JustMom

Anya vagyok. Otthon vagyok.

Anyatest projekt ON, avagy segítsetek fenntartani a motivációt!

2019. január 29. 18:00 - Evi Hernaez

Január elő napjaiban kezdtem a diétát és az edzést. Ha olvastátok, tudjátok, hogy nagyon fontosnak tartom a testmozgást és a helyes táplálkozást. Elsősorban a Pablonak mutatott példa miatt, de azért na, nőből vagyok, és a hiúság is hajt elég rendesen, hihi.

Talán nem mondtam még, de Pablo lombikbaba. Soha nem titkoltam, és nemsokára egy másik cikkben elmesélem a kálváriánkat, de most csak azért hoztam fel ezt a témát, hogy megmutassam, mi játszódik le bennem, és mi munkálkodik a fogyni/ formálódni vágyás mögött.

img_20190103_194838_edited_edited.jpg

2012-ben házasodtunk össze Mikellel, és az elejétől tudtuk, hogy szeretnénk babát. Attól az évtől próbálkoztunk is, de hónapról hónapra csak a csalódottság jött, nem a várva várt gólya. Egy év után meddő párnak nyilvánítottak bennünket, és akkor elkezdődtek a kivizsgálások, azok után pedig a hormonkezelések. Hogy ezt lelkileg hogyan éltük meg, azt majd máskor mondom el. Elöljáróban annyit, hogy iszonyatosan nehéz négy és fél év volt. 

 

Testileg pedig mélyrepülés. Hormoninjekcióznom kellett magam, volt, hogy hónapokon keresztül napi kétszer. Már-már mániákusan figyeltem az egészséges életmódra, küzdöttem a kilók ellen, mert ugye a túlsúly az első helyen szerepel a terhesség meggátlóinak listáján. Soha nem volt tizenöt kiló feleslegem, de az öt-hat zavart, és edzettem, mint egy ökör, hogy lemenjen. Persze, hogy nem ment...A mozgás igen, de a hormonok úgy összekutyulódtak bennem, hogy öröm volt nézni (nem). Anita barátnőm 2015-ben ment férjhez, én voltam a tanúja. A mai napig nem szeretem látni azokat a képeket, amiken én is rajta vagyok...ugyanannyi kiló voltam, mint most, csak felfújt fejjel, díjbirkózó karokkal. Egyszerűen azt éreztem éveken keresztül, hogy nem vagyok a saját testem ura, hogy küzdök és küzdök, de semmi igazi látszatja. Persze azért legbelül tudtam ám én, hogy nagyon fontos, amit csinálok, és jó úton vagyok, és amikor sikerülni fog, nem mindegy, hogy milyen az alap, amiben elkezd növekedni a magzat. De azért fájt tükörbe nézni. Nagyon fájt.

Rettegtem a terhességtől olyan szempontból, hogy vajon mennyit fogok hízni. A példák, amiket magam körül láttam, azt mutatták, hogy az a normális, ha sokat...És kaptam a tanácsokat, hogy egyek nyugodtan, hiszen kettő helyett kell, meg igenis kell a szénhidrát meg a cukor a baba helyes fejlődéséhez. Hát nem, én ebben nem hiszek, és a szokásos informálódási kényszeremnek hála tudtam, hogy ezek bizony üres kifogások a terhesség alatti elhízásra. Bocsika, ha valakinek rosszul esik, de ez az igazság. 

Szép terhességem volt, jól éreztem magam végig, a hetedik hónapig csak a baba súlyát híztam. Imádtam a pocakom, állandóan dicsértek, hogy mennyire kis csinos kismama vagyok. Annyira jó volt! Aztán a nyolcadik hónaptól a szervezetem elkezdett vizet visszatartani, terhességi toxémia miatt a 38. héten be kellett indítani a szülést. Akkora voltam, mint egy lufi. A semmiből egy hónap alatt nyolc kiló maradt fent. Mind- mind víz volt. Nefrológus kontrolált a szülés után, egy gyűjtőedénybe kellett pisilnem (bocsika az intim infókért, de fontosak ahhoz, hogy el tudjam mesélni a folyamatot), a szülés utáni napom 6 litert sikerült...Tizenhárom kilóval kevesebbel jöttem ki a kórházból, mint amennyivel a szülőszobára toltak. Kettő nap volt a különbség.

Úgy néztem ki, mint egy leeresztett lufi. A hasam gyorsan visszahúzódott, de azért a bőröm állaga egyáltalán nem volt az igazi. Aztán elkezdődött a szoptatással folytatott harcom, ami ötvöződött az alvás nélküli végkimerüléssel, és na, zabálni kezdtem. Aminek meg is lett az eredménye, tavaly ilyenkor tíz kilóval voltam több, mint most. És az már nem víz vagy bennem lévő gyerek volt, hanem zsír. Akkor már nem volt kifogás. 

De végre visszakaptam a testem, végre helyreállt a hormonháztartásom, végre újra a saját magam ura lettem. Viszont kellett a segítség. Tavaly márciusban Facebookon találtam egy szuper kis programot és befizettem rá: az Anyatest Projekt szülés utáni regeneráló edzéssorozatára, ami a Turbó nevet kapta. Végigcsináltam a hat hetet. Imádtam, tiszta szívből ajánlom minden szülés után lévő anyukának. Hogy miért? Mert konkrétan a szülés utáni állapotban lévő testre fókuszálnak. Enikő, a program kitalálója okleveles Postnatal Specialist, sportoktató, fitness- instruktor, kortárs-modern táncos. Két gyermek édesanyjaként ő is átélte a test vátozásait, tanulmányai során pedig elképesztően komplex tudást halmozott fel az anyatestről. Nem pörgős, észnélküli terminátor órákat tart, hanem finoman kezdi, lájtosan, de a nagyon szépen, lépésről lépésre felépített edzésprogram végére már bedurvul. Nem úgy, mint más csupaizom edzők, hanem olyan átgondoltan. Azt éreztem, hogy a megviselt testecskémnek pont egy ilyen terhesség és szülés utáni ébresztgetés kellett, hogy biztos alapom legyen a továbbiakhoz. Lement 5 kiló, tök jó csapat alakult ki a titkos Facebook csoportban, megtanultam almát szedni (hihi, ez egy mozdulatsor, ami végigkíséri a kardió edzéseket), és megismerkedtem a jógával, amiről addig azt hittem, hogy nem az én sportom. Pedig de. Az egyik legjobb dolog, amit a testemmel történhetett.

 

No szóval most ott tartok, hogy van ez az alapom, futkorászok és már izgulok a májusi tíz kilóméteres verseny miatt, csinálgatom az Adri-féle edzést, amikor csak belefér (múlthéten sajnos egyszer sem). És úgy döntöttem, megtámogatom még egy Anyatest Projektes edzésprogrammal: négy hetes hasizmozást kezdek. Nem a bikini miatt, hanem mert Pablo tizenhét kilóját egyre jobban megérzem, és futáskor is nyilall néha a hátam, a derekam, egyértelmű, hogy kell egy extra törzserősítés. Persze ha tök véletlenül kockás hasam lenne nyárra, nem sírnék miatta, de tényleg nem ez a fő motiváció. Egyedül, program nélkül elkummantanám, de így rá vagyok kényszerítve, hogy csináljam. Sőt, tovább megyek: dokumentálom Nektek egy kicsit a változást. Nyugi, nem sokkolok senkit a melltartós képeimmel, de fogok mesélni a haladásomról, sőt, még lehet, képet is csinálok. Mindjárt átgondolom:) Nem akarok tipikus magamutogató fitneszmami lenni, de ha kiállok vele, és látjátok, akkor ciki, ha nem csinálom végig. Pablo a legnagyobb mozgatórugó, de veszélyesen élek, haha, kell a plusz nyomás. Nem egy fellángolás ez, hanem komoly befektetés a jövőmbe, a testembe, ami végre újra az enyém. És az én felelősségem, hogy milyen állapotban van.

Felhatalmazok mindenkit, hogy bármikor számon kérjen, hogy fenékbe billentsen, hogy beszóljon, ha lustulnék. Így könnyebb lesz. Hihi, indulhat a buli:)

Nagylevegőt veszek, és akkor mutatom az előtte állapotot. Jááááj, sose csináltam még ilyet, remélem, értékelitek. Nem, nincs photoshopolva, csak okosan nem mentem közelebb a tükörhöz, és jók a fények. Élőben azért jobban látszik, hogy van egy réteg hájacska, képzeljétek oda:D

Belinkelem a weboldal címét, hogy ne kelljen külön keresgetnetek. Szülés után tényleg óriási segítség:

www.anyatestprojekt.hu

 


img_20190129_115704_1_edited.jpg

 

 

 img_20190129_115611_1_edited.jpg

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://justmom.blog.hu/api/trackback/id/tr7414595744

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.