JustMom

Anya vagyok. Otthon vagyok.

Egy háromtagú család tudatos háztartása

2019. január 28. 12:36 - Evi Hernaez

Már Pablo születése előtt is foglalkoztatott, hogy mi az, amit én személy szerint tehetek a környezetünkért. Vitoriában nagyon jól működik a szelektív hulladékgyűjtés, minden utcában van külön konténer a papírnak, a kommunális hulladéknak és az üvegnek, a műanyagot pedig egy, a város alatt húzódó nagynyomású csőrendszeren keresztül gyűjtik. Évek óta szétválogatva dobjuk ki a szemetet, de az utóbbi hónapokban az elképesztő mennyiségű műanyag hulladékot látva valami elindult bennem: oké, hogy csak egy vagyok a sokmilliárdból, de szeretnék többet tenni azért, hogy a kisfiamnak egy élhető Földet hagyjak. És nem, nem kifogás, hogy ugyan minek erőlködjek, ha a többség egyáltalán nem foglalkozik azzal, hogy mennyi szemetet termel, és mit hova dob ki. Én igenis tehetek, és mivel a gyerekemnek példa vagyok, tenni is fogok. Jó lenne, ha egyre többen gondolkodnának így és nem győzne a lustaság, de úgy döntöttem, nem várok másokra, én igenis elkezdem. Mikel maximálisan támogatja minden kattanásom, és büszke rám, mert tudja, hogy ez mostantól valóban így fog nálunk működni. Pablo pedig ebbe fog belenőni, neki egyértelmű lesz a kevesebb háztartási hulladék, a szelektív gyűjtés és az újrahasznosítás.

 

img_20190110_103920_edited.jpg



Nem fejjel ugrok bele. Mint életem minden területén, itt is igyekszem tájékozódni. Facebookon beléptem a Háztartásom hulladék nélkül csoportba, és naponta döbbenek meg a jobbnál jobb ötleteken. Alig várom, hogy itthon is bevezessem őket.
Nem vagyok egy a nagy shoppingolni járó valaki. Egyrészt úgy nőttem fel, hogy mindenből volt, de csak egy, ami valljuk be, elég is, másrészt mióta Mikellel együtt élek, azóta egyszerűen nem hagyja, hogy felhalmozzak dolgokat. Szeretnék egy új csizmát? Rendben, de akkor dobjak ki egy régit helyette. Elég radikálisan hangzik, de ne úgy képzeljétek el, hogy áll mellettem ostorral a kezében a nyitott szekrényajtó mellett, hihi. Egyszerűen csak felhívja a figyelmem egy olyan dologra, amiről én hajlandó lennék megfeledkezni. Nincs ötszáz pár zoknink, fehérneműnk, pulcsink, nadrágunk. Van ruhánk, persze, és van, hogy valamit nem azért veszek meg, mert szükségem van rá, hanem mert csak tetszik, de alapvetően nem mondanám, hogy tele vannak a szekrényeink. Mióta Pablo megszületett, azóta magamnak elfelejtek vásárolni, meg ugye a testem is állandó változásban van, szóval inkább várok, viszont a kisfiamnak túl sok ruhát veszek. Még mindig nem jöttem bele, hogy mennyi lenne az ideális mennyiség, és Pablo szédületes ütemben nő. Voltak méretek,amiket átugrott, két hét alatt kinőtte az összes bodyját, nadrágját. Igyekszem nem túl fiús színű dolgokat venni, és néha megörvendeztetem Adrit egy- egy ruhacsomaggal. Mostmár azért tudatosan figyelek, és remélem, a  három éves gyerekekre való ruhákat tudjuk azért használni még egy darabig. 

img_20190127_104855_edited.jpg
(Ezen a képen azt láthatjátok, amint büszkén viszi a kakis pelusait a szelektív konténerbe. Annyira komolyan hozta, hogy majd megzabáltam.)

A kozmetikai termékek között is huszárvágással tettem rendet pár hónapja. Ami még van, elhasználjuk, de pl. már nem folyékony kézmosót használunk, hanem szappannal mosunk kezet. Van egy Magyarországon is kapható márka,  a Lush. Nem olcsó, viszont hónapokig használok egy szilárd sampont, egy kis tubus arctonikot vagy arckrémet. Amint kiürülnek a tégelyek, a bolt visszaveszi, elmossa és újratölti őket. Amint elfogy az összes tusfürdő, azt is onnan fogok rendelni, most jöttek ki a csomagolás nélküli fürdőszappanjaik.

Minden nap sminkelek, mert szeretem. Szeretem az arcom festék nélkül is, de fontosnak tartom kiemelni azt, ami szebb, és elrejteni azt, amit nem akarom, hogy mások lássanak. Harminchárom éves koromra már rájöttem, milyen színek állnak jól, és melyik termékeket használom valójában, így nem áll rengeteg sminkcucc a fürdőszobában.
Vettem pamut anyagú sminklemosó korongokat, nem vattakorongokkal mosom az arcom napi négyet használva.

Pablonak nincs ezermillió játéka. Ebből nem engedek, semmi szükség a rengeteg műanyag baromságra. Jó minőségű, fa játékok és friss levegő kell. Gumicsizma, esőkabát, vízhatlan nadrág, és menni menni menni. Fű, fák, bokrok, botok, Marvel, játszótér. Persze most karácsonykor összeszaladtak az autók és a műanyag zöldségek, de ez még belefér. Igyekszem azért finoman célozgatni a családnak, Anyától például diavetítőt kaptunk, de fanatikus sem vagyok, és a kedvüket sem akarom elvenni.
img_20190119_083411_edited_masolata.jpg

Ha lenne még egy gyerekünk (ami nem fog bekövetkezni:)), biztos, hogy mosható pelenkát használnék az elejétől kezdve. Ezt picit bánom, de mostmár nem váltunk. Lustaságból, bevallom emberesen. Szégyellem is magam érte, de ez már így marad. 

Eddig heti egyszer nagybevásároltam az itteni Tescoban (szigorúan többszörhasználatos szatyrokkal) , de pár hónapja borzasztóan bántja a szemem a rengeteg műanyag, amibe mindent előre csomagolnak. A zöldséges résznél pedig mindig is fejemet fogtam a rengeteg zacskótól. De ennek mostantól vége. Megérkeztek a jó kis gyümölcsös tasakjaim, gézből. Felszívtam magam, kedden először életemben műanyag ételes dobozokkal  megyek henteshez és a halashoz (azért kedden, mert hétfőn nincs nyitva a halas sehol Spanyolországban, vasárnap nincs halászat). Nem érdekel, ha hülyének néznek. A gyerekmért teszem, az ő jövőjéért. Elmosom a dobozokat, és lehet menni újra. Nincs papír, zacskó meg szatyor. 

Sok-sok tervem van még, mint például a mosódió bevezetése, a tisztítószerek természetesre cserélése, komposztálás. Olvasok, információt gyűjtök, és szépen lassan be fogjuk vezetni ezeket a praktikákat. Furcsa lesz? Igen, biztosan, de ha nem kezdjük el, soha nem tudjuk meg, hogy nekünk működik-e.
Mint a helyes táplálkozásban, ebben is Pablo a legnagyobb motiváló erőm. Hiába mondom neki, hogy a műanyagot máshova kell kidobni, ha én nem csinálom, nem mutatok példát, akkor ő sem fogja csinálni.


A Földünk egyre nagyobb pácban van, és ha senki nem tesz semmit érte, a gyerekeinknek már lehet, hogy nem lesz hol élni... Egy vagyunk a sok közül? Nem tudunk csodát tenni? Lehet, de ha a fiunkat megtanítjuk kevesebb szemetet termelni, akkor már hárman figyelünk oda. Így pedig már igenis lehet látszatja. Segítsetek Ti is, az apró dolgok is számítanak.
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://justmom.blog.hu/api/trackback/id/tr4614593258

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.