JustMom

Anya vagyok. Otthon vagyok.

Pablo iskolába megy Spanyolországban

2019. január 17. 20:47 - Evi Hernaez

Amikor kicsi voltam, Anya mindig azt mondta, hogy nem ők öregszenek, hanem a gyerekek nőnek. Ez is egy olyan örök igazság, amit csak akkor értesz meg, amikor oda kerülsz:).

Jövőhét hétfőn iskolai nyíltnapra megyünk!!! Na jó, picit túlzok, hiszen nem is igazán iskola, hanem ovi, de szépen sorjában elmagyarázok mindent.

img_20181222_111125.jpg


Mint tudjátok, Pablo 15 hónapos korától bölcsődébe jár, amit mindannyian imádunk. Spanyolországban az anyák négy hónap után mennek vissza dolgozni (a törvény szerint, de persze vannak kiskapuk és engedmények, a bölcsis cikkemben olvashatjátok, hogyan működik a rendszer Baszkföldön), ezért a bölcsibe már sok minibabát is kénytelenek beadni. Bölcsődébe két éves korig mehetnek a gyerekek, utána új intézményt kell keresni.

No ez nálunk úgy néz ki, hogy van néhány bölcsi, ahová kettő és három éves kor között is mehet a kicsi, illetve van az Ikastola vagy a Colegio, ahol educación infantil működik, magyarán az óvoda. Ide két éves kortól veszik fel  a gyerekeket. Hat éves korig járnak ugyanabba a csoportba, elvileg ugyanazokkal a pedagógusokkal. És hogy mit csinálnak? Játszanak, énekelnek, táncolnak, vagyis ugyanazt,mint egy magyar óvodás, viszont valamikor négy-öt éves kor körül elkezdenek leülni írni és olvasni tanulni. Ez tehát már nem óvoda... Ezért szoktam én inkább iskolai előkészítőnek hívni.

Pedagógusként nagyon korainak tartom az ilyen jellegű, kötött időtartamú foglalkozásokat, de ez van. Ez olyan, mint az euszkéra: hiába nem tetszik, nem mehetek a rendszer ellen, mert csak a kisfiammal tolnék ki. Az educación infantil egyébként nem kötelező, csak erősen ajánlott, akárcsak Magyarországon. Vannak, akik otthon tartják a gyerkőcöt hat éves koráig, de az nagyon ritka. Annál tovább pedig nem lehet húzni, akkor kezdődik az általános iskola, ahonnan nincs kibúvó.


Az iskolaválasztásnál nagyon sok szempontot igyekszünk figyelembe venni. Az, hogy a szülőknek mi az elsődleges, az nyilván minden családban változó, én úgy gondolom, hogy nincsenek kevésbé fontos szempontok. Vannak, akiknek a közelség nagyon sokat számít, mert nem akarnak órákat tölteni a dugóban ülve, pedig lehet, hogy mondjuk az  idegennyelv oktatás kiemelkedő lenne abban a bizonyos iskolában. De ha az adott családnak a gyors és jó megközelíthetőség a mérvadó, az is tiszteletben tartandó.

Nálunk van néhány dolog, amiből nem engedünk: az angol nyelv oktatásának magas színvonala, a (nagyjából) Montessori/ Waldorf tengely mentén történő foglalkozások rendszere, a sport fontosságának támogatása, a nem túl nagy távolság, és a nem vallásosság. Ez utóbbi Mikel vesszőparipája. Nekem mindegy lenne, hiszen én csak az egyházban nem hiszek, de Istenben igen, viszont tiszteleben tartom a férjem kérését, hiszen ő az apja Pablonak, ugyanolyan joga van a véleményéhez, mint nekem.
Egy fontos dolog van még, amit félve írok le, mert félreérthető, de kérlek benneteket, hogy ne lássatok mögé semmit: Vitoriában rengeteg az afrikai és a közel-keleti bevándorló. A bőrszín engem abszolút nem érdekel, soha nem az alapján ítéltem meg egy embert. Viszont vannak olyan iskolák, melyek gyakorlatilag elgettósodtak, és az udvaron játék közben nem a baszk vagy a spanyol nyelv dominál, hanem az arab,  a héber, és sok afrikai nyelv, melyeknek még a nevét sem tudom. Ezt nem szeretném. Nem akarom, hogy az én gyerekem legyen a kisebbség. Szerencsére megtehetjük, hogy szabadon válasszunk.


Egy iskola van, ami minden igényünknek megfelelne, sőt, a plusz pont benne, hogy egészen érettségiig ugyanabba az intézménybe járna Pablo, így hát nagyon reméljük, hogy sikerül bekerülni.

Itt is listás rendszer van, mint a bölcsis felvétinél. Különböző szempontok alapján pontozási szabályrendszert állítottak fel, és a határt meghúzva ha van elég pontunk, bent vagyunk. Körzetileg oda tartozunk, ez már egy pont, viszont nincs testvér a képben, az hátrány. Na de csak ezért nem vállalunk be még egy babát. Jövedelem alapján sem fogunk maximális pontszámot kapni, de jól van, ez legyen a legnagyobb bajunk az életben:). Abban reménykedem, hogy nem lesz túljelentkezés, elvileg 2017-ben az átlagnál kevesebb gyerek született a városban. Ha mégsem sikerül bekerülni, akkor egy év múlva újra próbálkozhatunk, és akkor már plusz pontunk lesz az elutasított első év miatt. Jól ki van ez találva kéremszépen:).


Háromféle iskola van: állami, privát és alapítványi. Az állami iskolák ingyenesek, a privátok nagyon nem, az alapítványi suliknál egyszeri belépési díj van (pontos infónk még nincs, de valami 500 euró körül hallottam), illetve havi minimális tandíj. A Pablonak kinézett suli az ilyen, ezért is reménykedünk, hogy lesz helye. Az állami iskolák is nagyon jók, sokan nem akarnak vagy tehetik meg, hogy valamennyit fizessenek havonta, ha van ingyen is majdnem ugyanolyan színvonalú lehetőség. Ez teljesen érthető, és nekünk kedvez: talán nem lesz annyi jelentkező.


Ezt a sulit San Prudencionak hívják, szurkoljatok, hogy bekerüljünk. Nagyon jó kosárlabda csapata van, a Baskoniatól szoktak játékosfigyelők menni a gyerekek meccseire. Ki tudja, lehet, hogy egyszer Pablo is menő játékos lesz. Az apja imádná, nagy álma, hogy Pablo kosarazik:).

Ha ide nem sikerül bejutni, akkor a mostani bölcsije melletti suliba íratjuk be egy évre. Az semmi extra, a legnagyobb előnye, hogy nagyon-nagyon közel van. Tegnap felhívtam őket, fogalmuk sincs, hogy mikor lesz nyílt napjuk...

Hétfőn majd elmesélem, mire jutottunk. Milyen izgi, hogy sulit választunk!:) Hogy rohan az idő, már nemsokára egyetemre megy:)!



Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://justmom.blog.hu/api/trackback/id/tr5214569328

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.