komolyabban szerettem volna venni, de voltak holtpontok ebben az egy hónapban: Pablo beteg volt, aztán meg rajtam jött ki olyan brutál tavaszi fáradtság, hogy semmihez nem volt erőm. Néhány hete ismét nagyon rosszul alszunk, van, hogy óránként ébreszt a kis terroristám, gyanús, hogy a nagyörlők készülődnek. Nehéz időszak, de majd túlleszünk ezen is, én pedig igyekszem a sportból is erőt meríteni.

Viszont mutatom a képeket. Ha a nem becsülettel végigcsinált proginak ennyire látszik az eredménye, akkor gondoljatok bele, hogy heti öttel milyen formát lehet elérni!

img_20190303_124221_1158_edited.jpg
Nem 90 kilóról indultam, nem lehet tehát annyira láványos, mintha nagy súlytól szabadultam volna meg, és csak négy hét munkája ez. Nyilván ennyi idő alatt nem lett belőlem Lara Croft, de azért látszik változás, nem? Bánom, hogy centiket nem mértem, de az biztos, hogy a cuppanós farmerem leesik rólam. Kilóban 3,5 ment le.
De ami a legfontosabb, és erre fókuszáljatok leginkább: nem fáj a hátam, amikor futok! Annyira megerősödtek a hasizmaim, a törzsem, a derekam, hogy a héten kétszer is simán lement a 10km! Nem kellett feladnom, mert fájt a hátam, mentem szépen, egyenletesen, nyugisan a saját tempómban, fájdalom nélkül. Pablot könnyen dobáltam  tegnap a levegőbe, ez pedig nem kis teljesítmény, higgyétek el nekem,hihi.

img_20190303_124427_1157_edited.jpg
Imádtam, hogy kivitelezhetőek a feladatok, és még ha volt is néhány, ami sokadjára sem akart sikerülni (útállak, oldalplank!), de igenis sikerélmény volt. Nem azt éreztem, hogy feladom a fenébe, mert nem bírom. Enikő megnyugtató hangja rengeteget segített, meg az is, hogy ő is izzadt ám. Így volt igazán hihető és motiváló: hogy nem full sminkben, tökéltesen, egy panasz vagy nyögés nélkül nyomja végig, mintha a világ legkönnyebb dolga lenne. Igenis csinálja, és a profizmusa minden feladaton látszik. Külön tetszett, hogy volt, amikor gyakorlat közben vette észre, hogy nem jól csinálja. De nem vágta ki, hogy tökéletesnek tűnjön. Az ilyen pici hibák pedig azért segítettek sokat, mert így én is láttam, ha valami nem úgy állt, ahogyan kellett volna, és javítottam.

Összességében tehát nagyon boldog vagyok, hogy rátaláltam erre az edzésprogramra. Látom, de leginkább érzem a hatását, és tudjátok, mi a legjobb? Hogy egyszer megveszem, és utána az enyém. Úgyhogy én folytatom szépen, nyárig mindenképpen, de utána is simán elővehetem, ha hasizmozni szeretnék.
Ja, és Mikel is sok gyakorlatot megtanult, és bár utál hasizomra dolgozni, de beépítette az edzőtermi rutinjába. Mert érzi a hatását. Napi tíz órát van talpon, sokkal jobban bírta az elmúlt hetekben.

Köszönöm, Anytest Projekt! Az anyatestecském mostmár nem olyan takargatnivaló, mint tavaly nyáron. Azért majd augusztusban mutatok bikinis képet, ha be merem vállalni �.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://justmom.blog.hu/api/trackback/id/tr1714665859

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.